Képviselőházi napló, 1935. XX. kötet • 1938. június 21. - 1938. december 5.

Ülésnapok - 1935-336

138 Az országgyűlés képviselőházának 336 vasztól kezdve késő őszig a szüret utánig, ok­tóber végéig maga dolgozik kint a szőlőjében, — akinek elődei, ősei is évtizedeken, évszáza­dokon keresztül maguk végezték szőlőjüknek a művelését, — napfelkeltétől napnyugtáig ott tartózkodik a szőlőben, műveli és ápolja azt, anélkül, bogy eddig külön hivatalba kel­lett volna mennie tanácsért. Most e törvény­javaslat törvényerőre emelkedése után az lesz a helyzet, hogy nemcsak hegyközségi tanács lesz, amely beleavatkozik a kisember munká­jának minden részletébe, de lesz ezenkívül egy hegyközségtanácsi titkár is. Ha csak a cím volna meg, ez még nem is volna olyan nagy baj, de megállapítja a javaslat azt is, hogy a hegyközségi tanácsi titkárnak milyen szakkép­zettseggel kell rendelkeznie s ennek következ­tében milyen állami fizetési osztályba fog 1 ke­rülni. Ez ismét olyan teher, amely teljesen agyon fogja sújtani a kisexiszteneiáknak, a kis szőlőtermelőknek százait és ezreit. Már pedig, mint mondottam, az apró kis törpebirtokosok helyzete és sorsa eddig 1 is elviselhetetlen volt. Méltóztassanak megengedni, hogy ennek iga­zolására egy pécsi kis szőlőtermelőnek, kis szőlőbirtokosnak a panaszát felolvassam, amely igazolja az általam mondottakat. Eze­ket mondja többek között. (Olvassa): „Nem üzérkedni, csak rögeinkhöz görcsösen ragasz­kodó, őseink által is Örökölt vagy verejtékes filléreinkből telepített szőlőink termel vényeit szerényen hasznosítani, élni, szinte csak vege­tálni akaró szerény istenadta emberek va­gyunk és nem akarunk, mint ennek az ország­nak mostohagyermekei borainkba belefulladva elpusztulni, előbb lelkileg, majd vagyonilag, utóbb erkölcsileg, végiül testileg elsorvadni, kimúlni? Ennek a kis pécsi szőlőtermelőnek őszinte, de kétségbeesett lélekből fakadó fel­kiáltása élénken igazolja, hogy már eddig sem bírták a kis szőlőtermelők azokat az óriási terheket, amelyekkel megterheltettek. Élénken tiltakoznak a nécsi kis szőlőbirtokosok az el­len, hogy ebben a katasztrofális helyzetben akár törvényhozás útján is, újabb terheket ró­janak rájuk. Kérdem én és kérdik a pécsi kis szőlőbir­tokosok, vájjon mit gondol a miniszter úr és a képviselőház, miből fogja a kis szőlőtermelő birtokosság ezeket az újabb terheket meg­fizetni? Hiszen, mint mondottam, ma már az a helyzet, hogy ezek az 1—2—3 holdas szőlő­birtokosok alig bírják megkeresni a legszük­ségesebbet. Ennek igazolására legyen szabad ismertetnem a mélyen t. Ház előtt egy pécsi kis szőlőbirtokosnak a könyvéből kiírt adato­kat, a bevételeket és kiadásokat. Ebben az esetben egy katasztrális hold szőlővel kapcso­latos terhekről van szó. Ennek a szőlőterület­nek a földadója és járulékai évi 16 pengőt tesznek ki, a megmunkálása kora tavasztól, a bontástól kezdve egészen a szüretelésig 408 pengőre rúg. A permetező- és kötözőanyag 62 pengő 40 fillért tesz ki, az után a bizonyos 4 hektoliter bor után pedig, amennyit a bor­termelő gazda a maga számára tarthat fenn, fogyasztás címén 18 pengőt fizet. Mindezek a költségek együttvéve egy katasztrális hold szőlőnél 504 pengő 40 fillért jelentenek. Nézzük már most meg a kérdés másik ol­dalát; ez volt a kiadása, nézzük, mennyi a be­vétele. Meg kell jegyeznem, hogy nagyon is optimista számítások alapján állítottuk össze ezeket a számokat. f. ülése 1938 június 24-én, .pénteken. (Az elnöki széket vitéz Bobory György fog­lalja el.) Egy katasztrális hold termése 15 hekto­liter. (Farkas István: Legfeljebb!) JJgy van, a legoptimisztíkusabb számítás szerint. Ebből a 15 hektoliterből 4-5%, vagyis 1-20 hektoliter seprő és leforrás révén lemegy. Marad tehát a termelő részére a 15 hektoliterből 13-80 hekto­liter must. A must-ár kiszámításnál ismét na­gyon optimisztikus számítást vettünk alapul, nehogy a mélyen t. előadó úr, vagy bárki itt a Házban azt mondja, hogy egyoldalúan állít­juk be a dolgot. 13-80 hektoliter must à 40 fil­lér (Czirják Antal: Ilyen nincs! — Farkas István: Ez magas!), összesen 552 pengő. Ha az 552 pengőből levonom a kiadási oldalon mu­tatkozó 504 pengőt, akkor annak a szegény szőlőbirtokosnak, annak a kisembernek, aki, ismétlem, 1, 2 vagy 3 holdon dolgozik, az évi tiszta haszna katasztrális holdanként 47-60 pengő. Kérdem az igen t. miniszter urat, az igen t. Képviselőházat és kérdem mindazokat az urakat, akik ennek a javaslatnak pártolá­sára és védelmére felállanak, vájjon honnan fogják elővenni azt a többletkiadást, amely ennek a törvényjavaslatnak törvényerőre emel­kedésével jelentkezni fog? Mélyen t. Képviselőház! Amikor kimutat­tam, hogy a szőlőbirtokosok már idáig is agyon voltak terhelve és a kistermelők nem bírják a terheket, ugyanakkor méltóztassanak megen­gedni, hogy egy másik veszélyre is rámutas­sak. Ne méltóztassék zokon venni, ha éin az előt­tem fekvő törvényjavaslat két szakaszát és pe­dig ,a 23. és 26. §-t a kis szőlőtermelők szempont­jából hóhérszakasznak nevezem. (Farkas Ist­ván: Igaz!) Ez a két szakasz ugyanis valósá­gos pallosként fiügg .a kis szőlőtermelők feje fe­lett. Mert miről van ebben a két szakaszban szó? A 23. § (4) bekezdése a következőket mondja (olvassa): »Engedélyt csakis filloxé­rának ellenálló (immúnis) homokon, vagy hegyoldalon (hegyalján) fekvő oly türeletre le­het adni, amely egyéb természeti tényezőknél fogva is elsősorban szőlőmívelésre alkalmas«. A 26. § pedig a következőket mondja (olvassa): »A földművelésügyi miniszter az Országos Szőlő- és Borgazdasági Tanács véleményének meghallgatásával rendelettel állapítja meg, hogy új szőlőtelepítésre (felújításra) az egyes borvidékek talajának, egyéb természeti ténye­zőinek és főként az értékesítési lehetőségeknek megfelelő mily szőlőfajtákat lehet felhasználni és mily mívelési módokat szabad alkalmazni«. Mélyen t. uraim! Szörnyűek és kétségbe­ejtőek ennek a két szakasznak az intézkedései; homályosak, zavarosak, sok visszaélésre, kis­exisztenciák elpusztítására fognak módot adni. Méltóztassék nekem megmondani például, — talán majd az utánam következő igen t. képvi­selőtársam fog erre válaszolni — mi az» hogy »egyéb természeti tényezőknél fogva elsősor­ban szőlőművelésre alkalmas«? Mi az az egyéb tényező? Ez a kitétel egy olyam pallos, amely­lyel bármely vidék szőlőtermelő kisbirtokosait tönkre lehet tenni, le lehet nyakazni. Fokozza azonban ezt a lehetőséget, ismétlem, a 26. § is, amely azt mondja, hogy »az értékesítési lehe­tőségeknek megfelelő milyen szőlőfajtákat« szabad ültetni. Ha tehát úgy tetszik annak a hivatalos testületnek, amely majd élet és halál ura lesz ebben a .kérdésben, akkor kimond­hatja például, hogy a péosii szőlőterület az értékesítési lehetőségek szempontjából nem al-

Next

/
Thumbnails
Contents