Képviselőházi napló, 1935. XX. kötet • 1938. június 21. - 1938. december 5.

Ülésnapok - 1935-336

Az országgyűlés képviselőházának 386. dezését károsítja, a lakosság megélhetését veszélyezteti. Nem fogadom el a javaslatot, mert újabb terheket ró a kis szőlőtermelők ezreire, a kiisexistenciák százait és ezreit teszi tönkre és a szőlőbirtokok értékének csökkentésével a nemzeti vagyon értékét is csökkenti, végül, mert a munkások százait teszi kenyértelenné. Mindezek alapján, ismétlem, a törvényjavaslatot nemi fogadom el. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik! vitéz Miskolczy Hugó jegyző: Scliandl Károly. Schandl Károly: T. Képviselőház! A Mecsek bortermelői igen t. szószólójának felszólalása után méltóztassanak megengedni, hogy az ő észrevételeire beszédem fonalán térhessek ki. Általánosságban előre kell bocsátanom, hogy a törvényjavaslathoz, mint gazdasági életünk egyik legfontosabb ágazatának újabb szabályozójához r országos érdekből kívánok hozzászólni, a nélkül, hogy vitatnám, hogy bármely előttem szólott képviselőtársam nem ebből az érdekből szólott a javaslathoz. Az a meggyőződésem, hogy helyes gazdaságpolitikát csak úgy inaugurálhatunk, ha az általános nemzetgazdasági érdekeket nézzük és ezzel harmóniába hozzuk nemcsak az egyes termelési ágakat, hanem azokon belül még a különböző parciális érdekeket is. A törvényjavaslat bírálatába helyesen csak úgy mehetünk bele, ha visszatekintünk a bort érdeklő egész törvényhozásra, amely akkor indult el, amikor Magyarország bortermelését hatalmas katasztrófa érte. Voltaképpen a filoxera pusztítása hívta fel a földmíyelésügyi kormány és a törvényhozás figyelmét a magyar szőlő és bor sorsára, amikor a filoxera következtében egész országrészek mentek tönkre. Kétségtelen, hogy Darányi Ignác földmívelésügyi miniszter fogta meg elsősorban alaposan a kérdést és az ő bortörvénye volt az, amely szigorúan védelmébe vette a magyar bort és a magyar borok sorában különösen a nemes borvidékek termését. Darányi Ignác bortörvénye az élet fejlődése folyamán revízióra szorult, és amint a gazdasági élet fejlődött, a törvényhozás sokszor volt kénytelen foglalkozni a bortörvény reformjával. A világháború alatt, mint minden háborúban, a bor újra konjunktúra tárgya volt, de a világháború után bekövetkezett dekonjunktúra alapján újból kénytelen volt a nemzetgyűlés és az országgyűlés a borkérdéssel foglalkozni, mégpedig nem is egy, hanem több esetben. A világháború utáni törvényhozás előtt már ott volt az a súlyos probléma, hogy a magyar bor hírnevét erősen rontó gyengébb minőségű borok termelésének gyarapítását hogyan lehetne megszüntetni, hogyan lehetne az ártalmas, egészen hitvány borfajták termelését megszüntetni. Ebben a súlyos helyzetben nemcsak a földmívelésügyi kormányok, hanem a törvényhozás hozzáértő tagjai is kellő szakértelemmel, kellő figyelemmel tárgyalták ezt a nehéz kérdést. Természetes tehát, hogy most, amikor egy agrárválság után vagyunk és amikor a bor krízise nem olyan nagyarányú, mint volt ezelőtt, az agrárkrízis elején, azt mondhatjuk, hogy újból ide kell hozni a problémát és a borkérdéssel újból foglalkozni kell, mindaddig, amíg akár törvénnyel, akár pedig végrehajtási intézkedésekkel el nem érünk bizonyos stabilitást és úgy látom, ennek a törvényjavaslatnak voltaképpen az a célja, hogy ezt a stabilitást a borgazdasági életben elérje. ülése 1938 június 24-én, pénteken. 141 Foglalkoznom kell ebből a szempontból földmívelésügyi kormányzatunk legutóbbi bortermelési és borértékesitési politikájával és így vissza kell nyúlnom a múlt esztendőre, amikor kétségtelenül nagyszabású és szerencsés megoldáshoz jutott az alföldi bor piobiémája. A múlt esztendőben ugyanis az úgynevezett homoki bor értékesítése érdekében a borközraktárak létesítésével és a magyar szőlősgazdák értékesítő szövetkezetének megalkotásával, annak intervenciójával nagyarányú és sikeres lépéseket tett a földmívelésügyi minisztérium. Magam is résztvettem azokon a szőlősgazda-érdekeltségi megbeszéléseken, amelyek arra az eredményre vezettek, hogy a homoki szőlőtermelő érdekeltség a földmívelésügyi kormánnyal teljes harmóniába jutott és a spekulációval szemben sikerült a homoki bortermelőknek mindenütt megnyugtató árakat biztosítani. Amennyire elismerem ennek az intézkedésnek jogosultságát, eredményét és sikerét, épp annyira hozzá kell tennem most is, amit már annak idején megjegyeztem, hogyha a földmívelésügyi kormányzat megáll ennél az intézkedésnél, akkor egyoldalú borpolitikát folytat, mert ehhez kétségtelenül kapcsolódnia kell a magyar borpolitika másik részének, amely talán még fontosabb, mégpedig a nemes borok, a nemes borvidékek termése felkarolásának és értékesítésének. (Helyeslés.) Es amikor az előttem szólott t. képviselő úr azt kérdezte a földmívelésügyi miniszter úrtól, hogy nuit fog tenni annak a sokezer szőlőmunkásnak az érdekében — Összesen úgy tudom 180.000 szőlőmunkás van az országban, — akik a noha megszűnése folytán elvesztik kenyerüket, azt hiszem, a földmívelésügyi miniszter úrnak könnyű lesz válaszolnia, mert azt mondja, hogy hozza ezt a törvényjavaslatot és az ebből keletkező törvényt az életnek megfelelően iparkodik végrehajtani. Mert ha engedjük imég tovább folyni ezt a folyamatot, amely az országban a világháború^ borkonjunktúrája következtében keletkezett és amelynek során a jelszó csak az volt, hogy miinél több bor teremjen minél kisebb költséggel, miinél olcsóbban, a minőséggel pedig törődni nem kell, ha ezt a 'borpolitikát folytatjuk, akkor Magyarország, mint bortermelő ország hovatovább a világpiacon és lassan idehaza is elveszti hírnevét és a anagyar 'boroknak kitűnő híre, amely századok on át, azt mondhatnám, egy-két ezer esztendőn keresztül világszerte tmiegvolt, elvész és a magyar Sizőlőteirmelés és borgazdaság nem lesz* többé a magyar gazdasági termelésnek olyan fontos ágazata, amely 180.000 embernek ad kenyeret, amely az egész magyar gazdaságii életet alátámasztja. Meg vagyok győződve arról, ha iparkodunk visszaállítani bortermelésünk hírnevét, akkor éppen a birtokpolitika folyományaképpen még több kisember fog megélni a magyar bortermel ésből, mint ma, imert a magyar bor újra keresett lesz

1 nemcsak az ország határain belül, hanem az ország határain kívül is. (Némethy Vilmos: Szeszfőzésire a noha jobb! A nohát nem fog sikerükili teljesen kiirtani!) i Ha a gazdaságtörténelmet nézzük, érdekes adatokat találunk. Méltóztassék megengedni, hogy rámutassak ezekre^ mert azt hiszem, ezek az adatok még jobban kiemelik azt a fontos szempontot, amelyen az egész törvényjavaslat alapul, hogy hol állt a magyar bortermelés már akkor, amikor Európában a szőlőkultúra 20*