Képviselőházi napló, 1935. XX. kötet • 1938. június 21. - 1938. december 5.

Ülésnapok - 1935-337

172 Az országgyűlés képviselőházának 337 szőlőknél a telepítési illeték teljesen töröltessék. Miért van erre szükség, mi ennek az indoka? Elsősorban azért, mert a telepítésnél, már az alapozó talajforgatásnál mérhetetlenül nagy különbség van a hegyvidék és a síkvidékek között. Sík vidéken ugyanis a talaj forgatás négyszögölenként 10—12 fillérért történik, ugyanakkor a hegyvidéken 25—30—40 fillérért, de sokhelyütt még a 60 fillért is eléri. Ez az egyik különbség. Ott van azután a hazai hegyvidéken alkalmazandó nemesebb oltványok ára. Míg a sík vidéken az egyszerű hazai oltvány ára 4—5 fillér, a hegyvidéken alkalmazandó oltványok ára 18—30 fillér között mozog. Amikor ezt látjuk és tekintetbe vesszük azt, hogy a megmunkálásnál évről-évre sokkal nagyobb előnyben van a síkvidéki szőlő, mint a hegyvidéki, a síkvidéki szőlő hasonlíthatatlanul nagyobb termést hoz, mint a hegyvidéki, akkor a 26. §-ban lévő ezt a telepítési illeték közötti különbséget, a 7 és 3 fillér közötti különbséget kevésnek kell tartanom s azt kell mondanom, hogy igenis a telepítési illetéket a hegyvidéki szőlőterületeken a kormány teljesen engedje el. De ugyancsak nem látjuk azt, hogy a felújítással kapcsolatban megállapítaná, precizírozná a törvényjavaslat azt, hogy tulajdonképpen mit kell felújítani. Felhívom a miniszter úrnak és az államtitkár úrnak a figyelmét arra, hogy megtörténhetik; a felújításnál, a nélkül, hogy a felújítást végző törvénybe ütköző módon járna el, hogy a felújítást olymódon eszközli, hogy a szőlőterületnek 20%-át telepíti be minden esztendőben, így 5 esztendő alatt az egész terület megújul. Ez nem más, mint a felújítási tilalomnak a kijátszása. Ez ellen csak olyképpen lehetne védekezni, hogy a hegyközségi tanács útján lajstromoztatni kellene azokat a területeket, s meg kellene állapítani, hogy legalább is 10 éven belül kiirtandók, vagy átoltandók, vagy telepítendők. Egy másik nagyon fontos és lényeges kérdés — amikor magam hívom fel a figyelmet arra, hogy a felújítási tilalmat nem szabad kijátszani engedni — az, hogy viszont a szőlősgazdák érdekében állana a másik oldalon az, hogy azokon a területeken, amelyeken a szőlő már kivénült, kipusztulóban van és hogy úgy mondjam, talajuntságban van, amely területek már valósággal nem bírják a szőlőművelést ás termelést, ott engedtessék meg, hogy pár éven keresztül pillangós virágú növényekkel frissíttessék fel a terület és két-három év után a szőlőművelés ott a nélkül legyen folytatható, hogy azt felújításnak számítanák és a nélkül, hogy az ezzel járó hátrányokat kellene elszenvedniük a birtokosoknak. Amikor azt akarjuk elérni, hogy a sík vidéken levő szőlőterületek ismét a hegyvidékre költözzenek vissza, akkor igenis kötelességünk ilyen engedményeket adni. T. Ház! A 27. § a direkt-termők kivágásáról, illetve átoltásáról beszél. Fel akarom hívni a figyelmet arra, hogy nem elegendő az, hogy csak kivágják a direkt-termőket. Miért nem elegendő? Azért nem, mert először is az átoltás, sajnos, túlságosan drága, másodszor nagyon sokszor nem sikerül, ha pedig sikerül, akkor megtörténik, hogy bizonyos idő múlva átül a moha, tehát végeredményben nagy költségbe kerül az átoltás, a kívánt eredmény azonban nem következik be. Ezért helyes volna, hogy a noha-szőlők áttelepítését is megengedjék, még pedig lígy, hogy külön kedvezményt kapjon a moha-termő tulajdonosa abülése 1938 június 27-én, hétfőn. ban az esetben, ha csemege vagy nemesebb bor termelésére tér át T. Ház! Itt meg kell említenem azt, hogy nem érthetek egyet a miniszter úrral a tekintetben, hogy a kártalanítás 140 pengővel már, teljes mértékben megtörténik; nem történik meg. És hiába méltóztatnak ezt a 140 pengőt soknak tartani fináncszempontokból, mert szociális szempontokból ez az összeg minimális, nagyon csekély. Méltóztatnak is majd konstatálni, hogy az első évben senki sem fogja kivágni a szőlőjét 140 pengőért, holott a következő években fokozatosan csökken a megváltási ár, mert ezeknek az embereknek ez a kenyere, a megélhetése és ezek az emberek nem tudják nélkülözni azt a jövedelmet, amely a nohából származott, hisz ezek: a, legszerencsétlenebb és legkoldusabb vidékek gazdái, ezek azok a gazdák, akik most tavasszal vásárolták — ha tudták vásárolni — a 25 pengős búzát, ezek azok a gazdák, akiknek kenyere a lisztforgalmi-adóval kilogrammonként 4—5 fillérrel meg van drágítva, ezektől tehát nem lehet ilyen áldozatot kérni a köz érdekében sem, amilyent ez a törvényjavaslat kíván s ezt mi nem is tartjuk kivihetőnek, helyesnek és méltányosnak. T. Ház! Amikor a szeszgyárak kártalanításáról volt szó, felvonultak a liberális jogászok, megszólaltatták az ütegeket és azt mondották, hogy a magántulajdonnak örökké reparáLhatatlan sérelme az, hogy nem teljes kártalanítást kap a szóbanforgó nyolc család, amelynek pedig ez nem kenyérkérdés, hanem jövedelemtöbb] et-kérdés. Most nem látjuk ezeket a liberális urakat felszólalni a dolgozó milliók érdekében, a kisemberek érdekében, amikor pedig ezeknek az emibereknek súlyos kenyérkérdéséről van szó. (Rakovszky Tibor: Ez a legszentebb tulaj don! ) T. Ház! Isi agyon igaz, amit Roszner képviselőtársam mondott, hogy a gyermekek sok helyen bort visznek magukkal az iskolába. Zalában is előfordul ez. Tessék megkérdezni, hogy a lentihegyi iskolában van-e kút? Nincs kút az iskolában és ezért a gyermekek bort visznek magukkal; reggel indulnak el és csak délután vagy este térnek haza s, így kis cókmókjukban a kenyér mellé bort kénytelenek magukkal vinni, mert víz nincs, az a szerencsétlen szülő pedig azt a szörnyű noha-italt tápszernek gondolja és odaadja a gyermeknek, mert a száraz étel mellé — amint mondják — italra van szükség. Ezektől az emberektől nem lehet most azt követelni, hogy áldozatot hozzanak a nagybirtok és a nagy szőlőterületek érdekében. Ha ezt az áldozatot megkívántjuk tőlük, méltóztassék legalább olyan kártalanítást adni nekik, amely, ha nem is alkalmas arra, hogy az elmaradó termésért teljes mértékben kártalanítsa őket, de legalább lehetővé teszi, hogy ne kelljen ráfizetniük. T. Ház! A miniszter úr és az államtitkár úr figyelmébe ajánljuk ezeket a dolgokat. Méltóztassék eljönni Zala nyugati részéibe, méltóztassék megnézni ezeket a szerencsétlen községeket, amelyekben a ibirtokmegosztás is a legtökéletlenebb. Egy példát hozok fel erre: Lendvadedes község példáját. Az egész község területe nem több, mint 180 katasztrális hold, a község lélekszáma pedig 130 s még ezen a 130 lelken kívül 120 külső birtokos osztozkodik ezen a 180 katasztrális holdnyi területen. Ez a vidék tisztára szőlővidék, a szőlőből élnek az emberek. Ne méltóztassék azt gondolni, hogy ezek az emberek