Képviselőházi napló, 1935. XX. kötet • 1938. június 21. - 1938. december 5.

Ülésnapok - 1935-337

182 Az országgyűlés képviselőházának 337 tudja, hányszáz vágón csemegeszőlőexportmik maradt volna el e miatt. Pedig, ha akkor ez a törvény már fennállott volna, akkor bizottsá­got ^alakítottak volna, hogy a miniszternők vé­leményt mondjon felőle s állt légyen az elmé­leti vagy gyakorlati szakemberekből, minden bizonnyal azt mondta volna, hogy ezt a fajtát ki kell pusztítani, nem szabad szaporítani, a miniszter tehát eltiltotta volna. Bátor leszek egy másik példát felhozni. Ez a törvény nemcsak attól tiltja el a gazdát, hogy olyan szőlővesszőfajtát ültessen vagy olyanfajta gyümölcsfacsemetét ültessen, ami­lyet az országos szőlő- és gyümölcstermelő ta­nács véleménye alapján a miniszter erre a vi­dékre ültethetőnek jelzett, hanem azt sem sza­bad ültetni, amelyet még nem próbáltak ki. Ha tehát az a néhai Hankovszky, akinek fia most is ott búvárkodik, a rózsabarackot, mint hibridet felismerte és elszaporította volna s másoknak is adott volna belőle, e szerint a tör­vény szerint, miután még nem ipróbálta ki az országos tanács és a fÖldmívelésügyi minisz­ter, (Eckhardt Tibor: Húsz esztendeig!) mond­juk, tíz esztendeig vagy húsz esztendeig, ezen az időn belül meg kellett volna bírságolni, a fáit ki kellett volna darabolni és ismétlem, Hankovszkyt meg kellett volna büntetni, mert a rózsabarackot megalkotta és terjesztette. 0>z volna a rentábilis gazdasági politika? Ugyanígy vagyunk a szőlőfajtákkal is. A Mathias-fajtákkal ugyanígy vagyunk: ezeket nem lehetett volna megteremteni. Az Afuz Aliban sokan bíznak. Nem tudom, be fog-e válni, — aggódom, hogy nem — de sokan bíz­nak benne, és meglehetősen elterjedt az or­szágban. Most tegyük fel, hogy csakugyan be­válik. Ámde ez nem volt miniszterileg appro­bálva, sőt nem is lett volna, ha ez a törvény meglett volna, nem tudott volna elterjedni. Ezzel tíz esztendőt legalábbis elvesztettünk volna a nagyobb kiviteli lehetőségből, pmelvet sikeresen biztosít számunkra ez a szoloiaj. Még egy példát akarok felhozni, igaz ugyan, hogy ez nem annyira frappáns, de re­mélem, hogy mégis érthetővé tudom tenni a dolgot. A Duna-Tisza-közi Mezőgazdasági Ka­mara, a múlt év őszén végre hozzáfogott egy olyan dologhoz, amilyen azelőtt nem történt meg. Nagyon helyesen tette, örvendetes dolog, hogy többféle télialmát vegyelemeztetett abból a szempontból, hogy mennyi ezeknek a szi­lárd tartalma, — ami lényeges a mmoseg szempontjából — mennyi ezeknek az ilyen es olyan cukortartalma, azután mennyi a C-vi­tamin tartalma, stb. Amikor én ezt nézem, azt látom, hogy van nekünk néhány benszülött almafajtánk, — meglehetősen elterjedt ez a fajta a mi vidé­künkön — amely sok tekintetben veri a leg­finomabb almafajta minőségét is. Hogy mél­tóztassék jobban látni a dolgot, elmondom, bogy a téli piros pogácsa nevű alma bizonyos tartalom szempontjából sokbal kedvezőbb, mint a legfinomabb renette-fajta. Cukortarta­lomban veri. Természetes azonban, hogy ezek az adatok még nem tekinthetők véglegesek­nek. A fÖldmívelésügyi minisztérium rádió­előadásokkal kapcsolatban irányító füzetet adott ki és ha kérte ezeket valaki, akkor meg­kapta. Én ezt néhány év előtt idehoztam a Ház elé. Ebben a füzetben az volt mondva, hogy a mi vidékünkön a téli piros pogácsa­almát csak kivételesen kell ültetni, mégpedig igen jó talajba. Ezzel szemben a tapasztala­ti lése 1938 június 27-én, hétfőn. tunk az, hogy ez a téli piros pogácsa jó talaj­ban majdnem vadalma, viszont a homokos szőlőben szépen és jól megterem. r (Strausz István: Jó a cukorbetegnek!) Van még néhány almafaj, amely a téli hónapokban legtovább eláll. A pogácsa-almát például január hónapig még nem • lehet fogyasztani, mert fanyar, kel­lemetlen íze van, ellenben februárban már és későbben igen jó az íze. Tegyük fel, hogy ezt mint másodrendű gyümölcsöt ki fogják hagyni a listából. Igen ám, de ez az az alma, amely a húsvéti rozmaringgal együtt tavasz­szal legtovább eltartható. Országos viszonylat­ban almatermelésünknek az a szerencsétlen­sége, hogy a termés legnagyobb részét még ősszel ( elviszik Németországba és Ausztriába, de már tavasszal külföldről kell igen drágán almát behoznunk, olyan almát, amelynek mi­nősége — ha ezt is ilyen vegyelemzés alá vesz­szük — alatta marad a miénknek. {Ügy van! a baloldalon.) Nekünk tehát speciálisan a téli almával kapcsolatban arra kell törekednünk, hogy ennek a visszásságnak megszüntetése ér­dekében kiválogassuk azokat az almafajtákat, amelyekből többet termelve, s tavaszra elrak­tározva, el tudjuk kerülni a behozatalt. Ha a javaslat rendelkezése értelmében az ilyen al­mafajtákat meglehetősen közönséges voltuknál fogva nem veszik fel a listába, akkor ettől a lehetőségtől elesünk. Mindezeket a példákat annak az állítá­somnak bizonyítására hoztam fel, hogy a leg­kitűnőbb elméleti és gyakorlati szakembereket összeüttethetik, ezek a legjobb szándékkal jó­hiszeműen kiválogathatják az egyes fajtákat és a végén mégis csalódás és kár lesz belőle. Én szerintem tehát nem azt kellene törvénybe foglalni, hogy a miniszter megjelöli, hogy hová milyen almafajtái, vagy más gyümölcs­fajtát kell elültetni, hanem azt kellene a tör­vényben kimondani, lioe 1 ^ ezeket és ezeket a e-yümö lesfajták at nem szabad bizonyos vidé­keken ültetni és termelni (Helyeslés a balol­dalon. — Gr. Esterházy Móric: Elsősorban ezt kellene kimondani!) Ha így fog intézkedni a törvény, akkor az engedélyezhető fajok közül azokat kell faiskolák útján tenyészteni, ame­lyek a legjobbak, és ezeket kell aztán olcsón a népnek odaadni. Ha a nép aztán látni fogja, hogy az illető gyümölcsfajta ott szépen meg­4 terem, akkor szívesebben vesz a faiskolából egy csemetét 20 fillérért, mint másfajtát 1 pengő 50 fillérért.. Büntetés, bírsás'olás, erő­szakos fakivágás nélkül lehet csak szerény vé­leményem szerint helyesen irányítani a gyü­mölcstermelést. T. Képviselőház! Témámnak eme részével nem kívánok tovább foglalkozni, bár még so­kat lehetne róla beszélni. Méltóztassék meg­engedni. hos:y néhány más kérdésről szóljak. (Halljuk! Halljuk!) Szerintem teljesen indokolatlanul tiltja el három esztendőre a javaslat a homokon való szőlőültetést, kimondván azt is, hogy ez a ti­lalmi időszak további három esztendővel is meghosszabbítható. Helytelen a javaslatnak az az intézkedése is, hogy ilyen célra csak 2000 hold engedélyezhető és ez esetben is legfeljebb kétholdas parcellákban. Én nagyon szeretném, ha a törvényhozás nem kötné meg ennyire a miniszter kezét és nem állítana ilyen nem fel­tétlenül szükséges tilalmat a fejlődés elé, má­sodszor pedig nem kötné meg a miniszter ke­zét, ott, ahol a tilalmat nem mellőzheti. Ha pe­dig mégis megköti a miniszter kezét, akkor

Next

/
Thumbnails
Contents