Képviselőházi napló, 1935. XX. kötet • 1938. június 21. - 1938. december 5.

Ülésnapok - 1935-337

Az országgyűlés képviselőházának 337. színe vörös, az imég nem bizonyos, hogy vörös­bor. A vörösbor készítésének megvan a maga módszere, a maga módja. Ebiben a tekintetben nekünk még soKat kell tanulnunk. Megfelelő vörösbor készítése esetén éppen vörösborban van meg külföldön a sokkal kedvezőbb értéke­sítési lehetőség, mint ,a fehérborban. Vörös bor­ban tudnánk külföldön megtelelő eredményeket elérni, ha etekintetben a szaktudást és a hozzá­értést megfelelően fedlesztenők. Méltóztassék megengedni, hogy most már pár szóval a szőlőkérdésrol is beszéljek. Azt kell mondanom, hogy a jóoninőségű szőlő exportle­hetősége ezidőszerint határtalan: nem lehet annyi jóminőségű csemegeszőlőt termelni, amennyit ne lehetne eladni, feltéve, hogy az áru megfelelő állapotban érkezik a fogyasztópiacra. Itt van a rendkívüli nehézsége a magyar cse­megeszőlő-exportnak, mert ezidőszerint — maximális számot mondok — legfeljebb 500 kilométer távolságra szállítható a magyar gyümölcs és a magyar szőlő; hiszen még con­tainerekkel is hét napot vesz igénybe például a londoni szállítás. Az éretlenül leszedett gyü­mölcs ós szőlő pedig nem fogja soha megütni azt a 'mértéket, amely az angol piac igényeinek megfelel. Alapivető szükséglet tenát, hogy a ma­gyar államvasutak szereljék fei 'magukat olyan berendezésekkel, sőt tovább megyek, menet­rendszerűen j.árassana!k .olyan expressz-teher­vonatokat, amelyek Londont két nap alatt el­érik. Ha ez bekövetkezik, akkor a magyar cse­megeszőlő, gyümölcs, a. Magyarországon sok­szor teljesen értéktelen sárgadinnye, paradi­csom és számos más cikk Londonban aranyért, a mostaninál jóval magasabb árakon lesz ér­tékesíthető. Kizárólag szállítási problémájáról van itt szó. En már két esztendővel ezelőtt felkerestem az akkori igen t. kereskedelemügyi miniszter urat és személyes tapasztalataim alapján me­mo randuimot nyújtottam át erre vonatkozólag, a magyar államvasutaknál azonban nem talál­koztunk ezzel a megértéssel és sajnálattal kell megállapítanom: kijelentették, hogy ők ezt nem tudják megcsinálni. Lehet, hogy egy 10 millió pengős befektetés néhány év múlva 100 millió pengő valutát hozna évenkint az országnak. Kizárólag szállítási problémáról van szó. Ha tehát erről van szó, akkor ne korlátozzuk a jó­minőségű csemegeszőlő ültetését, ne bírságol­juk például a homokon 112 pengő holdankinti illetékkel azt is, aki íjóminőségű csemegeszőlőt, például Afuz Alit vagy Szőlőskertek Királyné­ját 'akar telepíteni a jövőben. Necsak szabadon engedjük ezeknek a jó minőségeknek a telepí­tését, hanem még premizáljuk is, adómentes­séggel biztassuk az embereiket és méltóztassék illetékkel és ki tudja mi-minden egyéb teherrel sújtani azokat, akik nemi megfelelő irányban akarják a maguk szőlőtermelését vinni. Ezt a szükségességet elismerem, de hogy azokat, akik közérdekű tevékenységet is fejtenek ki, amikor elsőrendű exportképes minőségeket telepítené­nek a jövőben, azok a bírságok — mert bírsá­goknak kell neveznem a szőlőtelepítési illetéke­ket, nemi tudom másnak nevezni — ne akadá­lyozhassák meg ebben, ezt kétségtelenül terme­lési érdek követeli meg. Ezzel kapcsolatban utalok arra is, hogy a nyugati államokba exportálható, sőt az északi skandináv államokba is exportálható príma minőségek mellett nekünk itt Magyarországon megvan az a rendkívüli előnyünk, hogy mi va­KépvisiaKHiáai Napló. XX. ülése 1938 június 27-én, hétfőn. 189 gyünk a legészakibb fekvésű olyan ország, amely jó szőlőt és jó gyümölcsöt tud produ kálni. {ügy van! Ügy van!) Az északi piacok­hoz mi fekszünk a legközelebb. Ha ezt a hely­zetünket megfelelő szállítási berendezésekkel és organizációval kihasználjuk, akkor az egész világgal szemben kedvező hendikeppel tudunk indulni a versenyben. Amikor mi itt a csemege­szőlőnek is bizonyos akadályokat állítunk az útjába, ugyanakkor azt látom, hogy Bulgária néhány esztendő alatt nulláról évi 6000 va­gonra emelte csemegeszőlő-exportját és ezzel óriási anyagi és üzleti lehetőségeket biztosított magának. De még a gyenge minőségű magyar szőlő­nek is van piaca. Csak arra utalok, amit Sán­dor István t. képviselőtársam is elmondott, hogy Kecskemétről például a legexportképe­sebb szőlő a gyenge minőségű izsáki sárfehér, Eger vidékéről pedig az Othello-szőlőt viszik ki csemegeszőlőként, mert a német piacon a legkeresettebb két szőlő az izsáki sárfehér és az Othello. Ez két gyenge minőségű szőlő, de be lévén vezetve a német piacra és nagy meny­nyiségben állván rendelkezésre, piacképes áru. Sokszor tehát nem is a minőségen múlik az el­adhatóság, hanem kizárólag a kereskedelmi organizáción és a piacra való bevezetettségen. T. Ház! Mindezek mellett azonban a szőlő­nek nemcsak borként és nemcsak csemegeszőlő­ként van értékesítési lehetősége, hanem számos más lehetőség is van. Amikor az Eszakameri­kai Egyesült Államokban jártam, akkor még prohibició volt, vagyis a bortermelés meg volt tiltva. Érdeklődtem az amerikai szőlők sorsa iránt. Esterházy Móric gróf tisztelt képviselő­társunk elmondotta itt, hogy Magyarországba a római császárok hozták be a szőlőt, — úgy­látszik a nohával egyidejűleg. Kaliforniába a magyarok vitték el a szőlőt s ott a szőlőt ma­gyar gyümölcsnek nevezik, mert mi vezettük be Amerikában a szőlőtermelést, a szőlokul­túrát. Ott a prohibició idején nem vágták ki a szőlőt, hanem megkeresték és megtalálták a feldolgozásnak azokat a módjait, amelyek mel­lett a nagy mennyiségben rendelkezésre álló amerikai szőlőt borkészítés nélkül is rentábi­lisan fel tudták használni. Mindenféle zselék, szőlőnedvek — de alkoholmentes szőlőnedvek — és szőlőcukrok, valamint a szőlőmagnak ái­lattakarmánnyá való feldolgozása is szerepelt ezeknek a szőlőknek feldolgozásánál, ami úgy látszik, eléggé rentábilisnak bizonyult, mert Amerikában a szőlőtermelés a prohibició ide­jében egyáltalán nem csökkent és a régi kere­tek között fenn lehetett tartani. __Magam_is személyesen érdeklődtem, Német­országban például egy minden erjedéstől men­tes szőlőlé iránt, amely szőlőlé a sportembe­rek legelsőrendű itala. Ebből a szőlőléből Né­metországban nem tudnak eleget gyártani. Az a gyáros, aki ezzel foglalkozik, mondta nekem a következőket: Kérem, ez az egyetlen cikk Németországban, amelyből kevesebb a termelés, mint amennyi fogyasztás volna. — A trópu­sokra is szállítják ezt. Ezt a gyártási metódust aránylag nagyon kis összegekkel be lehetne vezetni Magyarországon is. Nem vagyok szak­j ember, csak utalok arra, amit láttam és ami f meggyőzött arról, hogy amikor Magyarorszá­j gon 373.000 katasztrális hold szőlő termésével J már meg vagyunk akadva, akkor Franciaor­: szagban, Angliában, Amerikában milliós terü­' letek termésével mindig tudnak rentábilisan 27

Next

/
Thumbnails
Contents