Képviselőházi napló, 1935. XX. kötet • 1938. június 21. - 1938. december 5.

Ülésnapok - 1935-337

Az országgyűlés képviselőházának 337. ülése 1938 június 27-én, hétfőn. 165 termelő gazdák régi jogos — általam is jo- i gosnak elismert — kívánsága érdekében eredményes lépés legyen tehető. (Helyeslés a jobboldalon.) Mindenesetre én magam nem nyilatkozhatom kötelezőleg ebben a kérdés­ben, mert ez a kérdés a fináncminiszter úr hatáskörébe tartozik, a magam részéről azon­ban mint a föld minisztere, aki a földdel kap­csolatos kérdésekért felelős vagyok, felelős­ségem és kötelességem tudatában meg fogom tenni mindazt, amit ebből a méltányos érdek­ből megtehetőnek tartok. (Helyeslés a jobbol­dalon és a középen. — Meizler Károly: Re­ményinél nincs remény!) Azt hiszem, a pénz­ügyminiszter úr eddigi magatartásával és ténykedésével igenis ennek az ellenkezőjét bi­zonyította; (Úgy van! Úgy van! jobbfelöl.) be­bizonyította, hogy nemcsak nevében van re­mény, hanem a magyar gazdák is reménnyel tekinthetnek az ő minisztersége elé. (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon.) Mindjárt alá is támasztom ezt a megállapításomat, mielőtt azonban ezt tenném, a később következő szó­nok urak elnézését kérem, hogy most álltam fel azért, hogy a törvényjavaslattal kapcsola­tos mondanivalóimat elmondjam és nem vár­tam meg, amíg ők is elmondják beszédeiket; ugyanis a felsőházban is van még ma kötele­zettségem, ott is fel kell szólalnom s ez szabta meg reám nézve a kötelességet akként, hogy most szólaljak fel; ezért újból tisztelettel ké­rem az utánam következő szónok urak elné­zését. (Helyeslés.) Méltóztassék megengedni, hogy mielőtt a hegyközségi törvényjavaslattal kapcsolatos el­mondandóimra térnék, a szesztörvényjavaslat­ról is megemlékezzem. Mintegy három éven keresztül várt a hegyközségi javaslat is be­nyújtásra a szesztörvényjavaslat miatt, mert még néhai Gömbös Gyula miniszterelnök úr­nak az volt a bölcs megállapítása, hogy ezt a két törvényjavaslatot egy időben kell a Ház elé terjeszteni s az előző kormány honorálta is Gömbös Gyula miniszterelnök úrnak ezt az elhatározását azáltal, hogy a hegyközségi ja­vaslat beterjesztésével várt a szesztörvényja­vaslat beterjesztéséig. Hosszú várakozás után végre beterjeszte­tett a szesztörvényjavaslat. Nem kívánom fir­tatni és kutatni az okait annak, hogy miért volt szükség oly hosszú időn keresztül erre a. türelempróbára és várakozásra, de igenis meg­állapítom azt, hogy Remény ^Schneller pénz­ügyminiszter úr a miniszterelnök úr elhatáro­zása alapján — s ezért a magyar gazdák nevé­ben mindkettőjük felé tisztelettel és elismerés­sel fordulok (Helyeslés jobbfelől.) — idehozta végre ezt a törvényjavaslatot s ezáltal a tör­vényalkotásnak azt a módját választotta köve­tendőnek a maga számára, hogy a törvényja­vaslatot az íróasztal fiókjából húzza ki és hozza ide és ne az íróasztal fiókjában őrizze becses magániratként. (Helyeslés és taps a jobboldalon és a középen.) Mindenesetre a tör­vényalkotásnak ez a módj törvényjavas­latokat az életbe vinni át és letárgyalásra hozni az arra illetékes törvényhozó testület elé — az, amit a törvényhozástól és a kormánytól joggal megkíván és megkövetel a nemzet ér­deke. (Ügy van! Ügy van! — Csoór Lajos: Az a kérdés, mi van benne!) Mindenesetre egy törvényjavaslatnak azt kell tartalmaznia, te­hát annak kell benne lennie, — ez a feleletem Csoór képviselő úr közbeszólására — ami-a nemzet érdekének szolgálatára való. (Helyes­Képvis'eilöli'ázd Napló. XX. lés és taps a jobboldalon és a középen.) Azt azonban a kormány állapítja meg, amely az ügyek viteléért felelős, hogy mit tart annak; mindenesetre figyelembe kell vennie a kriti­kát is. Mi is figyelembe vettük az előzőleg el­hangzott kritikát, de cselekedni a magunk fe­lelőssége tudatában és a magunk felelősség­érzete alapján cselekszünk. (Helyeslés és taps a jobboldalon és a középen.) Most arra vonatkozólag kívánok megálla­pítást tenni, hogy tulajdonképpen miért volt szükség a hegyközségi törvényjavaslat be­nyújtására. A hegyközségi javaslat benyúj­tására három okból volt elsősorban is szük­ség. Először az egységes védekezés megszer­vezése céljából a szőlő és gyümölcs növényi betegségei ellen, másodszor azért, hogy egy egységes termelési rend legyen megállapít­ható végig az egész országban, (Helyeslés a jobboldalon és a középen.) harmadszor pedig azért, hogy egy egységes értékesítési rendszert is létesíthessünk; mert meggyőződésem szerint a termelés és az értékesítés egységes irányí­tása hozhat és fog hozni megoldást sok olyan kérdésben, amely idáig elintézetlen és meg­oldatlan volt. Ha ugyanis figyelembe veszem azt, hogy az ország különböző vidékein ma a legkülön­bözőbb és legvegyesebb szőlőt és gyümölcsöt termelik s hogy nincsenek figyelemmel, vagy kevésbbé vannak figyelemmel arra, hogy az ország egyes vidékein mely szőlő- és gyü­mölcsfajták termelése indokolt, akkor, meg­győződésem szerint, a törvényjavaslat már m agában véve eléri a célját, hogy megadja a lehetőséget arra, hogy a földmívelésügyi mi­niszter a maga irányításával ezekbe a kérdé­sekbe befolyjék. (Ügy van! Ügy> van! jobbfelől és a középen.) A magam részéről a végrenaj­tási utasításban gondoskodni kívánok arról, bogy ezekben a kérdésekben olyan szerep jus­son a földmívelésügyi miniszternek, hogy az egyéni szabadság és az egyéni jogok érintése nélkül, éppen a termelés érdekében — de az értékesítés érdekében is — olyan rendszert ve­zessen be, amely lehetővé teszi azt, hogy az országban a megfelelő helyen mindenütt meg­felelő gyümölcs- és szőlőfajtát termeljenek (Helyeslés.) s e mellett lehetővé teszi az érté­kesítés érdekében egy olyan új borkezelési rendszer felfektetését, amely biztosítja, hogy az egyes borvidékek egységes típusú borát minden esztendőben hozzávetőlegesen olyan mennyiségben állíthassák elő, amely mennyi­séggel eredménnyel lehet exportálni. (Helyes­lés a jobboldalon és a középen.) Ugyancsak fontosnak tartom, hogy a gyü­mölcsértékesítés terén is figyelemmel legyünk ezekre a szempontokra. A magyar gyümölcs elismerten talán a világ legjobb gyümölcse, (Ügy van! jobbfelől.) mert bár sok szép gyü­mölcs van külföldön is, — ezt mi is látjuk ­de a magyar gyümölcs ízét egyikben sem ta láljuk meg. (Ügy van! Úgy van!) Nemcsak mi magyarok állapítjuk meg., akik a magyar gyü­mölccsel szemben talán elfogultak vagyunk, — megérthetően — hanem megállapítják külföl­dön is, hogy a magyar gyümölcs íze más gyü­mölcsben nem található fel. (Ügy van! úgy van! a jobboldalon.) A magyar gyümölcsnek tehát megvan a maga belső értéke. Ezt a ma­gyar gyümölcsöt nem nehéz odakint elhe­lyezni, ellenben a magyar gyümölcs elhelye­zése érdekében törekednünk kell arra, hogy a 24

Next

/
Thumbnails
Contents