Képviselőházi napló, 1935. XX. kötet • 1938. június 21. - 1938. december 5.
Ülésnapok - 1935-335
Az országgyűlés képviselőházának 335. kai hátrányosabb eredménnyel dolgozik, mint a magánvállalkozás. így tehát a legkomolyabban számolni kell ezzel, hogy ezeknek a magánvállalatoknak a kisajátítása veszteséges lehet az államra. Már pedig az államnak kísérletezésre és veszteségeknek közpénzből fedezésére vállalkoznia nem szabad. T. Ház! Mindennek ellenére a magam részéről annyira beleolvadok abba a felfogásba, hogy minden erőnket a mezőgazdaság felsegítésére és a földkérdés megoldására kell koncentrálnunk, hogy aggodalmaim ellenére elfogadom azt az álláspontot is, amelyet a 23. Ç juttat kifejezésre, hogy a 10.000 hektolitert meghaladó törzstermelési kerettel rendelkező ipari szeszfőzdéket meg kell váltani. Ugy hallottam, hogy a tárgyalások során a szembenálló felek kölcsönös engedékenység folytán úgyszólván teljesen elérkeztek ahhoz a kiegyenlítődéshez, amely az ipari és mezőgazdasági szeszgyárak között majdnem békés megoldásra vezetett. Ha, tehát nem volt lényegileg nagy eltérés és nagy különbség, akkor egy-két gyárral szemben felesleges ilyen törvényhozási alkotás, mert ha igaz az, amit a pénzügyminiszter úr itt az előbb mondott, — majdnem szórói-szóra idézem szavait — hogy nem lehet egy törvényben tizenegy ember érdekét védeni, akkor miég kevésbbé lehet azért hozni egy törvényt, hogy két-három ember, illetve vállalat létét megsemmisítse. (Meizler Károly: Közérdekből lehet!) T. Ház! A városrendezési törvény, az 1937: VI. te 13. §-ának harmadik bekezdése a következőket mondja (olvassa): »Ha valamely ipari, vagy hasonló telep nagy kiterjedésénél, zajos, bűzös, tűz- vagy robbanásveszélyes üzeménél fogva, vagy a közérdek miatt kifogás alá eső egyéb okból a később jóváhagyott városrendezési terv végrehajtását lényegesen akadályozza, az iparügyi miniszter elrendeli a kisajátítást.« Az 1937: VI. te szerint is megvolt tehát az ipari szeszgyárak kisajátítási lehetősége, igaz, hogy más okokból. Most a törvényjavaslat a monopóliummal kapcsolatosan hozza be a kisajátítást, mégpedig azért, hogy az állam készenlétben tudja tartani a gyárakat s szükség esetén termeljen is. A pénzügyminiszter úr azt mondotta, hogy ő számol az exporttermeléssel is és az .exporttermelés lehetőségét is fenn akarja tartani. Ha tehát nem vitás, hogy az exporttermelés _ veszteséges — ebben a tekintetben nincs vita — és a pénzügyminiszter úrnak mégis az az szándéka, hogy az exporttermelés lehetőségét is fenntartja, másrészt készenlétbe kell helyezkednünk azért, hogy esetleges háborús bonyodalom esetén a hadi érdekeket kielégíthessük, akkor világos, hogy az ipari szeszgyárakra szükség van. Egyszerű a megoldás: a nélkül, hogy rizikót vállalna az állam, hagyj'a az exporttermelést az ipari szeszgyáraknál. (Hunyadi-Vas Gergely: És menjenek tönkre?) Ne fájjon e miatt a fejük. Ha az ipari szeszgyárak hajlandók — már pedig úgy tudom, hajlandók — arra, hogy tisztán és kizárólag az exporttermelésre szorítkozzanak a törzstermelési keretek megszüntetésével, amelyek megmaradnak a mezőgazdaságnak és üzemképes állapotban tartják fenn gyáraikat, akkor az állam minden rizikó félredobásával, a legbölcsebben és a legokosabban így oldja meg a kérdést. (Drozdy Győző: Bizony ez jó volna!) Mert hiszen megszűnik a további harc, a termelési keret teljes egészében a mezőgazdasági és a gyümölcs- és ülése 1938 június 23-án, csütörtökön. 85 borszeszfőzdék számára marad. Az exporttermelés pedig olyan nyersanyagokat dolgoz fel, amelyeknek feldolgozásával megint csak akár közvetlenül, akár közvetve mezőgazdasági érdekeket szolgál. Egy ilyen megoldás a mezőgazdasági többtermelést szolgálná. Az ipari szeszfőzdék kérdését nagyon egyszerűen meg lehet oldani, csak megértés kell. Ha az ipari szeszgyárak a múltban sok gondot és fejtörést okoztak is a kormánynak, ha a múltban a mezőgazdasági és az ipari szeszgyárak, mint rossz testvérek álltak egymással szemben, ha folytonosan csak civódtak, veszekedtek és verekedtek is egymással és a pénzügyi kormányzat, megunván ezt a folytonos torzsalkodást, rendet akar teremteni, akkor ezt a rendteremtést elvégezheti a mezőgazdasági érdekek legteljesebb kielégítése mellett, a nélkül, hogy kisajátításra, illetőleg üzembeszüntetésre volna szükség és olymódon, hogy a mezőgazdasági termelés további fokozását, vagyis azt a többtermelést szolgálja, amelyet Imrédy miniszterelnök úr programmjának egyik sarkalatos pontjaként állított fel. Nézetem szerint ez nem kíván semmi egyebet, mint azt, hogy a törvényjavaslat 22. §-ában, amely az ipari szeszfőzdékről szól, a (4) bekezdés után egy (5) bekezdést szúrjunk be, amely (5) bekezdés így szólna (olvassa): »Azok az ipari szeszfőzdék, amelyek törzstermelési kerete az 1937/38. évi termelési időszakban a 10.000 hektolitert meghaladta, csak kiviteli szesz előállítására jogosultak. Kötelesek gyáraikat üzemképes állapotban fenntartani.« (Hunyadi-Vas Gergely: Kötelesek?!) Arról volt szó, hogy a hadiipar céljaira, háború esetére teljes készenlétben kell állani, hogy tehát ne legyen arról szó, hogy az exporttermelés mellett ezek az ipari gyárak esetleg elhanyagolják üzemüket és üzemképtelenekké válnak, ezért térek ki erre is s azért javaslom a törvényben biztosítását annak, hogy kizárólag exporttermelés mellett is az ipari szeszgyárak gyáraikat teljesen üzemképes állapotban legyenek kötelesek tartani. (Hunyadi-Vas Gergely: Akkor rá is fizetnek! — Meizler Károly: Exportprémiumot akarnak kérni végül! Nyilvánvalóan idemegy ki a játék!) Én nem tudok. ennyire a jövőbe nézni. (Meizler Károly: Egészen biztos, hogy ez lesz a vége! Ez így van!) Nem hiszem. Nem szabad a legtisztább gondolatot is meggyanúsítani. Elnök: Ne méltóztassék zavarni a szónokot! Drobni Lajos: Az a megoldás, amelyet bátor voltam felvetni, az államérdek szempontjából sem tekinthető terméketlen, illetőleg értéktelen gondolatnak. Ez teremtené meg a békét, a megnyugvást és ez húzná ki # a méregfogát annak, hogy itt egy olyan új jogelvekkel szaturált törvényt hozunk, amilyent eddig a magyar törvényhozás nem ismert. (Hunyadi-Vass Gergely: Az a fő, hogy igazságos legyen a kisajátítási összeg!) T. Ház! Az általam felvetett gondolat megértésre találhatna; hiszen a mezőgazdaság nemcsak hogy minden szükségletében és kivárásában teljes kielégítést talál ebben a javaslatban, hanem sokkal többet is kap benne, mint amire még csak álmában is gondolt. A mezőgazdasági érdekeltségnek megértőnek kell lennie; hiszen a javaslatom az állam érdekeit a pénzügyi rizikó kikapcsolásával, egyúttal a városi érdekek szemelőtt tartásával, a munkaalkalmak állandósításával, a szociális béke fenntartásával 13*