Képviselőházi napló, 1935. XXI. kötet • 1938. december 7. - 1939. február 23.

Ülésnapok - 1935-361

Az országgyűlés képviselőházűnak Sei, is gyűjt, közvetlenül is produktív foglalkozás, neon is beszélve arról, hogy hadsereg nélkül a termelő polgári foglalkozások is meg volnának bénítva. De egyébként is ma, amikor a haditechnika és a haditudomány olyan rendkívüli módon napról-napra új alapokban fejlődik, amikor a tudományos kutatásnak és a gyakorlati tapasztalatoknak eredményeit napról-napra folyton adaptálni, felhasználni kell, a katonáskodás valósággal egy bonyolult mesterség, (vitéz Somogyváry Gyula: Tudomány!), hiszen ennek a bonyolult 'mesterségnek az elsajátítására hosszabb idő íkell, mint bármikor. Már Washington megmondotta körülbelül 150 évvel ezelőtt, az északauierikai függetlenségi harciban, hogy »minden nyomorúságunknak: és szerencsétlenségünknek a rövid szolgálati idő az oka«. Es 1859-ben az osztrákok miért veszítették el a háborút? Mert a hadsereg újjászervezése akkor még nem volt befejezve és többnyire tapasztalatlan,, tanulatlan fiatal újoncokat kellett szembeállítaniok jól kiképzett veteránokkal. Ami a szolgálati időt illeti, kétségtelen, hogy az egyéves önkéntesi intézmény elejtése bizonyos, bár a javaslat pontjai szerint sok tekintetben rekompenzálódó hátrányt jelent, másrészt azonban megfelel — mint az indokolás helyesen állapítja meg — az egyenlő teherviselés elvének. De ezenkívül lehetővé teszi az' alaposabb kiképzését is a tartalékos tiszteknek, már pedig hogy a tartaléko.s tisztek szolgálata milyen megbecsülhetetlen érték, azt a háború tapasztalatai megmutatták. (Ügy van! Ügy van!) Végül még csak egy katonai megjegyzést ebben a tekintetben. A hosszabb szolgálati idő elkerülhetővé teszi a hadseregnek a rendszerint szükséges létszámnál magasabb állományiban való tartását, ami költségkímélést is jelent, másrészről pedig elkerüli a felesleges és nem is mindig használható tartalék: kérdését. Most már befejezem. Csak azt a közjogi kérdést érinteném még két mondattal, amire az imént voltam bátor alludálni. Régi alkotmányunk az újoncmegajánlás jogát mindig a nemzetnek tartotta fenn évről-évre. önkényuralmi hajlandóságú, idegen erőkre is támaszkodó uralkodókkal szemben valóban szükséges és fontos alkotmánybiztosíték volt ez és különös jelentőségre éppen a dualizmus korszakában emelkedett. Ellensúlya volt az osztrák centralisztikus törekvéseknek és eszköz volt, amellyel a magyar ellenzék lépésről-lépésre tért tudott hódítani a »Gesaimmt-M on archie«, az összbirodalom eszméjének hódoló osztrák szellemmel szemben. Ma már azonban alkotmányjogi szempontból erre szükség nincs, teljesen pótolja az országgyűlés költségvetésmegszavazási. joga. Katonai szempontból ( pedig az »Armee auf Kündigung« intézménye veszedelmes és tarthatatlan, mert ahogyan Moltke mondta: »A hadsereg sohasem lehet provizórium.« Az a Moltke mondta ezt, akire túlsókat hivatkoznak és akiről csak azt szeretném még megjegyezni, íbogy Zrinyi és Moltke között rendkívül sok hasonlóság van gondolkozás tekintetében. Moltke például a katonai költségek szükségességét emeli ki, Zrinyinél pedig azt olvassuk — bocsánat a közbevetésért, de nem egészen érdektelen —: »Mikor Mahumet török császár Konstantinápoly ellen készült volna, sehol sem találának az görögök •költséget, kivel hadat és segítséget fogadhatKÉPYISJELÖHÁZI NAPLÓ XXI. ülése 1939 január 17-én, kedden. 271 tak volna. De mikor a törökök megvették volna az várost, annyi kéneset találának benne, hogy az egész török hadnak, annyi sok ezer embernek elég volt toltözésére.« Csak azért említem fel ezt, hogy felhívjam a miniszter úr figyelmét: talán nem ártana, ha egy katonai szakember venné azt a fáradságot és összehasonlító tanulmányt írna erről a két nagy katonai zseniről. Meg vagyok róla győződve, hogy ebben az összehasonlításban az ősi magyar koponyájú Zrínyi nem maradna mögötte a poroszok — egyébként teljes joggal és méltán dicsőített és általam is a legnagyobb mértékben elismert — Moltkéjének. Hogy azonban visszatérjek gondolatmenetemre és befejezzem azt, Moltke azt mondotta, hogy a hadsereg nem lehet provizórikus. Ez így is van. De nincs is szükség ma már erre az alkotmánybiztosítékra, amelynek egyik főoka a bizalmatlanság. Ki iránt vagyunk ma bizalmatlanok? Hiszen államfő és nép, katona és_ polgár, a szellemi és a testi munkás, az ifjú és öreg eggyé forrott a nemzeti eszmének szolgálatában, ami annál fontosabb, mert manapság már a háborút nemcsak a fronton vívják és nemcsak fegyverek döntik el, hanem a front mögött tett gazdasági intézkedésekkel és a frontmögötti népességnek hitével, elszánt akaratával és önfeláldozásával is. Ma ebben a gondolatban annak a hadseregnek vagyunk mindnyájan osztályosai és tagjai, amely biztosítja függetlenségünket, becsületünket, jólétünket és polgári termelő munkánkat. És ha az a magyar katona, annak apja és ősei, annakidején idegen célokért dalolva mentek a halálba, meg vagyok győződve, hogy ezekért a nagy nemzeti eszményekért most, ebben a tökéletes szervezetben, amelyet a javaslat törvénnyéválása biztosít, mint oroszlánok fognak küzdeni. Ebben a meggyőződésben és mert teljes bizalommal vagyok a miniszter úr kiváló egyénisége és jószándéka iránt, a javaslatot örömmel elfogadom, (Éljenzés és taps a Ház minden oldalán. A szónokot sokan üdvözlik.) Elnök: T. Ház! A napirend tárgyalására megállapított idő letelt, ezért a vitát félbeszakítom. Javaslatot teszek arra vonatkozóan, hogy legközelebbi ülésünket holnap délelőtt 10 órakor tartsuk és annak napirendjére tűzzük ki... (Zaj a baloldalon. — Friedrich István: Nem halljuk!) Csendet kérek, képviselő urak. ... a ma letárgyalt két törvényjavaslat harmadszori olvasását és a honvédelemről szóló törvényjavaslat folytatólagos tárgyalásait. A napirendi javaslathoz Eckhardt Tibor képviselő úr kért szót. Eckhardt képviselő úrnak a szót megadtam. Eckhadt Tibor: T. Ház! (Halljuk! Halljuk! a baloldalon.) Méltóztassék megengedni, hogy Kenéz Béla igen t. képviselőtársaim valóban nagyszabású és mindnyájunk gondolkodását híven visszatükröző beszéde után néhány szóval — igazán esak néhány szóval és nem az indulatok felkavarásának szándékával — kitérjek arra az ügyre, amely a Ház múlt pénteki ülésének normális lefolyását megzavarta. A .belügyminiszter úr ma reggel tett itt egy nyilatkozatot. Én, igen t. Házi, magának ennek a belügyminiszteri nyilatkozatnak korrekt hangjából is kiolvasom- azt a tényt, hogy ^züik43