Képviselőházi napló, 1935. XX. kötet • 1938. június 21. - 1938. december 5.

Ülésnapok - 1935-335

Az országgyűlés képviselőházának 335. illése 1938 június 23-án, csütörtökön. 71 azzal az aggállyal, amelyet különösen a bizottsági ülésen Rassay igen t. képviselőtársam fejtett ki, tudniillik, hogy a monopóliumnak milyen lesz a pénzügyi helyzete a jövőben, hogy viajjon azok az eladási árak, amelyek ma érvé nyesülnek, megmaradhatnak-e és hogy a kincstár bevétele ugyancsak megmarad-e legalább olyan mértékben mint amilyen ma. Itt természetesen bizonyos fenntartást kell tenni, — t. képviselőtársam is tett ilyet a bizottságban — tudniillik kiindulok a mai nyersanyagárakból és a mai fogyasztásból, abból* hogy mennyit fogyasztanak. Ugyanilyen áx mellett föltételezem, hogy ugyanannyi lesz a fogyasztás, sőt azt hiszem, inkább emelkedik. (Rassay Károly: Kell is, hogy emelkedjék, mert sokkal jobban fogják az urak vezetni.) Meg vagyok győződve arról, hogy a fogyasztás nem fog emelkedni, a nyersanyagárak azok maradnak, amelyek ma fennállnak és még hozzáveszem, hogy a gyáraknak tisztes polgári hasznot meg kell adni, akkor megállapíthatom, hogy áremelés nélkül, tehát ugyanolyan eladási áron, mint eddig a kincstárnak bevétele ugyanaz az összeg lesz, mint volt eddig. (Klein Antal: Sőt még javul is!) Ha javulni fog, őszintén (bevallva nagyon fogok örülni, de mindenesetre megfelelő óvatossággal csak annyit mondok, hogy ugyanannyi lesz a bevétel. Nem kívánom a mélyen t. Ház idejét tovább igénybe venni (Halljuk! Halljuk! jobbfelől.), csupán arra akarok még röviden rámutatni, amire különben már a jobboldali igen t. képviselőtársaim is rámutattak, hogy a törvényjavaslat elsőrangú célja, amelyet meg is valósít, az> hogy a kisembereket is bevonja a szesztermelés előnyeibe. (Ugy van! jobbfelől.) Hogy ez a törvényjavaslat hol mindenütt képviseli ezt az- álláspontot, arra nem akíirok most kitérni, úgyis kifejtették eléggé részletesen a tárgyalások folyamán, csak rá akarok mutatni, hogy igenis ez ennek a törvényjavaslatnak tendenciája ellentétben azzal, amit az egyik igen t. képviselőtársam mondott, hogy ez. a nagybirtok előnyére szolgál (Egy hang a jobboldalon: Vagy nem tudja az illető, vagy rosszhiszemű!), kijelentem, hogy nem a nagybirtokosságnak, hanem ellenkezőleg a kisbirtokosságnak érdekeit szolgálja. (Ugy van! ügy van! a jobboldalon.) Egyébként sem kívánok foglalkozni ezzel a kérdéssel, mert e tekintetben igen gyors változást láttam igen t. képviselőtársamon, amennyiben pénteken még ez a törvényjavaslat egyike volt szerinte a legjobb törvényjavaslatoknak, szerdára már megváltozott a helyzet. (Derültség és zaj.) Ilyenformán azt hiszem hogy majd akkor keresek alkalmat arra, hogy vitába szálljak vele, amikor már kialakult végleges álláspontja. (Derültség.) Egyébként tisztelettel kérem a t. Házat, méltóztassék a törvényjavaslatot általánosságban elfogadni. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon és a középen. A szónokot számosan üdvözlik-) Elnök: Szólásra következik? Szeder János jegyző: Szinyei Merse Jenő! Elnök: Szinyei Merse képviselő úr nincs jelen. Ki következik? Szeder János jegyző: Rátz Kálmán! Elnök: A képviselő úr nincs jelen. Utána ki következik. Szeder János jegyző: Petro Kálmán! Elnök: Petro Kálmán képviselő urat illeti a szó. Petro Kálmán: T. Ház! (Halljuk! Halljuk! — Egy hang balfelől: Mellette?) Méltóztassanak megengedni, hogy bizonyos megnyugvással szólaljak fel a mai napon az igen t. Házban, akkor, amikor szesztörvényjavaslat van napirenden, amelyért — talán minden Öndicséret nélkül mondhatom — annyit beszéltem, és harcoltam éveken keresztül. Éveken keresztül hoztam ide az igen t. Ház elé azokat a sérelmeket, amelyek a különféle egyéb érdekeltségeket érintették és nem az ipari szeszérdekeltséget. Szerettem volna hosszasabban foglalkozni ezzel a kérdéssel, de előttem szólott képviselőtársaim, különösen Máriássy és Mocsár y képviselőtársam és még mások nagyon szakszerűen foglalkoztak vele, úgyhogy magával a szesztermelési kérdéssel foglalkozni nem kívánok. Szeretnék ahhoz kapcsolódni, amit a pénzügyminiszter úr nagyon ügyesen_ megmagyarázott, a kamatkérdéshez, amelyről a kisajátítással kapcsolatban kifejtette a miniszter úr, hogy ha a két kamatot, a 7%-ost és a 3y2%-os kamatot összekeverjük, abból kijön egy rendes 5%-os kamat. Ezzel kapcsolatban eszembe jut, hogy történt már ilyen keverés, amelyet most az ipari szeszérdekeltség kifogásol, mint ahogyan az (Fellner Pál felé.) a hátam mögött ülő igen t. képviselőtársunk részéről megnyilatkozott. Hét-nyolc esztendővel ezelőtt történt ilyen keverés, amikor a bor kérdéséről volt szó. Akkor igen ügyesen csinálta meg az ipari szeszérdekeltség a Szeszértékesítő Részvénytársasággal azt a manővert, amelyet éppen Rassay igen t. képviselőtársam kifogásolt azon a bizonyos 33-as bizottsági ülésen. Ha vissza méltóztatnak emlékezni rá, ugyanilyen agresszivitást lehetett tapasztalni, mint^ amilyet most az ipari szeszérdekeltség tanúsít, ezelőtt hét esztendővel, 1931-ben, amikor a bor, mivel az ára lesüllyedt, kezdett konkurrenciát okozni az ipari szesznek, általában az ipari szRszérdekeltségnek. Akkor az történt, hogy a 230 pengős szeszátvételi árat egy tollvonással leszállította a pénzügyi kormányzat a szeszérdekeltség kérésére 130 pengőre. (Fellner Pál: A ípénzüg y minisztérium szállította le!) A pénzügyminisztérium valószínűleg nem magától találta ki ezt a módszert, hanem le kellett szállítani azért, mert a bor kezdett konkurrens lenni és nem a Szeszértékesítőn keresztül találta meg a bor a maga eladási lehetőségét, hanem azon kívül, akkor pedig ez a differencia nem t Szeszértékesítő javára számoltatott el. Ez nagyon világos, igen t. képviselőtársam, csak elő kell venni ezeket a mérlegeket és bizományi zárszámadásokat, amelyeket a Szeszértékesítő Részvénytársaság adott ki. Ezekből meg lehet állapítani azt, hogy az 1930/31. évben 230 pengő volt a fogyasztási szesznek átvételi ára, a motorhajtásra szolgáló szesznek pedig 3627 pengő. Mivel a fogyasztási szesznek árát leszállították 130 pengőre, valalhol meg kellett találnia a Szeszértékesítiőnek és benne az ipari szeszérdekeltségnek számítását is. Kénytelen volt tehát a 33-as bizottság elé hozni azt a kérést, hogy a motorhajtásra szolgáló szesz árát 36.27 pengőről 70 pengőre emeljék fel. (Rassay Károly: A fölemelés ellen szóltam akkor!) Itt Van a tanú. Én akkor nem voltam tagja a 33-as bizottságnak. Az első ülésen nem ment keresz-