Képviselőházi napló, 1935. XX. kötet • 1938. június 21. - 1938. december 5.

Ülésnapok - 1935-333

Az országgyűlés képviselőházának 3. Éppen ezért nekünk is kötelességünk a szociális problémákkal foglalkozni és azokat megoldani (Úgy van! Ügy van! balfelöl.) elsősorban az emberiesség szempontjából és fajunk védelmében (Ügy van! ügy van! a jobb- és baloldalon), azután még azért is, hogy a kormányhatalom minél nagyobb erkölcsi jogosultsággal tudjon szembeszállni minden felforgató elemmel, akár a jobboldalról, akár a balolcialról jöjjenek is azok. (Ügy van! Ügy van! Taps a bal- és jobboldalon.) Ez fogja elejét venni a forradalmi megmozdulásoknak, amelyeket most tagadnak és amelyek, ha léteznek, a legnagyobb szigorral üldözendök, mert hiszen a mai helyzetben a nemzet árulói ezek (Horváth Zoltán: Ügy van!), akikre ráillik Dante szava: »Nom raggioiniaím dl lor, ma guarda e passa«. (Ügy van! balfelöl.) Azoknak azonban, akiket csak felrevezettek, vagy akik csak kiskorúak, — mint a miniszterelnök úr a minap nac^on helyesen mondotta — meg kell bocsátani, azokat fel kell világosítani és jobb útra kell vezetni, mert hiszen olyan kevesen vagyunk, hogy még az apagyilkosnak is meg kellene bocsátani. T. Ház! Át kell mentenünk a múlt retrospektív ideáljaiból mindazt, ami nemes, mindazt, ami érték és el kell hagynunk belőle mindazt, ami ósdi, ami elkopott, ami a mai kornak már meg nem felel, mindazt, ami sallang, avagy rozsdás veret. Át kell mentenünk a nemzet géniuszának nagy alkotásait, a nemzet géniuszának egyik sajátos és a maga nemében teljesen egyedülálló alkotását, a Magyar Szent Korona elméletét, amely magábanfoglalj királyt és a nemzetet és bíznunk kell a magyar géniuszban, amely ezt a gyönyörű alkotást megteremtette, hinnünk kell a géniusz örölkíkévalóságábam, a magyarok Istenében, amely sohasem volt kőbálvány, hanem egy történelmi hivatását átérző nemzet gondolatvilágának eszményi megszemélyítése. (Ugy van! Ugy van! Éljenzés és taps.) Bíznunk kell történelmi hivatásunkban, amelyet a Duna völgyében a Gondviselés osztályrészül nekünk juttatott, bíznunk kell akkor is, ha ma sötét felhők árnya borul reánk, mintJhajdlan a múltban annyiszor. Meg kell győződve lennünk arról, hogy újból el fog jönni a nap, midőn vezetőszerepet foerumk játszani a Duna Völgyében (Ugy van! Uqy van!) és boldogulás felé fogjuk vinni hazánk népét és országunkat. Kicsiny nép vagyunk, de nagy nemzet és nagy nemzeti feladatainknak teljesítését akkor fogjuk tényleg a leedobban és a leghelyesebben megoldani, ha visszatérünk a szentistváni gondolathoz, ha félreteszszünk minden kishitűséget, amely az emberek lelkét megszállja, ha nem ítéletnapról, hanem feltálinadásról gondblkozunk, olyan feltámadásról, amely Szent István királyságát és Szent István birodalmát fogja visszaadni ennek a nemzetnek. A javaslatot elfogadom. (Élénk éljenzés és taps. A szónokot tömegesen üdvözlik) Elnök: Szólásra következik Ernszt Sándor képviselő úr. Ernszt Sándor: T. Képviselőháiz! A javaslat, amely előttünk fekszik, hódolatot és tiszteletet vált ki belőlünk és mi — az a párt, amelyhez tartozni szerencsém van — magunk is szívesen és örömmel fogadíjuk el ezt a javaslatot. Hódolat és tisztelet Szent István emlékének, akiről a magyar századokon keresztül folyton álmodozott és akihez emlékezetében f. üléie 1938 június 21~én, kedden. 7 Lolyton visszatér; már az Aranybulla idejében fényesen megünnepelték az ő emlékezetét és azóta is folyton él az ő emlékezete századokon keresztül. Magának Szent Istvánnak sok dicsőség és tisztelet szólt ebben az országban, de ha annyi ember után, aki az ő fényes és nagyszerű alakjárói beszélt, őt magát tekintem akkor én őt a (ionciviselés kiválasztott emberének tartom a magyar nép számára. Abban az időben, amidőn Szent István Magyarországon elfoglalta vezető helyét és vezette nemzetét, a kereszténység sorsa nem volt olyan könnyű és ha az előttem szólott i képviselőtársam hivatkozott a kereszténység akkori állapotára, én megállapíthatom, hogy a kereszténység akkor valóban mesgyén állt és rendkívül súlyos és nehéz körülmények között volt. Arról beszélnek, hogy akkor a vallás, a hit erősebb volt a népben — erősebb volt a földnek egy kis részén — és erősebb volt az a pápa is, aki átadta a koronát Szent Istvánnak, pedig az a pápa is rend kívül ^ súlyos körülmények között élt, uralkodott és vezette a kereszténységet. Igaz, hogy abban az időben az európai keresztény szemlélet mélységesebb volt. mint ma, de ma a keresztény szemlélet öt világrészre terjed ki, míg akkor a kereszténységről nem lelhetett mint öt világrész tényezőjéről beszélni. Éppen a legutóbbi napokban voltak ebben a városban Szent István halálának évforduló jávai is kapcsolatban fényes ünnepségek amelyeken részt vett a ragyogó Öt világrész, annyi kardinális volt itt együtt, mint még soha egy európai városban sem ás 300 püspök jelent meg itt a világ legkülönbözőbb részeiből; öt világrész volt itt jelen, ami mégis csak azt mutatja, hogy a hit a jelen időkben is óriási nagy tényező a földkerekségen. T. Képviselőház! Mélyen t. Uraim! Amidőn mi Szent István működését nézzük, azt is látjuk, hogy mindjárt az ő halála után válság tört ki a kereszténységben. Mindjárt halála után válság tört ki a nemzeti életben is, egyetlen reménysége, az ő szent fia korábban szállt sírba, mint ő és a németség óriási befolyással nehezedett rá erre az országra. Halála után mindjárt bizonyos válságok és reakciók mutatkoztak. Ezek a válságok és reakciók folyton mutatkoztak a magyar nemzet történetében századokon keresztül, a nemzet akárhányszor a sír szélén állt és ha mi a magyar nemzet érdemeit tekintjük a különböző századokban, azt kell mondanunk, hogy akárhányszor nem a mi erényünk, nem a mi meggyőződésünk, nem a mi önfeláldozásunk és nem a mi hatalmas karunk, hanem az isteni Gondviselés óvta meg Magyarországot a teljes pusztulástól és ha voltak korszakok, amelyeikben látni lehetett, hogy a magyar nemzet milyen közel állt a pusztuláshoz, volt a magyar nemzetnek egy reminiszcenciája, amely folyton összekötötte volt Szent Istvánnal; Szent Istvánért sírt a magyar és ha akárhányszor örömében is sírt, mindig csak a múltra gondolt, ez a múlt, ennek a múltnak a dicsősége tartotta fenn a nemzetet és ez a múlt jelenleg is egyik leghatalmasabb tényezője a jövendő fennmaradásnak és a jövendő további életnek. Most Szent István esztendejében vagyunk és sokat emlegetjük, a megcsonkított határoik közt megint sírva emlegetjük a szentistváni gondolatot. Hol van Szent István birodalma? Szent István birodalmából csak egy roncs, csak egy csekélyke kis rész maradt meg. És ha erről a