Képviselőházi napló, 1935. XX. kötet • 1938. június 21. - 1938. december 5.
Ülésnapok - 1935-335
Az országgyűlés képviselőházának 335. \ megnyugtat, mert így azt érzem, hogy az . arany középúton vagyok. (Horvam Zonaxi: Mi van a kisustiei?) HÍZ nem a kisustre. hanem a Dor- es gyumolcsszesziozüékre vonatkozik. (K&ssay jvaioiy: Várj, majd. az is jon!) Majd arra, is rátérek. T. Haz! ööíl bor- és gyümölcsszeszfőzde van; ezek kozui 11-röl van szo, amikor a 4u0-as, illetve bOO-as maximumról beszélünk, mert a töboi szeszfőzde termetese mind jóval ez alatt a maximum alatt van. Ka most csak ennek a 11 szesziözüének az érdekéről lenne szó, akkor azt mondanám, hogy nem. érdemes ezzel foglalkozni, mert elvégre nem lehet a törvényben 11 ember érdekét védeni. Ezek a szesziőzdék azonoan nem saját anyagot főznek fel, hanem — mint például a kecskeméti, amelyről Máriásey igen t. képviselőtársain beszélt — egy nagyobb körzetben az ottani kisemberek gyümölcsét veszik fel és főzik fel szesszé. Azért kell tenát a dologgal foglalkozni, mert ezeken a városi szeszfőzdéken keresztül közvetve a kisemberek is érdekelve vannak. A kérdést azonban meg lehet oldani a törvényjavaslaton való minden változtatás nélkül és pedig meg lehet oldani azon a módon, hogy a törvényjavaslat biztosítja a 400 hektoliterben megállapított maximális törzskeretnek 600 hektoliterre való emelését és hogy_ póttermelésá keretet ezen felül is lehet nyújtani az egyes szeszgyáraknak akkor, ha erre a törvényjavaslatban körülírt okok fennforognak. Semmi akadálya nincs t annak, hogy olyan vidéken, ahol ilyen bor- és gyümölcsszeszfőzde van s ahol nagyon sok nyersanyag van, a szükséges termelési keretet már előre ( megadják az illetékes miniszterek. Legfeljebb egy kérdésről lehet szó, arról, hogy vájjon idejében nyilatkoznak-e e tekintetben az illetékes miniszterek, mert hiszen kétségtelen, hogy előre f kell tudnia az illető bor- és gyümölesszeszifőzdének, hogy mennyit termelhet a kampányban. Errenézve a végrehajtási utasításban fogunk intézkedni; azt hiszem ez teljesen meg fogja nyugtatni Máriássy igen t. képviselőtársamat is. Ugyanezzel a kérdéssel kapcsolatos a borkérdés. Beadatott egy olyan értelmű indítvány, hogy a borból felfőzhető szesz mennyiségét 25.000 abszolút hektoliterről 40.000 abszolút hektoliterre emeljük fel. Ezenkívül í&lmerült az a kívánság is, hogy a bor átvételi árát maligándfokonként 1"4 fillérnél magasabban állapítsuk meg. Pontos számítások alapján állapítottuk azonban meg, hogy meddig mehetünk el. A rendelkezések lényege az, hogyabban az esztendőben, amelyben — kissé komikusau hangzik, de ezt a kifejezést kell használnom — katasztrofálisan nagy bortermés van és a bor ára maligándfokonként 1'4 fillér alá süllyed, 250.000 hektoliter borból szeszt főzünk fel. Ezt előírja a törvényjavaslat. Ehhez hozzá kell rögtön tennem, — mert úgy láttam egyes felszólalásokból, hogy nem méltóztatnak teljesen tisztában lenni a szesztermelési nyersanyagokkal — hogy a lehető legdrágább nyersanyag, amelyből szeszt lehet főzni, a bor, tehát nagyon óvatosan kell ehhez a kérdéshez hozzányúlni. Legyen szabad azonban még egy szempontra rámutatnom: nem a szesztörvény kapcsán kell a borkérdést megoldani. A borkérdés sorozatos intézkedéseket involvált a múltban és fog involválni a jövőben is; ezeknek aï intézkedéseknek sorában igen jelentős láncszem a szesztörvénynek a borra vonatkozó megfelelő rendelkezése, mi sem várjuk azon- . ilése 1938 június 23-án, csütörtökön, 69 ban ettől az intézkedéstől azt, hogy megoldja a borkérdést. Még nemzetgazdasági szempontból is nagyon meggondolandó az, hogy ilyen drága nyersanyagból korlátlan mennyiségeiket főzzünk fel, elvégre a mai helyzet sem fog örökké megmaradni. Ha az előbb említett katasztrofálisan nagytermésű esztendő után, amikor 250.000 hektoliter szeszt fogunk felfőzni s ha a beváltási ár 1*4 fillér fölé emelkedett is, de nagyon sok készlet maradt meg az előző esztendőben, akkor a törvényjavaslat szerint még 62.500 hektoliter bort lehet felfőzni szesszé, hogy ezzel az előző esztendőhői áthozott nagy készlet ne nyomja a piacot. E tekintetben az előadó úr útján már olyan értelmű módosító indítványt voltam bátor az általános vita megkezdése előtt benyújtani, hogy ez a 62.500 hektoliteres keret 100.000 hektoliterre emeltessék fel. (Petro Kálmán: Helyes!) T. Ház! Áttérek a pálinkafőzők kérdésére. Azt méltóztattak mondani, hogy a 15.000 hektoliterben megállapított felső keret íkevés és' ez a kisemberek szempontjából kedvezőtlenül van megállapítva. Hangsúlyozom, hogy a legutóbbi 5 vagy 6 esztendő átlagában ezekben a pálinkafőzdéknek minősülő szeszfőzdékben összesen 10.000 hektolitert főztek fel. (Csoór Lajos: Drága volt!) Ebből a 10.000 hektoliterből azonban a jövőben bizonyos mennyiséget a bor- és gyümölcsszeszfőzdák fognak felfőzni, ezenkívül néhány nagyobb pálinkafőíző a törvényt értelmében át fog minősülni bor- és gyümölesszeszfŐadévé. Mindezeket tekintetbe véve, számításaink szerint körülbelül 8000 hektoliter az eddigi átlag, a javaslat pedig 15.000 hektoliterben állapítja meg a felső határt. Megvallom őszintén, hogy eredetileg 12.000 hektoliter volt megállapítva a javaslatban és éppen a földmívelésügyi miniszter úr kívánságára emeltem fel 15.000 hektoliterre, de az ő megítélése szerint is ez tökéletesen megfelel a szükségletnek és így továbbmenni nem kell és nem is lehet. Ne méltóztassék megfeledkezni arról, hogy ennek a mennyiségnek az emelése a legnagyobb veszedelem a monopólium bevétele szempontjából is. Ez az, ami elmegy itali szeszre, — és az itali szesz tudvalevően a legdrágább szesz — a többi, ami eladásra kerül, sokkal olcsóbban kerül forgalomba, már pedig a szeszegyedárúság pénzügyi egyensúlyára szintén ügyelnünk kell. (Rassay Károly: Szóval hiába örvendezett Némethy Vilmos képviselő úr!) Egyetlenegy pont van azonban, melynél az eddigi felszólalások bizonyos mértékig meggyőztek engem, tudniillik az adókedvezményezés. A törvényjavaslat azt mondja, hogy 1*80 pengőben állapítható meg maximálsian az árkülönbözet és ebből 10 liter házifogyiasztásra szánt szesz, vagyis 20 liter 50% -os pálinka után a termelő az egyedárúságból legfeljebb 25%-ig terjedhető engedményt kaphat. Előadói módosítás útján akarom javasolni a t. Háznak, hogy ezt a 25%-ot 33'33%-ra emeljük fel, ami azt jelenti, hogy a házi fogyasztásra szánt szesz maximum 1"80 pengő minus */s egyenlő 1*20 pengő lesz. Azt is megfontolás tárgyává tettem, — amire vonatkozólag nem adok be módosítást, de amiről egyik képviselőtársammal a folyosón folytatott beszélgetés során megemlékeztem — hogy egyáltalán szüntessük meg a differenciálást, hogy a saját használatra szánt szesznél alacsonyabb adótételt vezessünk be és 11*
