Képviselőházi napló, 1935. XX. kötet • 1938. június 21. - 1938. december 5.

Ülésnapok - 1935-335

52 Az országgyűlés képviselőházának 3Só dolatoknak és irányelveknek, amelyeket a miniszterelnök úr eddigi beszédében elénk tárt s az egész jobboldali közvélemény beléje vetett bizalmát ez a törvényjavaslat csak erősen fokozta és megszilárdította, méltóztassanak megengedni, hogy ne csak a jelenlegi pénzügyminiszter úrnak adózzam a legnagyobb elismeréssel a zsidó nagy kapitalizmus elleimi kitűnő és bátor kiállásáért, hanem elődjének, Fabinyi Tihamér volt pénzügyminiszter úrnak is köszönetet mondjak a szeszkérdésben elvégzett hatalmas munkájáért. (Helyeslés.) Ez a nagy előkészítő munka, az éjjelekbe nyúló érdekeltségi tárgyalások tették lehetővé, hogy ez a törvényjavaslat ilyen formában még ennek az ülésszaknak utolsó napjaiban bár, de mégis ide került tárgyalásra s hogy az 1938. évi szeszkampány már a megszavazandó törvény alapján indulhat meg. És ha annakidején gróf Károlyi Viktor igen t. képviselőtársamnak az a határozati javaslata, amelyet a Ház elfogadott és amely arra irányult, hogy még az 1937. év folyamán nyujtassék be az új szesztörvényjavaslat, nem is vált valóra, ez tulajdonképpen csak formai hibát jelent, mert semmit sem változtat a dolgon az, hogy 1937 végén vagy pedig most tárgyaljuk le a törvényjavaslatot. De sem Fabinyi, sem Reinényi-Schneller pénzügyminiszter úr nagyszerű munkája nem vált volna lehetővé, ha néhai Gömbös Gyula utolsó útja előtt szinte végrendeletileg nem hagyta volna meg a kormányának egy új szesztörvény benyújtását. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Az előttünk fekvő törvényjavaslat, mitft említettem is, a népi gondolatot szol- I gárja és ha a kormányok néhai Gömbös Gyula j volt miniszterelnök óta hűségesen szolgálták is j ezt a gondolatot, a magyar közéletben, a tör- ' vényhozásban, a közszellemben Gömbös Gyula tette ezt a gondolatot minden intézkedés alapelvévé. Erről mi, akik ennek a népi gondolatnak követői, katonái voltunk, vagyunk és leszünk, sohasem feledkezhetünk meg. (Ügy van! jobbfelől.) De meg kell emlékeznem még egy másik közkatonáról is, Gulácsy Dezső volt képviselőtársunkról, aki már szintén nincs az élők sorában, de aki talán az elsők között volt, akik felismerték a Hegedüs-féle szesztörvény mező • gazdaságellenes és kisemberellenes intézkedéseit és már 15 évvel ezelőtt a legélesebb harcot folytatta innen a régi kormánypárt soraiból *az 1921 : XLI. te. ellen. Amikor elismeréssel adózom az ellenzéknek» különösen Petro Kálmán és Klein Antal képviselőtársaimnak, akik ezt a kérdést állandóan napirenden tartották, lehetetlen nem hangsúlyoznom, hogy az, hogy ez a törvényjavaslat végre-valahára 17 évi harc után ebben a formában a t. Ház elé került, pártunknak és különösen pártunk jobboldali szárnyának az érdeme. A bizottsági tárgyaláson ugyanis kitűnt, hogy van ennek a pártnak egy nagyon erős jobboldali és egy nagyon gyenge, liberális elveket valló árnyalata. Az elismerések után meg kell emlékeznem a régebben múlt idők, az 1921:XLL t.~e. megalkotásának körülményeiről is. A Hegedüs-féle szesztörvényjavaslat úgy jött létre, hogy 1921 augusztus 2-án Kóbert Emil előadói beszéde után az általános vitához senki sem szólott hozzá. Mindenki megelégedett az előadónak azzal az érvelésével, hogy: »a kormány fennhatóságával és irányításával lesz hivatva # az új törvényjavaslat a mezőgazdasági szeszipar ülése 1938 június È3-ân, csütörtökön. védelmét biztosítani«. A részletes vita során is csak egy képviselő akadt, Lukovits Aladár, aki bírálta a javaslatot és annak az aggályának adott kifejezést, hogy a javsalat a mezőgazdaság részére hátrányos és jogfeladást jelent. Azért voltam bátor a múlt törvényhozásának erre az epizódjára kitérni, mert ebből azt a következtetést kell levonnom, hogy ezen a törvényhozói tárgyaláson a titkosan megválasztott nemzetgyűlés nem sok felkészültséget árult el szakkérdésekben és a mezőgazdaságot szorosan érdeklő kérdésekben. Felhoztam ezt azért is, hogy felhívjam innen az ország agrárlakosságát, legyen ennek a törvényjavaslatnak tárgyalása intő példa a legközelebbi titkos választásoknál, hogy nagyon gyakran nem azok védik az agrárlakosság érdekeit, akik odakinn nagyszerű csizmaízü beszédeket tudnak mondani. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) A benyújtott törvényjavaslat bizottsági tárgyalása egészen más vitaanyagot ölelt fel, mint aminő a vita különböző érdekeltségek közt folyt közel két évtizeden keresztül. Míg azelőtt főleg a keret és a kontingens rendszer különbözőségén, vagy azonosságán, a keret nagyságán és elosztásán, árdifferenciáláson folytak a viták és a harcok, ezek a viták átterelődtek főleg a liberális elveket valló ellenzéki pártok és mint mondtam, pártunk úgylátszik, szintén liberális gazdaságpolitikát valló tagjai részéről a javaslat egyetlen pontjára, a kisajátításra és a kártalanításra. Az egyesített bizottságok vitájának különösen az első része inkább hasonlított egy választott bíróság tárgyalásához, ahol az érdekelt_ felek ügyvédi képviselete vonult fel és ki-ki vérmérséklete szerint jogi aggályainak kifejezése mellett, vagy kétségbevonta a kisajátítás módjának jogosságát, vagy kérte ugyanezek mellett az aggályok mellett a kisajátítás elejtését, vagy a kártalanítás módjának és mértékének megváltoztatását, vagy a legerősebb szavakkal támadta a kormányt A benyújtott törvényjavaslatnak pedig nem ez a lényege. Ez a kérdés lehet lényeges a kisajátítást szenvedő nagyiparnak, vagy azok képviselőinek, de magára a szesztermelés rendezésére nincsen olyan döntő befolyással, hogy ezt a törvényjavaslatot — hogy úgy mondjam — punctum saliens-ének lehetne tekinteni. A törvényjavaslat lényege az, hogyha értékesítési monopóliumot hív is csak életbe és a szeszegyedárusági szeszfőzdéket bizonyos termelési kiegyenlítés szempontjából fogja is csak fenntartani, a termelés irányítására, a nyersanyag felhasználására fog ez a monopólium döntő befolyást gyakorolni és a bor- és gyümölcstermelő sokszázezer kisexisztencia eddig nagyrészt vesztendőbe menő' nyersanyagait fogja fokozottabb mértékben a t szesztermelés nyersanyagai közé beállítani és ezáltal a legkisebb vagyonú néprétegek f részesedését a nemzeti jövedelemben növelni. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Ezekről beszédem későbbi folyamán fogok még szólni. Most csak azok ellen az érvek ellen akarok érveket felsorakoztatni, amelyek a kisajátítás és a kártalanítás ellen szólnak. Ha úgy az ipari, mint a mezőgazdasági szeszérdekeltségek legutóbb megjelent emlékiratait tanulmányozzuk, legelsősorban is azt állapíthatjuk meg, hogy minkét érdekeltség a leghatározot-