Képviselőházi napló, 1935. XX. kötet • 1938. június 21. - 1938. december 5.

Ülésnapok - 1935-340

. 248 .4 z omâgyg ülés felsőházán ak ék képviselőházán a i történeti ihletű s állami és egyházi alkotásaiban évszázadok távlatát átfogó szellemét. Kétségtelen igazság, hogy az állanikorrnányzás egyik föelve es kelléke az előrelátás. Mint az ismert régi francia szólás is mondja: »gouverner c'est prévoir«. De az előrelátást és előrenézést meg kell hogy előzze a múltba való visszatekintés, hiszen a múlton épül fel a jelen és a Jövő, az organikus fejlődési rend törvénye szerint. Egy nemzet csak akkor nem néz vissza a múltjára, ha múltja nincsen. De még ilyenkor is más nemzetek élettörténetére függeszti kutató tekintetét, hogy abból legaláüD okulást merítve, felhasználhassa azt jövője számára. Mennyivei inkább kötelessége a visszate^kintés és a múlt figyelembevétele az olyan nemzetnek, aminő a magyar, amelynek egy évezredre visszanyúló viszontagságos, de dicsőséges múltja, patinás történeti alkotmánya és ezekből kisarjadzott ősi nemzeti géniusza van, A nemzeti géniusz: lélek, amely él a nemzet fiainak, az egymást követő generációk tagjainak sajátságos életszemléletében, amely érvényesül felfogásában és érzésében a jóról, a szépről, az igazságról, — emberről, hazáról, Istenről, s amely megnyilatkozik tetteiben, szokásaiban s az érzelmi és gondolatvilág külső kifejezési eszközeiben, kiváltképpen a nyelvében. Mindezek együttvéve a nemzeti ^ géniusz elemei, amint ahogy az emberi lélek és jellem is különféle tulajdonságok összetétele. Egy-egy tulajdonság tehát a nemzetnél sem teszi a nemzetlélek egészét. A nyelv például kétségkívül egyik legjellegzetesebb és legfontosabb megnyilatkozása a nemzeti léleknek, de mégsem egyedüli ismérve és alkotóeleme. Lehet valaki magyarul beszélő ember, de érzésben, gondolkodásban a magyartól idegen, s viszont lehet magyarul törve beszélő egyén, aki lélekben töretlen magyar. Ha már most ez ünnepélyes alkalommal rövid visszapillantást vetünk nemzeti létünk múltjára, lényegében mit látunk

1

? Árpád fejedelem földet szerzett népének, de ezen a földön királysági, keresztényi és független nemzeti alapon szilárd államépületet István király emelt. Ennek az államépületnek a fundamentuma ugyanaz maradt, de a belső alkotmányi berendezése az idő folyásával változott, ami természetes is, mert hiszen az alkotmány elvégre az állami, illetve a nemzeti élet szervezete, s ennek az életnek a fejlődésével együtt jár az alkotmánynak is a megfelelő, a feltétlen szűk; ségesség mértékében és óvatos módján való módosulása, módosítása. Igen, alkotmányi berendezkedésünk Szent István óta változott, fejlődött, főképpen — s ez az egész fejlődés tengelye — a nemzeti szabadságnak megerősítésével, kifejlesztésével, s intézményes és döntő jelentőségű biztosításával és pedig mindez: a királyt, az államfőt és a nemzettagokat szervesen egybekapcsoló, közjogi egységbe foglaló, az államnak színtiszta közjogi konstruktív szemléletét, nyújtó s ehhez képest minden egyoldalú, akár felülről, akár alulról jövő uralmi törekvést kizáró: a szent korona közjogi gondolatának megfelelő különlegs magyar jogrendszer keretében. (tJgy van! pay van!) De ennek a fejlődésnek a csirái fellelhetők már Szent István egyébként egyeduralmi szí: ünnepi eggutles tilése 1938 augusztus 18-án, csütörtökön nézetű uralkodásának idejében, mert ő míg egyfelől a kereszténységet és a nyugati kultúrát eréllyel, sőt erőszaJkkai meghonosító autokrata volt, másfelől épp oly független, nemzeti érzésű erős magyar. TJgy, hogy amint az általa alapított királysági államszervezet végleg megszilárdult, csaküamar megindult aboan az egész vonalon, a törvényhozói, a végrehajtói, illetőleg közigazgatási és bírci hatalom körében, a nemzeti élet, a nemzeti önkormányzat megszervezésének és intenzív fejlődésének a folyamata, de ez a nemzeti, ha úgy tetszik, népi fejlődési folyamat megmaradt mindvégig, a mai napig, egész nemzeti életfejlödésünkön keresztül alkotmányunk történetileg kialakult ősi alapmedrében. Csak a legfőob állomásokra legyen szabad futólag rámutatnom. (Halljuk! Halljuk!) Az Árpádházi királyoknak nagyjelentőségű, s nevezetesen a királysági államforma megalapítása, a keresztény hit felvétele, az aranybulla alkotása és a nemesi vármegyéknek a királyi várszerkezetekből való kialakulása által nagyjelentőségű és alapvető korszaka után, különösen a két Ulászló idejéből való törvényeken és nemzetfejlesztő, a nemzeti öntudatot, s az akkor már teljesen kialakult szent korona közjogi gondolatot nagymértékben megerősítő intézkedéseken, valamint Werbőezinek szintén ebbe a korba eső monumentális művén keresztül, továbbá a Hunyadiaknak közbeeső és szintén nemzetfejlesztő s a nemzetet felvirágoztató korán, a bécsi békével kapcsolatban, de Rudolfnak általában abszolutisztikus ízű kormányzásával szemben nemzeti reakciókép alkotott lb08. évi úgynevezett koronázás előtti és utáni törvények sorozatán, — a II. Józsefnek egyenesen alkotmányellenes és ezért meg is bukott uralmát követő és ugyancsak alkotmánybiztosító 1790-es törvényeken, — az 1848. évi nagyszabású demokratikus jogrend-átalakuláson s reform jogalkotáson s végül a XX. században, a mai korban, a nemzetgyűlésnek az 1920-as évek igen nehéz s egészen rendkívüli viszonyai között bölcs Kormányzónk alkotmányos érzéstől áthatott közreműködésével végzett törvényhozási munkálatain, s legvégül éppen a jelen országgyűlés által a közelmúltban alkotott hármas alkotmány-reformon keresztül: ez az egész nemzeti életfolyamat megmaradt, ismétlem mindvégig, egész a mai napig történeti alkotmányunk ősi alapelveinek és széliemének keretében és a bár itt-ott akadályokba ütköző, de ^mindig diadalmas evolúciós jogfejlődésből kialakult nemzeti géniusz jegyében. Ez röviden és lényegében a magyar állam, a magyar nemzet életének, alkotmányának és jogfejlődésének sok évszázados útja és iránya. s egyben — úgy, mint a múltban — a mostani gonddal terhelt magyar sorsban is az éltető reménység forrása. De ősi alkotmányunk nemcsak reményforrás, hanem erőforrás is, mert a nemzeti élötensrgi-a megszervezéséneik régi, kipróbált ^foglalata s az alapelveihez és szelleméhez való ragaszkodás önálló állami fennmaradásunk egyik legfőbb biztosítéka. így ível át az alkotmányi jogfolytonosság és a nemzeti géniusz szivárványvonala nemzeti létünk firmamentumán Szent Istvántól a nuai napig közjogi alapintézményeinkben, alkotmányhűségben és áldozatos honszeretetben. Ezekkel a Szent István királyunk emléke által inspirált érzésekkel és gondolatokkal s ke-