Képviselőházi napló, 1935. XX. kötet • 1938. június 21. - 1938. december 5.
Ülésnapok - 1935-345
290 Az országgyűlés képviselőházának 3^5. ülése 1938 november 23-án, szerdán. jére és azután visszatérjek awa a sokkal kényelmesebb,, sokkal kevesebb kockázattal, sokkal kevesebb gonddal és bár nagy felelősséggel, de mégis kisebb felelősséggel terhelt térre. Amikor erre a feladatra vállalkoztam, úgy éreztem, hogy a nemzet szolgálatába kell állítanom azokat a tehetségeket, amelyeket az Úristen talán nekem adott és amelyeket távol áll tőlem túlbecsülni, mert érzem, mindennap érzem a magam tökéletlenségét és elégtelenségét. Amikor erre a feladatra vállalkoztam, azért tettem, mert a legelső magyar ember hívásának tettem eleget, (úgy van! ügy van! Élénk taps a jobboldalon és a jobbközépen.) Azt is tudom, hogy ha bármely pillanatban, bármely oknál fogva erről a helyről távoznom kell, zokszó nélkül fogom tenni, mert tisztában vagyok vele, hogy ahhoz, hogy az ember egy nemzetet vezessen, nemcsak jószándék kell, nemcsak elgondolások kellenek, nemcsak tehetség, nemcsak energia kell, hanem bizalom is. (úgy van! XJgy van! bal felől.) Ha ez a bizalom hiányzik, erőltetni nem fogom. (Felkiáltások a baloldalon: Nem is lehet! — Úgy van! Ügy van! balfelől. — Mozgás. — Halljuk! Halljuk!) Azzal a nekem imputait szándékkal szeimben, — mert Eckhardt Tibor igen t. képviselő ár beszédét máskép fel nem foghattam — Tahitiba én vezérkedni akarnék, (Eckhardt Tibor: Politikailag!) mintha én olyan posztra törnék, amely engem semmi esetre sem illet meg, vagy olyan szerepet akarnék betölteni, -amilyen szerepet Magyarországon, ebben az alkotmányos tradíciótól fűtött országban betölteni nem lehet, (Ügy van! Ügy van!) ezzel a feltevéssel szemben fel kell emelnem tiltakozó szavamat, (Helyeslés jobbfelől és a jobbközépen.) mert én szolgálni akarok és mern^ vezérkedni. (Elénk éljenzés és taps jobbfelől és a jobbközépen. — Payr Hugó: Diktatórikusán akart szolgálni ! — Halljuk! Halljuk!) T. Ház! Ezen az egy ellenem emelt kifogáson kívül számos más kifogást is hallottam részben ima, résziben az elmúlt napok és hetek folyamán. Hallottam azt a kifogást, hogy én az alkotmány ellen török, hogy a nemzet alkotmányos szabadságait meg akarom semmisíteni és diktátori módon akarnám vezetni ennek az országnak a politikáját. T. Ház! En az elmúlt hetekben úgy éreztem, hogy kénytelen vagyok néha megnyi latközi, kénytelen vagyok pedig nemcsak egy szűkebb kor számára, hanem kényetlen vagyok megnyilatkozni tágabb körben is- (Halljnk! Halljuk!) Kénytelen voltam azért, mert elismerem, hogy a parlament partial mind igen fegyelmezettéin viselkedtek a külpolitikai krízis folyamán és ezzel a kormánynak felbecsülhetetlen szolgálatot és támogatást nyújtottak, amiért hálás köszönet jár ki valamennyi pártnak. (Eckhardt Tibor: A nemzetnek tettük!) De a felszín alatt — méltóztassanak elhinni — olyan jelenségek és olyan fodrozódások voltak észlelhetők azokban a körökben, amelyek a parlamenti körökön és a pártéleten kívül állnak, amelyekkel szemben nem lehet közömbösen viselkedni. T. Ház'! Az; én érzésem az, hogy mindenkinek, aki az ország ügyeit alkotmányos úton akarja előrevinni, kötelessége azokat a rétegeket, amelyek a parlamenti iskolázottságon, a parlamenti körökön kívül állanak, meggyőzni arról, hogy az ország ügyeit, igenis, lehet előrevonni a jogfolytionosság és az alkotmányosság elveinek tiszteletbentartásával, de ehhez szükséges az, hogy bizonyos koreszméknek Magyarországon is teret engedjünk. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon. — Eckhardt Tibor: Ezt meg kell magyarázni! — Felkiáltások a jobboldalon: Mi értjük! — Eckhardt Tibor: Tessék megmagyarázni ! Nem kell rébuszokat feladni! — Horváth Zoltán: Mi az a koreszme? — Eckhardt Tibor: Mindenki máskép érti! — Zaj. — Elnök csenget.) T. Ház! Azt hiszem, valamennyien egyetértünk abban, hogy a feladatok megsokasodtak, hogy a kormányra és a kormány kezében lévő tisztviselői apparátusra óriási terhek és feladatok, óriási munka hárul, amely időbe kerül és azt hiszem, meg kell teremteni egy olyan lehetőséget és olyan szintézist, amelyben a parlament ellenőrzése és a parlamenten keresztül a nemzet akarata érvényesül, de amely mégis lehetővé teszi a viszonyok követelte időmegtakarítást, (Eckhardt Tibor: Ez nem koreszme, ez egy csekély részlet!) tehát érvényesülniük kell ugyanazoknak a törekvéseknek, amelyek a legtöbb külföldi államban, nemcsak autoriter vezetett államokban, -megnyilvánulnak és amelyek a kormány kezében lévő vezetésnek valamivel nagyobb szerepet biztosítanak; különösen pedig időbelileg lehetővé teszik a kormánynak azt, hogy a problémákkal behatóan foglalkozzék, de mindig a parlament ellenőrzése mellett. Ennek az eszmének, igenis, érvényt kell szerezni és ezért voltam bátor néhány nappal azelőtt egy pártközi értekezletet kezdeményezni, amely pártközi értekezleten bejelentettem azt a szándékunkat, hogy a parlament tárgyalási rendjét egyszerűsítsük, gyorsítsuk meg és különösen tegyük lehetővé azt, hogy magának a Háznak a határozata alapján, tehát nem a kormány döntése, hanem a Ház határozata alapián egyes javaslatok egy bizonyos rendkívüli sürgősségi eljárás útján válhassanak törvénnyé. (Helyeslés a jobboldalon. — Eckhardt Tibor: Az ritkán f orduL elő, hogy a kormány és a többség nem azonos! — Horváth Zoltán: Hol a koreszme? — Jurcsek Béla: Talán a hungarizmus, amit az előbb mondtak! — Zaj. — Elnök csenget.) En azt hiszem, hogy magának a parlamentnek és magának a parlamentarizmusnak legnagyobb érdeke, hogy életéből kiküszöbölje azokat a jelenségeket, amelyek tagadhatatlanul a parlamentarizmus tekintélyének némi megingatására vehetnek. (Mojzes János: Az örökös vakációzás!) Hogy napokon keresztül üres padok előtt folyiék a vita. (Ügy .van! Ügy von! Taps « jobboldalon. — Zaj a baloldalon. — Br. Berg Miksa: Itt nem üresek! — 'Az elnök csenget. — Mojzes János: Miért nem vezényelték be a pártjukat?), ez nem lehet a narlamentarizmus lényege és nem lehet a parlament érdeke. (Ügy van! Taps a jobboldalon. — Rakovszky Tibor: Nincs javaslat! — Pintér László: Ezt nem lehet védeni! — Zaj. — Az elnök csenget.) A parlament igenis irányítsa a nemzet politikáját abban a tekintetben, hogy az irányelveket tűzze ki, szabja meg azokat a kereteket, elgondolásokat, irányyonal akat, amelyeken a kormány politikájának haladnia kell (Sulyok Dezső: Hamis felfogás! — Egy hang a, baloldalon: Tévedés!) Ebben semmi ellentmondást az alkotmányossággal nem látok. (Zaj. — Az elnök csenget. •— Rupert Rezső: Nem ismeri a magyar történelmet — (Jsoór Lajos közbeszól)