Képviselőházi napló, 1935. XXI. kötet • 1938. december 7. - 1939. február 23.

Ülésnapok - 1935-361

264 Az országgyűlés ké'pvis(4öházwna,k 3 rész, vegyes és zárórendelkezéseit pedig a VIII. tesz tárgyalja. Ez utóbbinál a hadisegélyek szabályozásával a minisztérium bizatik meg. A gondozás nemcsak a hadkötelezettekre, tehát a tényleges katonai szolgálatot, fegyvergyakorlatot, lövészkiképzést teljesítőkre, hanem a leventekötelezettekre is kiterjed s a honvédelmi munkára, vagy közérdekű szolgálatokra igénybevett, vagy önkéntes jelentkezés alapján alkalmazott személyeknek, valamint eltartásra szoruló hátramaradottainak a törvény alapján teljesített szolgálatból kifolyólag szenvedett sérülés, sebesülés, egyéb egészségrontás, illetőleg halál esetében is igényelhető. A rokkantellátásról szóló 1933 : VLÍ te. figyelembevételével a minisztérium e tekintetben rendelettel intézkedik. A törvényjavaslat kimondja, hogy a vezérkar főnöke szolgálati állása alapján tagja az országgyűlés felsőházának. Eddig ez katonai egyenjogúságunk hiánya miatt nem történhetett meg. A közérdekű munkaszolgálat a katonai szolgálatra végleg alkalmatlannak osztályozott, 21. életévét betöltött férfira 24. életévéig kötelező, mégpedig egyízben 3 hónapot meg nem haladó időtartamra munkatáborban teljesítendő munkaszolgálatra. A közérdekű munkaszolgálat a póttartaléki kiképzéssel egyenlőnek tekintendő, önkéntes jelentkezés alapján, törvényes képviselőjének beleegyezésével közérdekű munkaszolgálatra felvehető minden olyan Í6. életévét betöltött hajadon, aki a középiskola negyedik osztályát sikerrel elvégezte. T. Ház! Minthogy ez a honvédelmi törvényjavaslat tökéletesen megfelel mindazoknak a követelményeknek, amelyeket a totális háború a nemzettel szemben támaszt, továbbá, mert a képviselőház, közjogi, közigazgatási, közgazdasági és közlekedésügyi, valamint igazságügy] bizottságának együttes ülésein s az ezen együttes bizottság által kiküldött 12-es albizottság ülésein a javaslat behatóan letárgyaltatott s általában közmegelégedésre a jelenlegi szövegezésben elfogadtatott, tisztelettel kérem, hogy a honvédelmi törvényjavaslatot teljes egészében elfogadni méltóztassék. (Hosszantartó, élénk helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon és a középen.) Elnök: Szólásra következik? Porubszky Géza jegyző: vitéz Ujfalussy Gábori Elnök: vitéz Ujfalussy Gábor képviselő urat illeti a szó. vitéz Ujfalussy Gábor: T. Ház! (Halljuk! Halljuk!) Nagy, nagy élvezettel hallgattam végig vitéz Csicsery-Kónay István képviselőtársam előadói ismertetését, amely nagyvonalú volt és amely a történelem alapos tanulmányozása után épült fel. Ezen nem csodálkozom egy pillanatig sem, mert egy_ ilyen vezérkari képzettséggel bíró képviselőtársamtól ezt vártam el és meg vagyok győződve arról, hogy mostani vezérkari tisztjeink is hasonló szaktudással és pontossággal végzik el a reájuk bízott feladatokat. En, mint a parlamentnek egyszerű közkatonája, egyszerű szavakkal kívánok belekapcsolódni az előttem elhangzott értékes felszólalásba. Itt fekszik előttünk és megszavazásra vár ez a hatalmas törvényjavaslat, amely magában foglalja az állampolgárokra háruló Összes honvédelmi kötelezettségeket, irányt ad, mutatja az utat, amelyen a nemzet minden egyes fiának, minden egyes vezetőjének haladnia kell, nagyrészben azért, hogy ezen a jelenlegi, megcsúfolt Magyaröl. ülése 1939 január 17-én, kedden. országon ne ismétlődjenek meg olyan szomorú j dolgok, amilyenek a múltban, sajnos, előfordultak. Felszólalásommal tehát ezeket a szempontokat igyekszem alátámasztani. Nem vitás, hogy ez a törvényjavaslat igen nagy áldozatot követel mind személyi, mind anyagi vonatkozásban a haza minden polgárától, aprajától és nagyjától, — amint az előadó úr ismertette — korra és nemre való tekintet nélkül, öregtől és fiataltól, de tisztelettel kérdem, lehet-e eleget áldozni a hazáért? (Felkiáltások jobbfelöl: Nem!) Nem lep meg tehát bennünket, hogy áldozatot kell hoanuntk, mert mi magyarok hozzá vagyunk szokva az áldozatokhoz, hiszen a véres, könnyes, zokogó magyar történelem azt bizonyítja, hogy mi, magyarok századokon keresztül csak véreztünk, mégpedig hiába véreztünk; tehát éppen most ne áldoznánk, amikor fennmaradásunkról, jövőnkről és boldogulásunkról van szó? (Ügy van! Ügy van!) Igen t. Ház! Ismerem ennek a parlamentnek minden egyes tagját és négy év óta, amióta tagja vagyok a képviselőháznak, mindig azt tapasztaltam, hogy ha voltak, vannak; és talán lesznek is közöttünk kemény politikai harcok, ezek a politikai harcok mindig elnémulnak és mindig egy nevezőre kerülnek pártkülönhség nélkül, amikor legdrágább kincsünkről, a honvédségről van szó. (Ügy van! Ügy van!) Ezért látom én már ezt a törvényjavaslatot mint törvényt itt a Ház asztalán, inert hiszen mindannyiunkban olthatatlanul él a hit, hogy nem hiába éltünk ezer évig e magyar hazában, ahol a következő ezer évet is meg fogjuk érni, mert meg akarjuk érni a magyar nemzethez illő szabadságban és függetlenségben. (Általános helyeslés.) T. Ház! Ez a törvényjavaslat indokolásában foglalkozik azzal, hogy Franciaország, Olaszország, Eománia és Lengyelország a maga nemzetvédelmét a vagyon teljes igénybevételének elvén alapozta meg. Tudom, hogy nem izgatja és nem aggasztja az ón igen t. képviselőtársaimat sem, hogy mi egy kissé a külföldet kezdjük utánozni. Nem, igen t. Ház, ez nem azt jelenéi. Ez csak azt jelenti számunkra, hogy nekünk nem szükséges a szomszédba menni nemzetvédelmet tanulni, jelenti azt, hogy most, amikor lehullottak rólunk Trianon bilincsei, amikor katonailag is, hála Istennek, szabadok vagyunk, mi ezt a nemzetvédelmi törvényt derekasan, magyarosan fogjuk végrehajtani. (Ügy van! Ügy van! — Taps.) Jelenti azt, amint az előadó képviselőtársam említette, hogy nekünk el kell felejtenünk mint egy rossz álmot, hogy húsz éven keresztül a kényszer hatása alatt zsoldos hadsereget kellett tartanunk. Mi új gondolatokkal ébredtünk. Mi ki akarjuk munkálni a mi kis honvédségünkben Közép-Európának, illetőleg Európának: legjobb, legvitézebb, legjobban felszerelt kis hadseregét (Élénk helyeslés.) és mint azt Esterházy Móric igen t. képviselőtársam említette, egy olyan fegyelmezett határországot kívánunk megteremteni, amely háború, vagy külpolitikai feszültség esetén soha, de soha ne lehessen nemzetrontó irányzatok melegágya, mint a múltban volt. (Ügy van! Ügy van! — Taps a jobboldalon és a középen.) De az anyagiakban is alá fogjuk támasztani ezt a kisded kis honvédségünket és meg vagyok róla győződve, — ismerem a jelenlegi honvédség vezetőit, ismerem a vezérkari fő-