Képviselőházi napló, 1935. XX. kötet • 1938. június 21. - 1938. december 5.

Ülésnapok - 1935-340

250 Az országgyűlés felsőházának és képviselőházának ünnepi együttes ülése 1938 augu sztus 18-án, csütörtökön. örökségről s akkor meghalunk. Élünk vagy meghalunk, csak koldusok, gyávák, szolgák nem leszünk soha. (Elénk helyeslés és hosszan­tartó taps.) iSorsunkat hitünk fogja eldönteni. Hit az Istenben, hit önmagunkban, hit Istentől adott küldetésünkben! En hiszek ebben a küldetésben, mélyen tisztelt Országgyűlés! Hiszek abban, hogy ez a nép, ez a nemzet nem fejezte ibe hivatását ezen a földön; hiszek abban, hogy töretlen még a magyar erő, az életakarat. Hin látom Is­ten gondviselésének bizonyságait mai életün­kön és ezért tudom, hogy történelmünk dicső­séges fejezetei következnek a mai fájdalmas korszak után. Nagyok a veszedelmek, amelyek körülvesznek, nagyok a feladatok, amelyeket eil kell végeznünk, de Szent István királyunk örökké ragyogó példája mutatja, hogy hit és kemény akarat győz mindenek felett. Mélyen tisztelt Országgyűlés ! Amikor én a magam részéről és a párt részéről is, amely­hez tartozom, de mindenekfelett mint egyszerű magyar emher hódolattal és hálával elfogadom ezt a törvényjavaslatot, méltóztassék megen­gedni, hogy szívem mélyéből s azt hiszem. minden magyar szívéből fakadó fohásszal fe­jezzem be a magam igénytelen szavait: áldja meg az Isten ezt az országot, áldja meg az Isten ennek bölcs és erős vezérét^ (Élénk éljenzés.), áldja meg az ország vezetőit és né­pét, hogy hitben, hivatástudatban, cselek­vésben és akaratbau, eredményesen és győze­delmesen érhessük el újra Szent István ha­talmas, boldog birodalmának feltámadását. A beterjesztett törvényjavaslatot elfogadom. (Élénk helyeslés, éljenzés és hosszantartó taps.) Kornis Gyula, a képviselőház elnöke: Szó­lásjoga többé senkinek sines, a vitát bezárom s a tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. Kérdem az együttes ülés tisztelt tagjait: méltóztatnak-e a törvényjavaslatot általános­ságban és részleteiben elfogadni? (Igen!) Az együttes ülés a törvényjavaslatot álta­lánosságban és részleteiben egyhangúan elfo­gadta. Tisztelit Országgyűlés! Az 1938-.XXIV. tör­vénycikk 2. §-a értelmében elnöktársammal egyetértésben felkérem a miniszterelnök urat, hogy az országgyűlés által letárgyalt és elfo­gadott törvényt további alkotmányos eljárás céljából a Kormányzó Űr őfőméltósága elé terjeszteni méltóztassék. Brandt Vilmos képviselőházi jegyző (a tör­vényt a képviselőház elnökének kezéből átvéve, átadja a miniszterelnöknek). vitéz Imrédy Béla miniszterelnök: Felké­rem Főméltóiságoidat, hogy az országgyűlés ál­tal letárgyalt és elfogadott törvényt kihirdetési záradékkal és aláírásával ellátni méltóztassék. (vitéz Nagybányai Horthy Miklós, Magyar­ország Főméltóságú Kormányzója, a törvényt kihirdetési záradékkal látja el és aláírja.) (A miniszterelnök ellenjegyzésének megtör­ténte után Brandt Vilmos képviselőházi jegyző a törvényt Kornis Gyula elnöknek nyújtja át.) Kornis Gyula, a képviselőház elnöke: Tisz­telt Országgyűlés! Van szerencsém az együttes ülés szíves tudomására, hozni, hogy az ország­gyűlés által alkotott törvénynek kihirdetési zá­radékkal és a Főméltóságú Kormányzó Úr alá­írásával való ellátása megtörtént. (Lelkes él­jenzés.) A törvény az Országos Törvénytárban közzé fog tétetni. Az elnök bejelentését az együttes ülés tu­domásul veszi. Mindannyiunk nevében hálás köszönetet mondok a Kormányzó Ür öfőméltóságának, hogy az országgyűlésnek ezen az ünnepélyes ülésén megjelenni méltóztatott. (Elénk éljenzés. — Az elnök e szavait és ezután következő beszé­dét helyéről felemelkedve mondotta el s az or­szággyűlés tagjai helyükről felállva hallgat­ták végig.) Tisztelt Országgyűlés! A most hozott és ki­hirdetett törvény annak az igaz hálának és hó­dolatnak kifejezése, amelyet nemzetünk kilenc századon keresztül mély bensőséggel érzett a keresztény magyar állam megalapítója és tör­téneti útjának kijelölője iránt. Ez az új tör­vény csak kegyeletes folytatása és megerősí­tése a XI. és XIII. század idevágó magyar tör­vényei szellemének: Szent László dekrétumai I. könyvének és II. Endre aranybullája első cik­kének, amelyek elrendelik az első, de mindmáig legnagyobb magyar királynak évenkint való nemzeti ünneplését. Már Őseink érezték, hogy az ilyen ünnep nemcsak a köteles történeti hálát és kegyeletet fejezi ki, hanem <az egész nemzeti közösség egy­ségének összetartó érzését és jövendő hivatá­sába vetett hitét is különös erővel fokozza. Ezt kiváltképpen ma érezzük megdöbbentő élmény­szerűséggel, amikor a régi Nagy-Magyaror­szág képét, Szent István alkotását, a lelkekben ébrentartja, főkép ennek történelmi jelképével, a szent korunával. Szent István politikájának követése a magyarság fennmaradásának és to­vábbfejlődésének legfőbb biztosítéka. Legyen a szent királynak soha el nem porladó keze min­denkoron nemzetének legbiztosabb útmutatója és vezetője! (Hosszantartó élénk éljenzés.) Most pedig felkérem Brandt Vilmos kép­viselőházi jegyző urat, hogy a jegyzőkönyvet felolvasni szíveskedjék. Brandt Vilmos képviselőházi jegyző (felol­vassa az ülés jegyzőkönyvét). Kornis Gyula, a képviselőház elnöke: Van-e valakinek észrevétele a felolvasott jegyzőkönyv ellen? (Nincs!) Ha nincs, a jegyzőkönyvet hi­telesítettnek jelentem ki és az ülést bezárom. (Általános élénk éljenzés. — A • országgyűlés tagjai lelkesen éltetik Magyaro szag Főméltó­ságú Kormányzóját.) (Az ülés végződik délután 6 óra 20 perckor.) Hitelesítették : Gr. Khuen-Héderváry Károly s. h. az ünnepi országgyűlés felsőházi jegyzője. Brandt Vilmos s. Te. az ünnepi országgyűlés képviselőházi jegyzője.

Next

/
Thumbnails
Contents