Képviselőházi napló, 1935. XX. kötet • 1938. június 21. - 1938. december 5.

Ülésnapok - 1935-334

Az országgyűlés képviselőházának uak megállapítását, hogy az interpelláció előterjesztésére kiszabott idő eredetileg fél kettő volt és én ebben a tudatban érkeztem ide fél kettő előtt néhány perccel, tehát sem az interpelláló képviselő úrral, sem pedig a t. Házzal szemben legkevésbbé sein volt szándékom bármiféle tapintatlanságot elkövetni, (vitéz Balogh Gábor: E tekintetben nem volt jogos a kritika!) Joga lenne a miniszternek, hogy ne válaszoljon, de eredeti szándékom az volt, hogy erre az interpellációra válaszolok. Mélyen t. Képviselőház! Az a kérdés, amelyet Rajniss Ferenc igen t. képviselőtársam előbbi interpellációjának tárgyává tett, kétségtelenül a legnagyobb mértékben érdekli a földmíves lakosságnak azt a rétegét, amely a földbirtokrendező eljárás során házhelyhez, vagy mezőgazdasági ingatlanhoz jutott. Az 1920. évi XXXVI. te. értelmében az Országos Földbirtokrendező Bíróság által megváltott mezőgazdasági ing-atlanok széttelekkönyvezése már megtörtént, csupán a vagyouváltság fejében a pénzügyminiszter által az Országos Földbirtokrendező Bíróság részére földbirtokpolitikai célokra átengedett mezőgazdasági ingatlanok széttelekkönyvezése nem történt meg. Ezeknek az ingatlanoknak az egyéni megosztása, illetőleg — az egyéni megosztáson túl — a telekkönyvezése a többi mezőgazdasági ingatlanok telekkönyvezésétől eltérő módon kellett, hogy történjék, mert itt a telekkönyvi hatóság csak a pénzügyigazgatóságok megkeresésére volt jogosítva a széttelekkönyvezést végrehajtani. 1928-ban egy rendelet jelent meg erről, a 75.201-es rendelet, amely szabályozta ezt a telekkönyvezési eljárást és utasította a pénzügyigazgatóságokat megfelelő eljárásra. Ez különböző okokból hosszú ideig nem történt meg, úgyhogy 1937-ben az igazságügy miniszternek újabb rendel-etet kellett kiadnia. Tekintettel arra, hogy az elmúlt majdnem tíz esztendő alatt már ezeknek a földbirtokreform során a vagyonváltságföldekből kiadott mezőgazdasági parcelláknak tényleges tulajdonjogában is számos eltolódás állt elő, szükséges volt, hogy ebben a vonatkozásban is rendezzék a kérdéseket és megindítsák a telekkönyvezés előkészítését célzó eljárást. Ennek a rendeletnek végrehajtása most már folyamatban van, de a minisztérium és az Országos Földbirtokrendező Bíróság kénytelen a munkában bizonyos tempót betartani és nem zúdíthatja ezt a munkát egyszerre a telekkönyvi hatóságokra, amelyek más munkával is nagyon erősen meg vannak terhelve. Méltóztassanak csak a gazdaadósvédelmi intézkedések következtében előálló munkaterhét figyelembe venni, azonkívül az igazságügyminisztérium által fokozottabb mértékben folytatott tagosítási munkákat s a különböző rendkívüli telekkönyvi eljárásokat. Éppen azérí, ha szabad azt mondanom, bizonyos adagolással történik ezeknelk a pénzügyi hatóságok által most már nagyrészben elkészített kimutatásoknak a telekkönyvi hatóságokhoz való áttétele. Gyors megoldást itt kétségtelenül csak akkor érhetnénk el, ha legalább átmenetileg a telekkönyvi hatóságoknak személyzetét szakképzett munkaerőkkel tudnánk felemelni. Ezek a rendeletek ugyanis tudvalevően szétágazó előírásokat tartalmaznak, amelyek a jó munka érdekében természetesen feltétlenül szükségesek, hiszen fel kell tüntetni a vitézi telkek külön jellegét, fel kell tüntetni az időközben történt birtokváltozásokat, be kell kebelezni a vé334. ülése 1938 június 22-én, szerdán. 39 telárhátralékokat, ahol még ezek fennállauak, j stb. úgyhogy ez meglehetősen alapos szakképzettséget igénylő feladat. Ezt tehát csak úgy tudnánk gyorsan elvégezni, ha lehetőség nyílnék átmeneti időre ideiglenes díjnokokként telekkönyvi szolgálatot teljesített nyugalmazott telekkönyvvezetőket alkalmazni, vagy pedig az igazságügyminisztérium a maga szakképzett közegeiből küldhetné ki ezeknek a munkálatoknak elvégzésére megfelelő számú munkaerőt. Ez egyrészt pénzbe kerül, — ami talán kisebb veszedelem, mert remélem, hogy a pénzügy' miniszter úr megértéssel fog eziránt a közérdekű cél iránt viseltetni — másrészt azonban — amint méltóztatnak tudni — van egy olyan minisztertanácsi határozat, amely a nyugdíjas tisztviselőknek állami szolgálatban való alkalmazását bizonyos keretek közé szorítja. Talán arra való tekintettel, hogy itt tényleg olyan munkáról van szó, amelyet csak szakképzett közegek végezhetnek el, a minisztertanács megértést fog ebben a kérdésben mutatni, hiszen ennek a munkának elvégzésére Adob.-istákat felvemii nem lehet, mert a szakképzetlen munkaerők úgy összezavarhatják a telekkönyvi viszonyokat, hogy a legszörnyűbb tulajdonjogi kellemetlenségek állhatnak elő. Itt tényleg csak begyakorlott és a dolgot teljesen értő embereket lehet alkalmazni. Mélyen t. Ház! A magam részéről mindkét irányban igyekszem a megfelelő intézkedést megtenni, azonban, ha nem is sikerülne talán itt nagyobb pénzügyi fedezethez jutni, meg tudjuk a dolgot gyorsítani, hogy a munkaerők átvezénylésével is olyan területekre, ahol ezeknek a munkáknak nagyobb mennyiségét kell elvégezni. Kérem méltóztassék válaszomat tudomásul venni. (Elénk helyeslés.) Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Rajniss Ferenc: T. Ház! Mindenekelőtt a miniszter úr első megjegyzésére kell válaszoinoau, mert hiszen érthető elfogultságból én nem az első interpellációmnál mondtam el és nem a miniszter úrra vonatkoztatva mondtam el azt, amit szükségesnek tartottam elmondani. Köszönöm a miniszter úr válaszát, de meg kell jegyeznem azt, hogy 1928 és 1937 között, vagyis az első és a második rendelet között eltelt tíz esztendő kétségtelenül indokolttá teszi ebben a kérdésben a felszólalást, (vitéz Balogh Gábor: Ez igaz!) nehogy megint 1937 után 1946-ban kerüljön ez a kérdés a második rendelet alapján a t. Ház elé. Végtelenül fontos ügynek tartom ezt a lelki megnyugvás szempontjából. Elsősorban nem is azokra gondoltam, akiknél vételárhátralékok bekebelezéséről van szó, hanem — a fizetési készség és a fizetési morál fenntartása szempontjából — azokra az emberekre, akik az utolsó fillérig kifizették a házhelyüket, de a telekkönyvi jog* tekintetében ugyanolyan helyzetben vannak, mint azok az embereK, akik akár okkal, akár ok nélkül elmulasztottak fizetni. Ez gyakorolja ugyanis a legrosszabb hatást az olyan emberre, aki a maga kis nyomorúságos filléreiből iparkodott ezeket a házhelyeket megfizetni. Az ilyen embernek meg kell adni azt az előjogot, hogy miután kifizette ezt a házhelyet, a telekkönyvben is nevén legyen az a házhely, akkor ő, hogy ha beteg lesz, ha hirtelen valamilyen rokkantság vagy szerencsétlenség következik be, legalább azt a.