Képviselőházi napló, 1935. XX. kötet • 1938. június 21. - 1938. december 5.

Ülésnapok - 1935-335

Az országgyűlés képviselőházának 335. nélküli biztosítás volna, akkor egy szót sem szólnék, mert ha a munkás munka nélkül volna, szépen jelentkeznék az állami munkásbiztosító hivatalban és ameddig munkát nem találna, 15 vagy 20 hétig munkanélküli segélyt kapna. Kendben volna tehát a dolog, nem volna kénytelen a családjával együtt mindjárt a második héten nyomorogni és nélkülözni. Ha nálunk akár a Leipziger-szeszgyárat, akár pedig a győri szeszgyárat • állítják le, mindenképpen jónéhányszáz munkás válik munkanélkülivé, aki sem munkanélküli segélyt nem kap, sem pedig semmiféle segélyben nem részesül és így csak a közt terheli. Semmiképpen sem fogadhatok el egy olyan javaslatot, amely nem gondoskodik azokról a munkásokról, akik közül sokan egész életüket töltötték el a gyárakban, akis részesei voltak annak, hogy a gyár prosperált, hogy tudott adót fizetni, sőt, hogy talán egyik-másik még a pártkasszának is tudott áldozni. Mindaz a pénz, amely akár adó alakjában befolyt az államhoz, akár pedig befolyt á pártkasszába, mint támogatás, mint ki nem fizetett munkabér, ezeknek a munkásoknak a »észé volt, illetőleg lett volna, ha a kormány ezekről a munkásokról is gondoskodott volna. Mivel ennél a nagy osztozkodásnál mindenki kap valamit és a bölény feldarabolásakor mindenkinek jut valami, csak annak nem, aki a hasznot előállítja: a munkásnak, ezért nem vagyok abban a helyzetben, hogy a javaslatot elfogadjam. Elnök: Szólásra következik? Szeder János jegyző: Jenes András! Elnök: Jenes András képviselő urat illeti a szó. Jenes András: Mélyen t. Képviselőház! A törvényjavaslat szándéka nemes, — ennyit készséggel elismerek. De méltóztassék megengedni, hogy rámutassak arra, hogy veszély ben látom ismét a termelőket. Veszélyben látom őket azért, mert a törvényjavaslatban nem látom, hogy az a kis répatermelő, aki ré pát termel, a jövőben biztosítva lesz cukorrépa-szerződésre. Nem látom a törvényjavaslatban ezt és ezért vagyok kénytelen hozzászólni ehhez a javaslathoz. Igaz, hogy a földmívelésügyi miniszter úr és a pénzügyminiszter úr megnyugtatóan nyilatkozott etekintetben és különösen a pénzügyminiszter úr délelőtti beszédében rámutatott arra, hogy a folyó évben biztosítva vannak ezek a kis répatermelők, hogy répájukat át fogják venni Azt mondotta a miniszter úr, hogy valószínű, hogy a jövőben a cukorgyárakhoz kapcsolják a kis répatermelőket. Amint mondottam, azért vagyok kénytelen ehhez a javaslathoz hozzászólni, mert nem látom a törvényjavaslatban biztosítva 200O kis répatermelő érdekét. t)e nem 2000 kis répatermelő érdekéről kell itt Magyarországon beszélnünk, hanem 6000 kis répatermelő érdekéről. Mélyen t. Ház! A törvényjavaslat biztosítja a kisgazdákat, hogy a kormány a jövőben szeszgyári engedélyt csak kisgazdaszövetkézeteknek ad. Ez a kisgazdatársadalom szempontjából mindenesetre megnyugtató. De meg kell állapítanom, hogy a szövetkezetek eddig is előnyben részesültek, eddig is előnyben részesültek a kisgazdák az ipari szeszgyárakkal szemben ezen a téren, ha szeszfőzdét akartak felállítani, — sőt talán még a nagybirtokosokkal szemben is — de hiányzott a tőke, a hitel — amint ezt több t. képviselőtársaim is említése 1938 június 23-án, csütörtökön. 101 tette. A kisgazdatársadalom nincsen abban a helyzetben, hogy szövetkezetekbe tömörüljön, hogy azt a 150.000 pengőt, amelyet itt hangoztattak a Ház több oldaláról, összeadja, hogy mezőgazdasági szeszgyárakat létesíthessenek. Nem bírják összeadni. T. Ház! Azt látom, hogy ez a törvényjavaslat nem a széles néprétegek érdekeit képviseli, hanem a nagybirtokosok, a nagybirtokon lévő szeszgyárak érdekeit. Mivel közel 2000 kisgazda termel ma ebben az országban répát és mjvel azt látom, hogy a kormányzat az ipari szeszgyárak közül éppen azokat szünteti meg, vagy sajátítja ki, amely szeszgyáraknak ez a 2000 kisgazda termelte a répát, erre a megállapításra kell jutnom. Nem tudom, melyik az a két ipari szeszgyár, amelyről itt szó van. En csak azt tudom, hogy az én kerületem már 1923 óta ter^ mel cukorrépát az óbudai szeszgyárnak. Itt fekszik előttem 450 ember névjegyzéke, akik 572 katasztrális holdon termelnek cuk'orrépiát az én kerületemben és a kerületem mellett elterülő községekben. Ezek a kisgazdák — mint mondottam — 1923 óta szállítanak az őibudai szeszgyárnak cukorrépát. Egy évvel ezelőtt valami történt a kormánynál a szeszgyárak kérdésében. Erre a kisgazdatársadalom megrohamozott bennünket, feljöttek ezek az emberek Budapestre és elmentünk az illetékes miniszter urakhoz. Ez azért történt, mert az ipari szeszgyárak már egy évvel ezelőtt nem akartak répaszerződést kötni ezekkel a kisgazdákkal. Azért említem ezt, inert akkor a volt pénzügyminiszter úr megnyugtatott bennünket és odahatott, hogy az illető gyárak, amelyeknek ezek a kisgazdák szállítottak, az 1938. évre a cukorrépaszerződést megkötötték ezekkel a kis, gazdákkal. Több oldalról hallottam ma itt a Házban, hogy képviselőtársaim a vámmentes melaszról beszéltek, mondván, hogy vámmentes melaszból főzték a szeszt az ipari szeszgyárak. Hogy ez a vámmentes melasz ebbe az országba bejöhessen, ezt valakinek meg kellett engednie. Ha ezt a vámmentes melaszt nem engedték volna be az országba, abban az esetben 4—5000 kisgazda szívesen termelt volna répát, mert lett volna kinek eladni, hiszen akkor az ipari szeszgyárak bizonyára kénytelenek lettek volna 2000 kisgazda helyett 5000 kisgazdával termeltetni cukorrépát. Mélyen t. Ház! Amint látom, a nagybirtokosok, a mezőgazdasági szeszgyárak ragaszkodnak a jogaikhoz, ragaszkodnak . a cukorrépatermelésükhöz. Ma Magyarországon a cukorrépatermelés a kisgazdának ugyanazt jelenti, mint a nagybirtokosnak. Amelyik kisgazdának ma itt cukorrépaszerződóse van, az neki annyit jelent, mint ha egy ember nemzeti ajándékként valamilyen trafik-, vagy italmérési engedélyhez, vagy bármilyen joghoz jut. Amint beszedem elején mondottam; nem látom a törvényjavaslatban biztosítva ezeknek a kisgazdáknak helyzetét és éppen ezért nagyon kérem az illetékes miniszter urakat, méltóztassanak odahatni, hogy ezeknek helyzete biztosíttassák, hogy nyugodtan mehessünk kerületeinkbe és megnyugtathassuk a kisgazdákat hogy nemcsak az 1938. évben, hanem 1939-ben is ugyanolyan jogaitok lesznek ehhez a nemzeti ajándékhoz, mint az 1000, 10.000, vagy akár 50.000 holdas nagybirtokosoknak, (vitéz Ujfalussy Gábor: Benn van az egységespártban és nem fogadja el a javaslatot.)