Képviselőházi napló, 1935. XX. kötet • 1938. június 21. - 1938. december 5.

Ülésnapok - 1935-343

268 Az országgyűlés képviselőilázának S4S. sek ugyanilyen békés eszközökkel a megértés szellemeben lesznek elintézhetők. (Helyesles.) Ezeknek a kérdéseknek tárgyalásával nem foglalkozhatom anélkül, hogy meg ne emlékezzem a magyar államfőnek, riorthy Miklós kormányzónak arról a fáradhatatlan, nagy, bölcs és előielátó munkájáról, amellyel ezekben a nehéz napokban az országot vezette. (Elénk éljenzés és taps-) Az ő bölcs kormányzása tette lehetővé, hogy ez a munka eredményesen fejeződjék be. (ügy van! Ügy van!) Mint az ellenzék legszélén álló párt képviselője, ugyancsak nem zárkózhatom el az elől, hogy elismeréssel ne szóljak arról a munkái ól, amelyet Kánya Kálmán külügyminiszter végzett ezekben a napokban. (Élénk éljenzés és taps.) A külügyminiszter körültekintő munkája és egy hosszú életen át szerzett tapasztalatai tették lehetővé, hogy ez a kérdés diplomáciai úton, a tárgyalóasztalnál intéztessék el és az ő nagy érdeme, hogy ez a kérdés békés úton rendeződött és sikerült a háborús összeütközést — ha kisebb formában is — elkerülni. Meg kell emlékeznem Teleki Pál kultuszminiszter úr nagy érdemeiről is, (Élénk éljenzés.) aki nagy földrajzi tudásával nem egy ízben segített elő kedvezőbb döntést ezeknek a tárgyalásoknak folyamán, (Taps.) amikor talán hozzá nem értéssel, vagy; egyoldalú szakértelem alapján kívánták a kérdéseket elintézni. Én nem zárkózom el az elől, bbgy elismerjem azt a támogatást, amelyet nekünk ebben a kérdésben olasz részről nyújtottak, annak ellenére, hogy világszemléleti szempontból élesen szembenállók azokkal, akik ott az ország ügyeit intézik. Ez a támogatás nekünk értéket jelentett, előnyt biztosított. Ennek elismerése elől elzárkózni nem lehet. En csak sajnálattal látom, hogy Magyarország területi igényeit nem minden vonatkozásban elégítették ki és sokszor olyan kis kérdések, amelyek területileg nem is jelentenek sokat, mint például Pozsony ligetfalu hovatartozásának kérdése (Farkas István: Vissza! Vissza!), olyan módon rendeztettek (Rajniss Ferenc: Soukup elvtárs visszaadnál), amely rendezés nem jelent megoldást. Nem látíom be, miért kellett ezt a kérdést, amely Magyarország számára a múltban is állandó izgalmat jelentett, ilyen módon rendezni és miért kellett ezt a területi különállást a jövőre is fenntartani. Remélem, hogy az elkövetkezendő rendezéseknél ez a kérdés is végleges rendezést fog nyerni éppen úgy, mint ahogyan a ruszinszkói kérdést sem tekintem véglegesen elintézettnek. Általában azt láttam, hogy ezeknek a tárgyalásoknak a folyamán az olyan lakosság bovatartozandósága tekintetében, amelynél a népek önrendelkezési joga alapján a kérdés vitás volt, ahol például német, vagy rutén területekről vblt szó, a legtöbb esetben Magyarországellen történt döntés, ami teljesen érthetetlen (Rupert Rezső: Pedig felajánlottuk a népszavazást!), mert Magyarország biztosít legalább annyi szabadságot kisebbségeinek, mint bármely más állam Európában és az itt élő népeknek nincs e tekintetben panaszuk. A ruszinszkói terület rendezése teljesen egészségtelen alapon történt, gazdaságilag lehetetlenül állott be ennek a kérdésnek rendezésénél és ha itt végleges békét kívántak teremteni, amellyel az országhatárok állandósulnak, akkor azt kell mondanom, hogy a ruszinszkói kérdés ilyenmódon való rendezése kisebb terjedelemben, de fenntartotta ugyanazt az állapotot, amely megvolt a régi Magyarország és Csehszlovákia között. ülése 1938 november 12-én, szombaton. Hiba volt tehát és baj, hogy ezt a kérdést nem véglegesen döntötték el és nem úgy, ahogyan Magyarország kívánta, mert a mi kívánságunk jogos kívánság volt, ezeket az ott élő népeket nem lehet szlávoknak tekinteni. Nem vonom kétségbe azt az elvet, amelyet mi állandóan képviselünk, hogy a népek önrendelkezési joga alapján kell rendezni ezeket a kérdéseket, de vannak bizonyos gazdasági kérdések, amelyeket ezeknek a területeknek a rendezésénél nem lehet figyelmen kívül hagyni és nem lehet elmellőzni azt a körülményt, ríogy ez a ruszinszkói terület gazdaságilag Magyarországnak kiegészítő része volt. (Ügy van! Ügy van!) Hogy ez a nép érzésben is, gazdaságilag is idetartozik, azt az is bizonyítja, hogy amidőn a háború alatt ezen a területen felvonultunk, az ott élő lakosok közül az egyik azt kérte, hogy a lovainkkal etetett zabot kicserélhesse azzal a zabbal, amit ő eszik, mert a lovainknak adott zab sokkal jobb minőségű volt, mint amit ő emberi táplálkozásra használt. Felemlíthetem azt is, hogy szinte átszellemült az arcuk, amikor arról beszéltek, hogy ők lejárhattak a magyar Alföldre aratni és ott megkereshették egész téli kenyerüket. Amikor tehát ezeknek a gazdsági és vízrajzi szempontból és minden vonatkozásban Magyarországgal összefüggő területeknek ilymódon való rendezését végzetes hibának tartjuk (Rupert Rezső: A legvitézebb ezredek közé tartoztak!) arra kérem a magyar kormányt és a t. Házat, hogy méltóztassék ezt a kérdést a jövőben is abban a megértő szellemben kezelni, amely megértő szellemben kezeltük volt, Magyarország kormányzójának a tegnapi napon Kassán elmondott beszéde mély nyomot hagyott az egész ország lakosságának szívében. Meg vagyok róla győződve, hogy azok a szavak, amelyeket a lakosság anyanyelvén mondott el, meg is fogják győzni azokat a népeket, amelyek talán idegen anyanyelvűek, de Magyarországhoz akarnak csatlakozni, hogy nekik nem lesz okuk megbánni azt, hogy Magyarországhoz fognak tartozni és ide vis3zaesatoltatnak. Arra kérem a kormányt és a t. Házat, méltóztassék lehetővé tenni, hogy azok, akik Magyarországon eddig éltek, és akik a jövőben itt fognak élni, boldogabb jólétben és szabadságban éljenek. Teremtsük meg azt a Magyarországot, amely mindenkinek megadja a kenyeret, amely mindenkinek megadja a szabadságot s tartsuk meg azokat a szociális vívmányokat, amelyek a túloldalon talán nagyobbarányúak voltak, igyekezzünk a mi szociális teljesítményeinket és alkotásainkat azokhoz idomítani; nem kevesebbet adni, hanem többet nyújtani, és igyekezzünk kiépíteni azt a szervezetet, amely lehetővé teszi a védtelen szegény ember számára, hogy tényleg védelmet találjon az országban, hogy ez az ország a maga szabadságával, a maga gazdaságával és függetlenségével vonzóerőt gyakoroljon azokra a népekre és azokra a magyarokra, akik a tőlünk elszakított területeken kötelesek még élni. (Éljenzés és taps.) Elnök: Szólásra következik! Vásárhelyi Sándor jegyző: Rakbvszky Tibor. Elnök: Rakovszky Tibor képviselő urat illeti a szó. Rakovszky Tibor: T. Ház! Méltóztassék megengedni, hogy pártunk nevében egy egészen rövid deklarációt tegyek. (Halljuk! Halljuk!) Abban az országos örömben, amely ma az egész magyarságot pártkülönbség nélkül el-