Képviselőházi napló, 1935. XX. kötet • 1938. június 21. - 1938. december 5.

Ülésnapok - 1935-336

Az országgyűlés képviselőházának 336. helyesnek és jónak tartok — el akartunk érni a jövőre nézve. A javaslathoz csatolt statisztika 133,334 katasztrális hold hegyi szőlőről, 206.019 katasztrális hold síkvidéki immúnis homoki szőlőről és 34.530 katasztrális hold síkvidéki kötött talajon lévő szőlőről tesz említést. Ez a statisztika immúnis homoknak jelzi úgyszólván az ország egész homoki szőlőterületet, holott tudjuk, hogy a homokterületek közül csak az az immúnis, amely legalább 90 százalékban kvarcot tartalIlyen terület pedig az ország homokos vidékének csak 50, vagy 60%-a és még ez az immunis terület is jó trágyázás és erős csapadékhullás révén bizonyos idő alatt elveszti immunitását. Legalább 80.000 katasztrális holdra tehető tehát az a homokterület, amely nem immúnis és ennek ellenére, amiként az előbb is voltam bátor említeni, ezek a területek minden megkötöttség nélkül felújíthatók lesznek a jövőben. Meg kell azonban jegyeznem, hogy mivel én közgazdasági szempontból elvileg ellenzem a felújítási tilalom fenntartását, egyáltalán nem kívánom, hogy a nem immunis homokterületek felújítása eltiltassék, csak szükségesnek tartottam rávilágítani erre, hogy szembetűnőbbé tegyem, hogy ez a tervezett felújítási tilalom milyen méltatlanul sújtja majdnem kizárólag az ország legmagasabb szŐlőkultúrávál rendelkező vidékeit. T. Ház! Ha a javaslat indokolásához fűzött statisztikát vizsgáljuk, akkor azt látjuk, hogy az abban felsorolt 36 törvényhatóság közül a megszorító intézkedések úgyszólván kizárólag a Bihar, Komárom, Esztergom. Sopron, Tolna, Veszprém és Heves vármegyék területén fekvő szőlők ellen irányulnak, amelyeknek területén vannak az Érmeilék megmaradt részei, a Pécsvillányi, a neszmélyi, a soproni, a szekszárdi, a balatonmelléki, a gyöngyösvisontai és debrői történelmi borvidékek. Ezek szerint tehát a javaslat által is történelmi borvidékeknek kijelölt vidékeken a legnemesebb fajtákkal beültetett területek fenntartását teszik a jövőben lehetetlenné. Nem tudom általánosságban magamévá tenni azt az állítást sem, amely a törvényjavaslat bizottsági tárgyalása alkalmával egyes t. képviselőtársaim részéről elhangzott, akik azt állították, hogy a történelmi jellegű borvidék hegyoldala alatt elterülő lapos területeken, az úgynevezett lapi szőlőkön, általában mindenütt rossz vinkó terem. Magam is azt kívánom, hogy igenis meg kell tiltani a szőlő telepítését azokon a vidékeken, ahol rossz vinkó terem, ahol a szőlőterület, a talaj sem klimatológiai, sem pedig geológiai viszonyainál fogva szőlőtermelésre nem alkalmas. Ezeket a területeket végleg el kell tiltani a szőlőtelepítéstől. De ilyen területeket mindenütt találunk, ilyen területeket a Tokajhegy alján is találunk, hiszen Tokajhegyalján egyes hegyoldalakban és völgyekben, ahova kevés napsugár tud behatolni, természetesen szintén rossz vinkó terem, (Beniczky Elemér: Ügy van! Egerben is!) ellentétben azokkal a területekkel^ amelyek a napnak ki lévén téve, igen jóíminőségű szőlők teremnek, amelyeket a hegyvidékek nyúlványain találunk és amelyeket a nagy hegyekről évezredeken át lem álló vulkanikus eredetű talaj fed és amelyek klimatikus viszonyaink következtében énpen olyan kiváló bort teremnek, mint az illető területhez csatlakozó hegyoldalak. Azt hiszem, ha ezeket a területeket kikapcsoljuk a jövendő ülése 1938 június 24-én, pénteken. 135 (bortermelésiből, ezzel 'közgazdasági életünknek helyrehozhatatlan kárt fogunk okozni. Egyes ilyen vidékek szőlőterületének számottevő csökkentése allkalmas arra, hogy az illető vidék gazdasági és szociális helyzetét teljesen tönkretegye. (Esztergályos János: Ügy van!) Csak példának enjlítem fel a Gyöngy ös-visontai borvidék helyzetét, ahol a város és a hozzá csatlakozó 22 község 68.343 lakosából 46.165 őstermelő és ahol csekély földterületen kétszer akkora a népsűrűség, mint az országos átlag és e sűrű népesség mellett az általános gazdasági helyzet mégis kielégítő, ami kizárólag a szőlőterületnek köszönhető. A 30 pengős borértékesítési járulék kivetése sem méltányos, különösen akkor, amidőn közismert tény, hogy a síkvidéki kötött talajú szőlők kataszteri tiszta jövedelme is sokkal, de sokkal magasabb, mint a mellettük lévő szántóterületek kataszteri tiszta jövedelme. Ha az átlagos 60—70 koronás kataszteri tiszta jövedelem után kivetett adók mellett még külön 30 pengős értékesítési járulékkal terheljük meg ezt a szegény és szorgalmas gazdanépet, akkor legfeljebb csak fokozhatjuk azt az eladósodást, amely máris igen jelentős mértékben sújtja őket. De mit jelent ez a borértékesítési járulék értékcsökkenés tekintetében? Tudjuk, hogy ezeken a hegyvidékeken, de még a síkterületeken is 3000 pengőnél alacsonyabb ára nincsen egy-egy hold szőlőterületnek. Ha ezt a 23.000 holdat vesszük, — mert hiszen a borértékesítési járulék és tilalom az országban 23.0ŰIÖ kat. holdat érint — akkor ennek értéke eddig 69 millió pengő volt, ha pedig felújítani ezeket a területeket a jövőben nem lehet, akkor ez a 69 millió pengős érték nemcsak felére, hanem esetleg negyedére is alá fog szállni. Itt még külön fel kell hívnom a mélyen t. Ház Szíves figyelmét arra, hogy ezeknek a szőlőterületeknek jelentékeny része meg van terhelve bankteherrel. Már most a hitelezők biztonsága is jelentékeny mértékben csorbulni fog azáltal, ha ezeknek a szőlőterületeknek az értékét mesterséges úton csökkentjük. Ez az értékesítési céladó voltaképpen alig jelent valami bevételt az államnak, illetőleg azi ország borértékesítésének alátámasztása szempontjából, mert hiszen ezt voltaképpen 90—100— 110 CO0 pengőre lehet taksálni egy esztendőben. Elviselhetetlen terhet fog ellenben jelenteni mindazoknak a szerencsétleneknek, akiknek az 5 holdon felüli szőlőterületek minden holdja után ezt a 30 pengőt meg kell fizetniölk. A minőségi bortermelés fokozása érdekében, de az egész ország borgazdasága szempontjából, valamint közegészségügyi szempontból nem lehet kifogást tenni a direkt termő szőlőterületek kiirtása, illetve átoltása ellen. Szíves figyelmébe ajánlom azonban a mélyen t. kormánynak, hogy miután az ilyen úgynevezett Noah-szőlőket éppen a legszegényebb emberek, túlnyomörórészt hadirokkantak, hadviseltek és nagyesaládú emberek termelik, •— s ennék következtében ezeknek ez az egyedüli megélhetési forrása — szükséges lenne a kártalanítási összeget a törvényjavaslatban megállapított összeg kétszeresére felemelni abban az esetben, ha ezeket átoltják, másrészt pedig a kiirtásra, illetőleg átoltásra szánt időt legalább hat esztendőre kellene a tervezett három esztendőről felemelni (Esztergályos János: Ügy van!), hoay míg a gazda a szőlők egy részét átoltja, addig a megmaradó rész teremjen és ezt a részt csak akkor irtsa ki, illetőleg oltsa be, ha