Képviselőházi napló, 1935. XX. kötet • 1938. június 21. - 1938. december 5.

Ülésnapok - 1935-337

Az országgyűlés képviselőházának 337. telepíteni a szőlőt, ezek csak erdőtelepítésre valók. A lényeg a területek meghatározásán és a minőségi termelés biztosításán van. Ugy érzem, a törvényjavaslat ezen a téren nem tudott tökéleteset alkotni, de nem is lehet. Én a törzskönyvtől várok mindent, amely úgyszólván pareelláról-pareellára fogja megállapítani, hogy melyik terület alkalmas a minőségi bortermelésre. Éppen ezért a törzskönyv felfektetése a leglényegesebb és a legfontosabb pontja ennek a kérdésnek és megnyugtató az, hogy erre a miniszter úr kijelentése szerint három esztendő áll rendelkezésre. Szükségesnek tartanám azonban azt, hogy már most, hogy egy bizottság szervezhessék ennek a törzskönyvnek a felfektetésére és ennek a munkálatnak a végrehajtására, úgy, hogy az egész országban egyöntetű elvek alapján történjék a szőlőterületek minősítése. Nagy örömmel üdvözlöm a direkt termőkre vonatkozó rendelkezést, lehetővé tenném azonban, hogy ez is áttelepítéssel történjék, mint. ahogyan az a 23. §-ban meg van állapítva. Rassay képviselőtársamban bizonyos aggodalmat keltett a gyümölcstermelésre vonatkozólag a 37. §-ban foglalt felhatalmazás. Ha Rassay képviselőtársam i ismerné a gyümölcstermelés mai rendszertelen helyzetét és tudná, hogy évenkint majdnem 20 millió pengő érték pusztul el a helytelen és meg nem történt védekezés folytán, akkor — azt hiszem — ő sem idegenkednék a felhatalmazás megadásától. A borkérdés egyik lényeges és fontos problémája a borpropaganda és ennek révén a belf ogyasztás emelése. Minden, ami a bor útját a fogyasztóhoz elősegíti, egyúttal borpropaganda is. A bajok már a termelőnél kezdődnek. A termelő csak 25 litert adhat el. Miért ne adhatna el 5—10 litert is, amit egy ember könnyen elbír? A tejet lehet literenkint eladni, a bort nem. Vannak tej csarnokok, amelyek azért még sem mennek tönkre. A bort is hozzáférhetővé kell tenni. A spriccerező ember ezután is vendéglőbe fog járni. Szegeden történt a napokban egy eset, amikor egy hét deciliteres palack bort, amelyet biztos tudomásom szerint a borkereskedő 90 fillérért adi, az illető vendéglős 4-50 pengőért árusította. Ilyen körülmények között nem lehet a borfogyasztás emeléséről beszélni. A kezemben van egy étlap, amely egy előkelő balatoni vendéglőből származik. A borról egy szó sincs rajta. Megállapítottam, a vendéglőben mindenki sört ivott. Nem csoda, hiszen azt sem tudták, van-e a vendéglősnek bora? A vendéglősök pedig a sörkartel kezében vannak, a bort nem is propagálják, de nem is lehet, mert a kölcsönt a sörgyártól kapják és sörrel törlesztik. Éppen ezért követelem, hogy a legális termelői kimérések igenis kapják meg a poharazási jogot. A vendéglős azzal vériekezik, hogy sok a teher a boron. Igaz, hogy a borfogyasztási adó, a forgalmi adó és a luxusadó nyomja, bár az előbbiek a sörnél is megvannak. A mi nemzeti italunk azonban a bor és nem a sör, A borfogyasztási adó tényleg nem igazodik a minőséghez, egyforma, bármilyen alacsonyra essék is a bor ára. Volt eset rá, amikor 20 fillér volt az adó és 10 fillér a^ bor ára. A fogyasztási adó tételének leszállítása után is volt eset, amikor a 8 filléres bort 9.5 fillér adó terhelte. Mit szólt volna a gazdatársadalom ahhoz, ha a 14 pengős gabonára 14 pengő lisztforgalmi adót vetettek volna ki? Pedig mennyivel több munka és rizikó van a borral! Tény, hogy az adóteher ülése 1938 június 27-én, hétfőn. 163 emeli a bor árát, a magas ár csökkenti a fo gyasztást, a fogyasztás visszaesése pedig nyomja ia termelőnél az árat, nincs kereslet. A termelő azonban nem tudja csökkenteni a termelését, a bortermelés nem konjunktúrafoglalkozás. Ott, ahol lehetséges az üzemredukció, tehát a sörnél vagy a szesznél, ahol van kartelpolitika, ott még lehet segíteni. Itt azonban nem. Ezért súlyosabb a fogyasztayi adó kérdése a bornál, mint más cikknél. A bor éppen ezért nem is lehet népi ital, amikor úgyszólván a szőlőtőkétől a fogyasztó gyomráig a finánc kíséri. Ezért követeli az 1910. évi osztrák szőlészeti kongresszus szónoka, — méltóztassék idefigyelni kissé — hogy minden képviselő kötelessége ezt az adót eltávolítani, mert hatása káros és hozama az államnak nem jelentős. (Helyeslés balfelöl.) Amíg állami bevétel volt, tényleg így is állott a dolog, sajnos azonban minálunk időközben községi bevétel lett. De miért fizessék a községi tehernek ezt a részét csak a termelók és a szőlőbirtokosok? Miért viselik péifüui a ^ídéki pzőlőbirtokosok Budapest székesfőváros közterheit? Miért nem fizeti a községi terheket az egész adófizető közönség? A községek szívesen vállalnák azt a megoldást is, amelyet az 59.453/1926. számú belügyminiszteri rendelet megenged, amely szerint a község a borfogyasztási adó helyett 5%-os pótadóemeléssel segíthet magán. Sajnos, ez csak azoknál a községeknél lehetséges, amelyeknél a pótádó az 50%-ot nem baladja meg. Már egy régebbi beszédemben megjelöltem, hogy a forgalmi adó részesedési többletszámlán, amelyből a városok kapmak segítséget, bőséges fedezet volna ennek a kérdésnek a rendezésére. Ezenkívül a szeszkérdés kapcsán is a szeszmonopóliumból lehetne talán bizonyos fedezetet találni. A bor annyi mellékcikkel fizet már forgalmiadót, annyi terhet visel az üveg, láda, kupak, dugó, vignetta, kén, abroncs, hordó, papiros, szénkéneg, gálickő és raff iá útján, hogy éppen eléggé meg van terhelve. (Ügy van! Ügy van!) Nem rögeszjue nálam, hogy ezt a kérdést únos-untalan idehozom. Ki kell jelentenem, hogy a szőlőtermelő társadalom annyit szenved ennek a nyomásnak a hatása alatt, hogy kötelességszerűleg hozom ide ezt a kérdést (Helyeslés.) s kijelentem, hogy amíg ez a kérdés rendezést nem nyer, állandóan elő fogom hozni. De nem is kellene egyszerre rendezni, fokozatosan is le lehetne építeni a terheket. A termelőt már régen mentesíteni lehetett volna a fogyasztási adó alól. A gazda a sertés és tej után nem fizet fogyasztási adót, a bor után pedig fizetnie kell. Miért van ez, miért nem talál hangunk megértésre, holott én mint pénzügyi ember is kijelenthetem, hogy a megoldásra igenis van mód és lehetőség. (Ügy van! Ügy van!) A fogyasztási adó kapcsán csak röviden említem meg a pezsgő luxusadójának a kérdését. Németország eltörölte a pezsgő luxusadőját, aminek következtében 3 millió palackról 20 millióra emelkedett a fogyasztás; népi italt csináltak a pezsgőből s a pezsgőipar azáltal, hogy bort fogyaszt és használ, ugyancsak elősegíti a borkérdés rendezését. Sajnos, be kell fejeznem beszédemet, pedig a pezsgőkérdéssel kapcsolatban még sok mindent el kellett volna mondanom. Most imég csak a borértékesítés kérdéséről beszélek.