Képviselőházi napló, 1935. XX. kötet • 1938. június 21. - 1938. december 5.

Ülésnapok - 1935-336

iââ Àz országgyűlés képviselőházának 336. legalább ezen a területen, ebben az igen fontos termelési ágban. Az én beszédemnek tulajdon­képpen ez az alapja és engem az indított a felszólalásra, hogy habár talán az én vidéke­men, az én városomban nincsenek is szőlőgaz­daságok, csak az utóbbi időben ültetett megle­hetősen szépszámú gyümölcsösök, mégis úgy éreztem, hogy ezt a rendkívül fontos kérdést éppen pártállásomnál fogva is szóvá kell ten­nem itt a képviselőházban. Ha nézem, hogy a szőlőgazdaságok hogyan oszlanak meg, — és ez a gyümölcsösökre is áll — akkor azt látom, hogy — csak kerek szá­mokat mondva — a 350.0UO katasztrális hold szőlőbirtok 490.000 parcellára oszlik és — meg­válthatjuk — körülbelül ennyi birtokosnak a kezén is van. Tehát majdnem félmillió nőid a szőlőterület és majdnem félmillió a birtokos. Az egy birtokosra eső átlag nem egészen egy katasztrális hold, körülbelül 12uQ négyszögöl. Ha pedig részleteiben nézem a kérdést, akkor azt latom, hogy 100 négyszögöltől 800 négyszög­ölig, tehát fel katasztrális nőidig terjeu ülö.uOÖ parcella, 80.000 katasztrális hold területtel, ezek tehát átlagosan 4u0 négyszögöles parcellák. Ha a 800 négyszögöltől 'À katasztrális hoiaig terjedő szőlőbirtokosokat nézem, amelyeket ta­lán már életképesebbeknek tekinthetek, akkor azt latom, hogy 155.0U0 birtokos kezén van 150.000 katasztrális hold birtok, tehát átlago­san 1 katasztrális hold a területnagyság ebben a csoportban. Itt tehát csupa apró kisember­ről van szó. A mezőgazdasággal íoglaikozó em­berek szamára akár hivatalosan, akar csak mint közéleti emberek foglakoznak ezzel a kér­déssel, sehol sem nyílnak olyan szép területek, mint itt. Egyúttal ez a iegiontosabb termelési ágak egyike, különösen, ha nem a bor szem­pontjából, hanem a szőlőnek, mint gyümölcs­nek és népeieiinezési cikknek szempontjából nézem ezt a kérdést. (Farkas István: Ez a leg­fontosabb: — Jfropper Sándor: Jobb is az hé­jában, mint hámozva!) Ha ezeknek a termelési ágaknak munka­szüksegietet nézem, akkor azt látom, hogy ez az évi munkaszukséglet a statisztikusok sze­rint majdnem annyi, mint a gyáripar munka­szuksegiete es mégis, ez a termelési ág sokkal kisebb megbecsülésben részesült eddig és ré­szesül még mindig, mint a gyáripari termelés. Ha pedig azt nézzük, mennyi nehézséggel kel­lett ennek a termelési ágnak, a szőlomívelés­nek, mondjuk a filloxera-vész óta megküz­denie, akkor egyúttal azt is látjuk, hogy miért keletkezett a jelenlegi zűrzavar. Azt a csapást, amelyet ez a nagy vész okozott a szőlőtermelésben, csak akkor tudta volna a magyar szőlőtermelés könnyen kiheverni, hia a hatóságok a veszedelmet felismerve, azonnal teljes erővel a szőlőtermelők, a szőlősgazdák segítségére siettek volna, mint ahogyan Fran­ciaországban és más országokban történt. Az akkor meglévő állami intézmények nem tud­ták a szőlővesszőigényt kielégíteni, a magá­nosok pedig egészen lelkiismeretlenül kezel­ték ezt a kérdést és minden ellenőrzés nélkül történt a szőlők telepítése. Ma is tapasztaljuk a gyümölcsfaiskoláknál, hogy egyes gyümölcs­faiskoláktól — tisztelet a kivételnek — elte­kintve, egészen lelkiismeretlenül kezelik a kér­dést a fajták szempontjából és semmibe sem veszik a meglehetősen elkésve hozott megálla­pításokat az egyes vidékekre, tájakra nézve. X zűrzavar, amely a filloxera-vész után ki­alakult újabb telepítéseknél van, azután... ülése 1938 június 24-én, pénteken. (Hertelendy Miklós: Az 1887. évi hegyközségi törvényben történtek intézkedések eboen a te­kintetben!) Elhiszem, hogy történtek, de vi­szont mean hajtották végre esteket, mert ha az intézkedéseket végrehajtották volna, akkor ma nem állanánk úgy, mint ahogyan állunk, hanem sokkal messzebb volnánk. (Propper Sándor: Vagy nem voltak megfelelő intézke­dések!) A tömegáruk majdnem teljesen hiá­nyoznak és innen van azután, hogy a kis Bul­gária néhány esztendő alatt teljesen elkerült, megelőzött és lelépett bennünket. Ha a t. kép­viselő úr szerint történtek bizonyos intézke­dések, akkor miért vagyunk annyira hátra a termelésátlagok terén % (Hertelendy Miklós: Nem lettek végrehajtva!) A jelenlegi mennyi­séget sokkal kisebb területen is ki lehetne hozni, sokkal racionálisabban is lehetne ter­melni. Nein tenmelünik elég racionálisan,, nincs megfelelő tömegárunk és egyáltalában minő­ségben is rossz a magyar bor, mint ahogyan az előadó úr is elismerte. Ez mind annak kö­szönhető, hogy elmaradtak a megfelelő intéz­kedések, amelyekre szükség lett volna, 1931-ben a hektáronkénti termelés Németországban 34-4, Csehszlovákiában 24-2, Ausztriában 423, Jugo­szláviában 22-6, Komániában 32'2 és ugyan­akkor nálunk 18-2 hektoliter volt. Bortermé­sünket tehát a mainál jóval kisebb, sőt fele­akkora területen is ki lehetne hozni, ha az említett államok bortermelését vesszük figye­lembe. Kétségtelen, hogy a borértékesítésnél az is igen súlyosan esik a mérlegbe, hogy a szőlő­állomány kétharmadrésze megmaradt az egy­harmadára csökkent országban és elveszítettük a monarchia 40 milliós egységes fogyasztó­tömegét és ma ezekre a piacokra a magyar bor a különböző helytelen gazdaságpolitikai intézkedések következtében nem juthat el. Ezenkívül azok az államok, amelyek eddig borimportra voltak berendezkedve, most ma­guk is igyekeznek exportálni, fejlesztették szőlő- és bortermelésüket. Ezt a nagy árkülönbséget feltétlenül ki kellene küszöbölni, meg kellene találni a mó­dot é& r lehetőséget arra, hogy a termelő is a termelési költségeknek megfelelő tisztességes árakat kapjon és ugyanakkor a fogyasztó ne legyén kénytelen túlságosan magas árat fizetni azért a termeivényért. Egyáltalán nem azok ellen a közvetítők ellen beszélek, — a legtá­volabb áll ez tőlem — akik csakugyan dolgoz­nak és kiszolgálják a vevőket. Inkább azok ellen beszélek, akik a kiskereskedő és a fo­gyosztó között vannak. Ennek az általam fontosnak tartott javas­latnak a részleteinél legyen szabad még né­hány megjegyzést tennem. Helyeslem, hogy kisebb egységekben is le­het hegyközségeket alapítani. A bizottsági tár­gyalás során bizonyos változtatások történtek ezen a téren. Ezeket a változtatásokat az egyes vidékek érdekeltségeinek kedvéért hozták és a miniszter úr azért járult hozzá ezekhez a vál­toztatásokhoz, mert nyilván csakugyan prak­tikusak voltak. Máshol viszont kétségtelenül megfelel, ha kis egységeken, 50 holdon is lehet hegyközségeket alakítani. A 27. l-áál, a kártalanítás kérdésénél, vi­szont egészen őszintén meg kell mondanom, hogy alacsonynak találom a kártalanítási Ösz­szegeket, különösen azért, mert úgy tudom, hogy a direkt-termő szőlőknél túlnyomórészt olyan emberek vannak érdekelve, akik nem

Next

/
Thumbnails
Contents