Képviselőházi napló, 1935. XX. kötet • 1938. június 21. - 1938. december 5.

Ülésnapok - 1935-337

168 Az országgyűlés képviselőházának 337. ülése 1938 június 27-én, hétfőn. Csoór képviselő úrnak közbeszólására felelnem kell. Az én pártomban, a nemzeti egység pártjában nem olyan képviselő urak foglalnak helyet, akik akkor, ha helyi érdekeiket alá kell rendelniük a nemzet érdekeinek, eltévesztik a maguk képviselői hivatását és a maguk kerülete felé való gesztus érdekében a nemzet egyetemes érdekeivel szemben álló módon otthagyják a pártot. (Ügy van! Ügy van! — Elénk éljenzés és nagy taps a jobboldalon és a középen. — Drozdy Győző: Meg merjük mondani a véleményünket!) Temesváry képviselőtársamnak nehéz helyzetét én ismerem. Tudom, mit jelent egy képviselőnek a helyi érdekkel szemben a nemzet egyetemes érdekei mellett tudni megállni. Ezt a nehéz helyzetet értékelem is, de a képviselő úr kvalitását, intelligenciáját, megértését ismerem olyan szinten állónak, hogy meg fogja tudni védeni a maga igazát és a nemzet igazát a gyöngyösiek vélt igazával szemben. (Úgy van! Ügy van! jobbfelől.) T. Képviselőház! Most, amikor ezekről a kérdésekről beszélgettem és '•többekkel, másokkal eszmét cseréltem, sok érdekes újabb tapasztalat jutott tudomásomra. Azt mondta Temesváry Imre t. képviselőtársam, hogy nincs ott már olyan szőlőterületre alkalmas hegyoldal, amely betelepíthető volna. Érdeklődtem: számtalan olyan hegyoldal van még. Sőt, a legutóbbi időben, a közelmúlt napokban Gyöngyös városa egy ilyen területen barackost telepített és amikor a barackos telepítésével kapcsolatosan ott földmunkát végeztek, akkor külön feladat volt számukra megbirkózni azokkal a szegény, vadon is ott maradt és élő szőlőtőkékkel, amelyeknek ottléte bizonyságtétel az én igazam mellett. (Úgy van! jobbfelől.) Merï hogy azok a szőlőtőkék ott minden kezelés nélkül, vadon, évtizedeken keresztül megéltek és ma is ott vannak, ennél jobban semmi sem bizonyítja azt, hogy azok a hegyoldalak, amelyek ma már úgy tűnnek fel, mintha azokon soha szőlő nem lett volna, igenis rendelkezésre állanak és azokon a szőlőtermelés talajuknál és fekvésüknél fogva igazán indokolt. Én tehát éppen Gyöngyös városában szerzett tapasztalataimmal, a Gyöngyös városában most telepített barackos telepítési munkái közben felfedezett szőlőtőkékkel, ezek ellenállóerejével érvelek és bizonyítok Gyöngyös város érdemes képviselőjével szemben. (Tetszés a jobboldalon.) Méltóztassék nekem megengedni, hogy itt rámutassak arra is, hogy ezeknek a szőlőknek áttelepítése olyan mértékben, mint amilyen mértékben ezek kihalásra vannak kárhoztatva, lehetővé válik és ezzel az áttelepítéssel egyidejűleg oly munkaalkalom is kínálkozik, mely az ottani vidéken felmerülő szociális problémákat is megoldja. Tudom, hogy t. képviselőtársaim közül többen, akik már eddig is felszólaltak, a szociális szempontot emlegették és tudom azt is, hogy azon t. képviselőtársaim közül is többen, akik majd csak ezután fognak felszólalni, szociális szempontokkal fognak érvelni ellenem és azt fogják mondani, hogy szociális szempontból nem helytálló ez az intézkedés, mert ott számtalan munkáskéz kenyér nélkül fog maradni s ennek következtében súlyos veszteség fogja érni többezer szegény kérgestenyerű magyar testvérünket. Minthogy azonban ott az áttelepítés lehetősége igenis, megvan és ez az áttelepítés tulajdonképpen a szőlőbirtokosok saját magánérdeke is, meg vagyok győződve arról, hogy ezt az áttelepítést el fogják végezni mindazok, akik ott szőlőt azért termelnek, hogy szőlőtermelők legyenek s nem csupán azért, hogy spekulatív szempontból szolgálják a maguk tőkeképzésének érdekét. Meggyőződésem, hogy ezek át fognak menni az ott lévő szabad hegyoldalakra és az ott elvégzendő telepítés által meg fogják teremteni sokezer munkáskéznek azt a kenyérkereseti lehetőséget, amely ma megvan, sőt talán az ott telepítendő szőlők megmívelése által fokozni fogják sok ezer munkás kenyérkereseti lehetőségét, hiszen hegyoldalon a szőlőimívelés közismerten több munkát ki vám, mint a lapályon és ha több lesz az ottani hegyoldalon a telepítés, akkor több munkás is fog kenyérhez jutni. (Úgy, van! Úgy van! a ,; jobboldalon.) Most méltóztassék megengedni, hogy rámutassak még arra is, milyen hátrányos az úgynevezett lapályszőlők további fenntartása. Amidőn erre rámutatok, akkor még mindig Temesváry Imre t. képviselőtársamnak felelek. Legjobb meggyőződésem szerint a lapályszőlőkben termelt szőlőből származó bornak soha sincsen meg az a belső tartalma, mint amilyen zamata van a hegyoldalon termett szőlőtőkéből származó bornak. (Ügy van! Úgy van! a jobboldalon. — Sándor István: A kecskeméti »szikrában« van annyi!) Az kvarcos immúnis homoktalaj és tudom, hogy ez egészen más elbírálás alá esik. Az immúnis homoktalajt^ szőlőtermelés tekintetében én épp olyan értékűnek tartom, mint a hegyoldalit, úgyhogy én az immúnis homokos talajon való további szőlőkultúra érdekében éppúgy felajánlom a magam támogatását, mint ahogy felajánlottam azt a hegyvidéki szőlőkultúra fejlesztése érdekében. (Helyeslés és taps a jobboldalon.) Amikor azonban én egy közbeszólást tettem és azt mondtam, hogy a lapályszőlőkből származó bornak nincs meg a szesztartalma, mint a hegyoldalakon termett boroknak, Temesváry t. képviselőtársam azt méltóztatott felelni, hogy Malligand-fok tekintetében is állja a versenyt a gyöngyösi bor a hegyvidéki magyar borokkal. T. képviselőtársam tévedésben méltóztatik lenni és pedig azért, mert én utánanéztem és megállapítottam azt, hogy a gyöngyösi bor a Malligandfokban kifejezett szesztartalom tekintetében is alatta marad a hegyvidéki bornak. A rendelkezésemre álló adatok, melyeket az ügyosztálytól szereztem be, azt mutatják... (Temesváry Imre: Az Ampelológiai Intézettől kapott adatok alapján mondtam!) Ök sem veszik máshonnan az adatokat, mint a hivatalos szervektől, melyektől t. képviselőtársamnak is módjában van beszerezni az adatokat. Ismétlem tehát, a rendelkezésemre álló adatok azt mutatják, hogy a gyöngyösi síkfekvésű szőlőkben termett borok a legjobb minőséget termő esztendőben elérik ugyan a 12—15 fokot, ami előtt le kell emelni a kalapot, de viszont átlagesztendőkben, amikor a hegyvidéki borok szesztartalma 14—16 fok, ugyanakkor a gyöngyösvidéki borok átlagos szeszfoka 11—12 fok között mozog. Az a gyöngyösi bor, amelylyel a piacon általában találkozunk, a legtöbb esetben 11—12 fokosnál erősebb nem szokott lenni. (Mozgás a jobboldalon.) De méltóztasék figyelemmel lenni arra is, hogy a bor karakterét nem csupán a szesztartalom adja meg,