Képviselőházi napló, 1935. XX. kötet • 1938. június 21. - 1938. december 5.

Ülésnapok - 1935-337

192 Az országgyűlés képviselőházának 337, alább a gyümölcsösökben és szőlőkben okozott apróvadkárt megtéríteni. Ezt így kívánja a méltányosság és ha az illető vadászterület tulajdonosa szabadulni akar a vadkártól, méltóztassék a területét bekerítem arrafelé, amerre a vad a szőlőkben, vagy a gyümölcsösökben nagyobb károkat csinálhat. (Reibél Mihály: Aki passziózni akar, az fizessen!) A tényállás az, hogy sokszor egészen jelentéktelen vadászati élvezetek kedvéért nagyon jelentékeny károkat okoznak a szőlőkben és a gyümölcsösökben, amiért ezidőszerint az égvilágon senki sem felel. (Ügy van! — Meizler Károly: Nem lehet mindent bekeríteni! — Mozgás.) Végeredményben Összegezem mondanivalóimat. A miniszter úr által és a törvényjavaslat által maguk elé szabott intenciókat teljes mértékben magamévá teszem. Azokat az eszközöket és módozatokat azonban, amelyek a törvényjavaslat harmadik , fejezetében fel vannak sorolva és amelyekre pontról-pontra utaltam, közgazdaságelleneseknek kell minősítenem, de a helyes szociálpolitikával is teljesen ellentéteseknek találom, éppen ezért a javaslatot nem fogadom el. (Élénk helyeslés és taps balfelől. A szónokot üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Gaal Olivér jegyző: Rátz Kálmán. Elnök: Rátz Kálmán képviselő urat illeti a szó. Rátz Kálmán: T. Ház! Mint a legrégibb történelmi borvidék kép viselő jenek, tulajdonképpen nekem is histó.riai visszapillantásokat kellene felvázolnom, mint ahogyan az előttem szólók tették, de ettől eltekintek, tmtert hiszen az idő is előrehaladott már a vitában és röviden inkább csak az általam képviselt borvidék kérdéseire vagyok bátor kitérni az általános vitával kapcsolatban. Mindenekelőtt meg kell állapítanom, hogy a tokaji bor valóban olyan márka, amelyben országos fantázia van. A földművelésügyi miniszter úr azt mondta, hogy há ő fantáziát keres, akkor az egész ország érdekeire vonatkozólag keresi azt. Ez valóban a tokaji borvidékre áll legjobban. Ennek a 'borvidéknek a tenmékei -már az ősrégi időkben is folyékony aranyat jelentettek és az ősi magyar diplomáciában is többször mint igen hatásos argumentumok szerepeltek. A tokaji olyan világmárka, amely nines kellőképpen kihasználva. A legutóbbi évtized! en valóságos katasztrófa zúdult erre a vidékre, amely egyaránt sújtja a (munkásságot és magukat a bortermelő gazdákat. Hogy mik voltak ennek az okai, már elmondták mások is, elmondtam én is egy előző felszólalásomban. Főképpen az általános gazdasági bomlás, illetve a gazdasági világválság, amellyel kapcsolatosan a belső fogyasztás csökkent, a külső, exportelhelyezés pedig rendkívül megnehezedett. Elvesztettük a világháború előtti piacainkat a külföldön, amellett olyan konkurrenciával kerültünk szembe, amelyet nem bírunk ki. Felmerül tehát a, kérdés, — elsősorban az exportról beszélek — hol lehetne elhelyezést találni a tokaji bornak. Igen sokan említik a lengyel piacot. Lengyelországba a <magya.r tokaji nem tud behatolni, mert Lengyelország rendkívül sokkal tartozik Franciaországnak:, külön egyezményük van a maximális kedvezmény alapján s ebben a clearingegyezményben is benne foglaltatik a francia erős és olcsó (boroknak Lengyelországba ülése 1938 június 27-én, hétfőn. való beengedése, ami azután diadalmasan verte ki a tranzitóvámokkal és drága szállítási költségekkel sújtott tokaji bort. Emlékezhetünk azonkívül bizonyos leredménytelecn kísérletezésekre a «borpincészet terén Lengyelországban, amelyek nem a legjobban sikerültek. Az a rengeteg haimisítás, ami a tokaji borral történt, szintén nem utolsó sorban rontotta exportlehetőségeinket. Lengyelországba az export megnehezült és az is álom csupán, hogy petroleum ellenében adjunk bort, mert Lengyelországban a petróleumnak — ha nem is csökken évrőlévre a termelése — a belső felhasználása, már csak a hadseregben alkalmazott motorikus erők megszaporodása folytán is, annyira előrehaladt, hogy Lengyelország felhasználja a saját petróleumát, sőt kénytelen elektrifikálnd azért, hogy a robbanó motorokat elektromotorokkal pótolja. Innen tehát mi clearing keretében ellenszolgáltatás gyanánt borért fémeket vagy petróleumot nehezen tudunk kapni. Marad még — mondják — a nyugati piac. Erre Isimét azt mondhatjuk, hogy az export sikere, az, hogy hova tudunk kivinni bort, nemcsak attól függ, hogy hova akarunk kivinni és ihol volna olyan piac, ahol tmeginnák a tokaji bort, attól is függ az export sikere, hogy a bor ellenében mit engedünk be saját országunkba. Tehát kellemetlen dialektikus visszahatások létesülnek annyiban, hogy mi szívesen vinnénk ki bort, azt meg is vennék tőlünk, de ugyanakkor ibdzonyos iparcikkeket kellene beengednlüink, amit viszont iparvédelmünk miatt nemi tehetünk meg. A kérdési tehát rendkívül komplikált, különösen az úgynevezett nyugati ipari államok felé. Megemlítem még, hogy talán Csehszlovákia is venne fel tőlünk bort, de ezzel az országgal szemiben rendezetlenek a viszonyaink. Megemlítem még Csehszlovákiával kapcsolatban, hogy négy község a trianoni béke folytán EszakZemplén megye északi részéből a cseh megszállott területre esett és most ennek a négy községnek a nevében, amelyeknek joguk van a »tokaji borvidék« elnevezést használni termékeiken, állítólag rendkívül sok hamisítás megy végbe. Az utóbbi időiben mintha ez valamenynyire alábbhagyott volna, de az előbbi években ezer és ezer hektoliter számra lehetett a külföldi piacokon a cseh jelzésű tokaji bort találni. Azt hiszem, érdemes volna utánanézni, nem lehetne-e valamiképpen diplomáciai úton közbelépni a további hamisítások megakadályozása céljaiból. További piacaink lennének a skandináv államok. Nem kétséges, hogy a tokaji bor ősi reklámja ezekben az országokban ma is hat. Ezekben az országokban, háromaban is, tulajdonképpen szesztilalom van, ott tehát bort, különösen aszúbort inkább osak receptre lehet kapni. Éppen azért azonban, mert orvosságnak számít, meg tudnák fizetni a mi drága aszúborainkat, ha megfelelő propagandát fejtenénk ki, amelyet nemcsak a borfogyasztás terére, hanem a gyógyászat terére is ki kelleue terjeszteni. Megemlítem itt, hogy van egy kiváló egyesülés, a Magyar Szőlősgazdák Országos Borértékesítő Szövetkezete, a Maszobsz.,, amely borértékesítési szervezet minden tekintetben beváltotta a hozzáfűzött reményeket. Nem lehet tagadni, hogy ma a koncentráció terén haladunk. Nézetem szerint, ha valaki a megszerve-