Képviselőházi napló, 1935. XX. kötet • 1938. június 21. - 1938. december 5.

Ülésnapok - 1935-335

Az országgyűlés képviselőházának 335. ülése 1938 június 23-án, csütörtökön. 79 dott, hogy tudniillik értsük meg: őt, előre is kijelenthetem, hogy mindazokban a kérdésekben, amelyekben meg van adva a megértés lehetősége, ez a magam részéről is és pártom részéről is, — előre is biztosíthatom — meg fog történni. Nem érthetek azonban egyet vele abban, hogy ezt a törvényjavaslatot nem fogadta el, mert a javaslatot a magáim és pártom nevében is örömmel üdvözlöm és elfogadom; hiszen ez a javaslat végre olyan kérdéseket hoz a törvényhozás elé, amelyek — amire nagyon helyesen mutatott rá t. képviselőtársam — majdnem két évtizedes küzdelem eredményei. Megengedem, hogy ez az eredmény, mint ő mondotta, különböző érdekek harcaként jött létre, de, igen t. képviselő uram, tessék bármilyen kérdést megnézni, akár az ügyvédi numerus clausust, akár mást, végeredményben a birtokon belül, vagy birtokon kívül levők harcaként fog ez itt eldőlni. Kijelentem, hogy ha csak: két érdekeltségről, a nagyipari és a mezőgazdasági érdekeltségről lenne szó, mondjuk, akceptálnám azt a megállapítást, hogy talán egy szűkebb klikk érdekeiről beszélünk, de abban a pillanatban, amint belekapcsolódott ebbe -— eppen^ Petro Kálmán t. képviselőtársaim iniciadvájára és küzdelmeinek eredményeképpen — a borérdekeltség kívánsága, ez már nem két érdekeltség harca, hanem itt sok százezer szőlőmunkás és kisember érdekeiről m szó van. Ugyanakkor azonban örömmel állapítom meg, hogy ebben a kérdésben, úgy látom, ledőltek a pártkeretek. Ledőltek a pártkeretek abban a kérdésben, hogy ezt a. javaslatot úgy a jobboldalon, mint a baloldalon különböző módon kritizálják, bírálják, sőt el is fogadják. Hogy úgy mondjam, talán csodálkozással kell megállapítanom, hogy éppen a kormány háta mögött lévő pártban látok férfiakat, képviselőket, akik ezzel a törvényjavaslattal kapcsolatban súlyos aggályaiknak adnak kifejezést. A bizottságban is hallottam azt az aggályukat, — tmost talán már nem mernek szólni — hogy tulajdonképpen a kormány nem védi teljesen a kisemberek érdekeit. Ezen végtelenül csodálkozom. (Zaj a középen.) Teljesen megértem Rassay Károly, Csoór Lajos és Meizler t. képviselőtársaimat, akik itt a baloldalon ülnek, akik nincsenek bizalommal a kormány iránt s akik valóban a kisemberek érdekeit védik, de csodálkoznom kell azon, hogy a túloldalon lévő t. képviselőtársaim vonják ezt kétségbe, akik mindenkor azt hirdetik, hogy a kormány, amelyet ők támogatnak minden kérdésben, elsősorban a kisemberek érdekét hivatott védeni. Az ő egész programmjufc ez, ezért csodálkozom magatartásukon. Helyes, ha a szeszértékesítőtől, az úgynevezett szeszkarteltől féltették a kisemberek érdekének kellő és megfelelő védelmét, de akkor nem tudom megérteni, hogy az e törvényjavaslat alapján most az ő kormányuk kezébe kerülő intézkedési jogtól és ettől a törvényjavaslattól félnek. (Rajniss Ferene: Szeszélyesek egy kicsit!) Ügy érzem, hogy az ellenzéknek nemcsak joga, hanem kötelessége is a kritika, a bírálat, csak egy a fontos: hogy ez a kritika tárgyilagos legyen. És amidőn én ehhez a (kérdéshez hozzászólok, úgy érzem és arra törekszem, hogy itt a problémát teljesen tárgyilagosan vezessem le és rámutassak arra, hogy miért tartom ezt a törvényjavaslatot elfogadhatónak, helyesnek, jónak és üdvösnek.^ Megállapítom majd azt is, hogy az én megítélésem szerint mi okozta azt, hogy ez a törvényjavaslat ma idekerült és hogy végeredményben ma a törvényhozás a szesz- és borkérdést ilyen módon kénytelen rendezni. Jobb- ós baloldalról már annyiszor ismételték, hogy nem akarok erre vonatkozólag ismétlésekbe bocsátkozni, csak röviden tartom szükségesnek visszatérni arra az időre, amelyben rámutatott Petro Kálmán t. barátom és reám hivatkozott provokatív módon is, úgy aposztrofálva engem, hogy résztvettem, mint az egyik érdekeltség megbízottja, azokon a különböző tanácskozásokon, amely tanácskozások eredményezték, hogy nem történt meg a meffállapodás és végeredményben idejött ez a törvény. (Rajniss Ferenc: Ott volt a moloch, a szeszkartel !) Kétségtelen, hogy az 1921 :XLI. te. súlyos sérelmét jelentette a mezőgazdasági szesztermelésnek. Súlyos sérelmét, amelyet a mezőgazdasági érdekeltség akkori vezetője és vezére, Rubinek Gyula úgynevezett erőszakos rákényszerítés formájában^ volt kénytelen elfogadni, mert Hegedüs Lóránt, az akkori pénzügyminiszter, szerintünk helytelenül, igazságtalanul és méltánytalanul kodiíikáltatta ezt és fogadtatta el a parlamenttel. Rubinek, a mezőgazdasági érdekeltség akkori vezetője, tiltakozott. Leszögezte álláspontját. Sajnos, nem volt módja és lehetősége az akkori pénzügyminiszterrel szemben a mezőgazdasági erdekeket kellőképpen megóvni. Ez így volt. Éveken keresztül, másfél évtized óta hiábavaló volt a mezőgazdasági érdekeltség harca, küzdelme, nem tudott eredményt elérni azokban a kérdésekben, amelyek a mi megállapításunk szerint az 1921-es törvényben helytelenül kodifikaltattak, amelyeket helytelenül emeltek törvényerőre. Ez a kérdés, mint a miniszter úr előbb tartott beszédében nagyon helyesen rámutatott, három irányba ágazik szét. Az első és a legfontosabb volt a keret kérdése, a másik az árdifferenciálódás kérdése, a harmadik pedig az újonnan felállított mezőgazdasági szeszgyár kontingensének megállapítása. Ebben a tekintetben hiábavaló volt minden néven nevezendő indokolásunk, érvünk, kérésünk, a nagyipari szeszérdekeltségnek — hogy úgy mondjam — rideg elzárkózásán múlt az, hogy ebben a kérdésben soha semmi néven nevezendő eredményt és engedményt a nagyipari szeszérdekeltség megadni hajlandó nem volt. Akkor jött az az idő, amikor bekapcsolódott a botrérdekeltség, követelvén a maga jogát is. Akceptálom, helyesen követelte, de ugyanakkor meg kellett állapítanom azt is, hogy amint a borérdekeltség azt követelte, hogy a fogyasztási szesz elsősorban vagy teljes mértékben — vagy a későbbi különböző tárgyalásojk folyamán bizonyos keretben —- számára biztosíttassék, lehetetlenné vált ennek az egész keretnek további fenntartása, lehetetlenné vált az egész szeszr értékesítőnek, az értékesítés eddigi politikájának további fenntartása. Ugyanakkor szükségesnek tartom itt leszögezni, szemben azokkal, akik a szeszértékeslítőt mint szervet támadták, hogy helytelenül tették, igazságtalanul tették, mert a szeszértékesítő, mint ilyen általában ebbe a politikába nem folyt be, az a maga hivatását a legtökéletesebben, a legeredményesebben képviselte. Vajha Magyarországon más vállalatok is ilyen eredményesen képviselnék hivatásukat. Nem hiszem, hogy ebben a tekintetben akár a termelők, akár a fogyasztók a legcsekélyebb mértékben is vádat emelhetnének. (Egy hang a