Képviselőházi napló, 1935. XX. kötet • 1938. június 21. - 1938. december 5.

Ülésnapok - 1935-334

Az országgyűlés képviselőházának 33U. ülése 1938 június 22-én, szerdán. 23 miniszter úr ezt valósítsa is meg kellő erélylyel, mert szükség van arra, hogy ezek a kisexisztenciák igenis, hozzájussanak itt az érvényesüléshez. Tartok ugyan attól, hogy miután az állam kisebb keretekben akar dolgozni, kisebb mértékben lesz abban a Helyzetben, hogy kisexisztenciákat foglalkoztasson, de ha a miniszter úr megtalálja a módját, hogy nagy mertekben í'oglalKoztassa őket, a magam részéről ebben a tekintetben kifogásolnivalót nem latok. A második érdek, amely miatt az ipari szeszgyártás teljes megszüntetését nem tartom szerencsésnek, azoknak a visszahatásoknak szempontja, amelyek az ipari gyárak megszűnése folytán a szeszexportban lógnak előállni. Eriről a szesziexportról a bizottsági tárgyaláson igen becsmérlő nézeteket hallottunk, olyan nézeteket, hogy ez az export, amely csak ^veszteséges áron volt lehetséges, tulajdonképpen nem is közgazdasági érdek. Ezzel szemben bátor volnék arra utalni, hogy talán éppen ezeknek az exportkérdéseknek terén egy ilyen momentan helyzetből _ általános következtetéseket levonni nem mindig igazolt. A magyar szesz éppen az export révén kétségkívül nagy jelentőségre tett szert a világpiacon; talán azt merném állítani szakértők nézete alapján, hogy majdnem az első helyen áll a világpiacon szeszminőség dolgában. Egyike azoknak a kevés magyar áruknak, amelyeket a legtávolabbi külföldön, a Távolkeleten, Kínában és Délamerikáfoan is értékesíteni tudunk. Nagy fáradsággal kiépített szervezetek állnak rendelkezésre ennek az exportnak lebonyolítására. Igaz, hogy a legutóbbi években a kiviteli árak kedvezőtlenül alakultak, de javuló tendenciájuk van és ma már a diszparitás a kiviteli árak és a belföldi fogyasztási árak között lényegesen csökkent. Utóvégre ne méltóztassék elfelejteni, hogy ezek mellett az alacsony árak mellett is körülbelül másfél millió métermázsa répát tudtunk szesz alakjában kivinni, ami nem jelentéktelen tétel mezőgazdasági szempontból sem és a devizagazdálkodás szempontjából sem — 'bár talán ennek most ikevésbbé yan fontossága -—, mert hiszen körüübelül négy és félmillió pengő értékű deviza került ezen az úton az országba. De a nyersanyagoknak szesz formájában Való kivitele feltétlenül mezőgazdasági érdek s ha természetes is, hogy ez a kivitel megszűnik, ha az árak egy bizonyos nívón jelentékeny mértékben alul vannak, talán mégsem kell azt helyteleníteni, ha csak néhány pengős ráfizetésről van szó. (Mocsáry Dániel: Ezért jön a monopólium!) Ez appreeiáció dolga. Én attól félek, hogy éppen a szeszexport az az üzemág, amely legkevésbé alkalmas arra, hogy állami szerv kezében legyen. Az exporthoz feltétlenül nagyobb önállóság, nagyobb mozgási szabadság kell, nagyobb kedv a felelősségek vállalására, gyorsabb elhatározás, gyorsabb kalkuláció, mint amilyet egy. állami üzemtől rendesen el lehet várni. Nagyon boldog leszek, ha ez az exportkérdés — amelyet, mint a miniszter úr a bizottságban említette, nem akar teljesen elejteni — íkedvező megoldást fog nyerni, de nem látom biztosítva — lehet, Ihogy tévedek —. hogy az exportot az állami intézmény jobbal) fogja ellátni, mint a magánvállalkozásA harmadik szempont, amely miatt én sajnálatosnak tartom az ipari gyárak eltűnését. — legyen szabad erre a kérdésre is csak egészen általánosságban rátérnem •— a védképesség kérdése. A szesznek a hadi felszerelésben évről-évre fokozódó jelentősége van. Én a világháború alatt a monarchia hadi gazuasagi apparátusában olyan pozíciót töltöttem be, ahol elég alkalmam volt betekinteni nemcsak a mi háborús gazdálkodásunkba, ba; nem a velünk szövetkezett többi állam hasonló gazdálkodásába is. Meg most is emlékszem azoKra a nehézségekre, ameiyek különösen Németországban állottak elő azért, mert nem állott rendelkezésre elegendő szesz hadi célokra; emlékszem arra az évről-évre fokozódó hiányra, amely végül is oda vezetett, hogy a szesznek italként való fogyasztását Németországban teljesen el kellett tiltani, aminthogy Oroszországban is teljesen eltiltották a szesznek ifogyasztási célokra való felhasználását. Azóta is érdeklődtem e kérdések iránt és figyelemmel kísértem, hogy mi történt a háború alatt és látom, hogy Franciaországban es Olaszországban ugyanezek a bajok ugyanilyen mértékben érvényesültek. Ezek a világháborútan szerzett tapasztalatok arra bírták az egyes országokat, hogy szesztermelésükre kiváló gondot fordítsanak és alkalmat teremtsenek arra, hogy szükség esetén legyenek nagy üzemek, amelyek váratlanul nagy menyiségekkel •— a haboriiban megháromszorozódott meny« nyiségekkel is kellett számolni — rendelkezésre, állhassanak. Hozzájárul ehhez még az, hogy a világháború óta ezen a téren a szeszszükséglet igen jelentős mértékben emelkedett, részben a motorok ellátására, amely motorok a hadseregen belül találnak alkalmazást, részben a repülőgépek számára, résziben a szesznek pótanyagokká, például nyers gumivá való átalakítása miatt. Ez a fejlődés még korántsem zárult le, úgyhogy ezen a téren igen nagy szükségletekkel fogjuk magunkat szemben találni. Én természetesen tudomásul veszem, hogy az állam fenn fog tartani egy-két gyárat arra az esetre, ha nagy szükséglet áll elő^ hogy ezeket a szükségleteket ezek a gyárak fedezhesség, •— ezt én jobbnak tartom, mintha nem tartana fenn ilyen gyárakat — de azt hiszem, ennél is célszerűbb az a megoldás, amelyet Olaszország és Németország követett ezen a téren^ amikor szesziparát, különösen a szesz ipari gyártását a mezőgazdasági érdekek teljes figyelembevétele mellett, igen erősen növelte. Olaszország még cukoriparának egy részét is átalakította ipari szeszgyártásra s az utóbbi időben 9 nagy ipari szeszgyárat _ állított fel, amelyek méreteikben meghaladják a mieinket; sőt a meglévő ipari szeszgyárak közül az egyiket úgy bővítette ki, hogy az ma az egész világ szeszgyárai között a legnagyobbak közé tartozik. Ugyanilyen fejlődés tapasztalható Németországban is, ahol jelenleg 33 olyan ipari szeszgyár létezik, amelynek 10-CÖO hektoliteren felüli évi termelése van és jelenleg is több ilyen nagyteljesítményű gyár áll felszerelés alatt. A szesznagyiparnak e tudatos fejlesztésével, a német kormánynak egyik hivatalos kiadványa egyenesen hivalkodik, amikor ezt mondja: »Die Verlagerung von der agrarischen zur industriellen Spiritusproduktion hat im neuen Geschäftsjahre wiederum Fortschritte gemacht« — és ezt örvendetes tényként regisztrálja. Itt az az ellenmondás hangzott el, igen t. Ház, hogy a mi viszonyaink különböznek a német és az olasz viszonyoktól. Tényleg nagyon sok tekintetben különböznek, de nem különböznek abban a tekintetben, hogy ha hirtelen nagy szeszszükséglet áll elő, — különösen azoknak a feladatoknak a körében, ame4*