Képviselőházi napló, 1935. XX. kötet • 1938. június 21. - 1938. december 5.

Ülésnapok - 1935-335

90 Az országgyűlés képviselőházának 335. ülése 1938 június 23-án, csütörtökön. üzemre mezőgazdasági szempontból nincs szűk , ség, ma pedig — mint kimutattam — szükségünk van erre pro primo azért, mert szociális szempontból több munkást kell foglalkoztat nunk és pro szekundó azért, mert csak annak az iparnak van helye, amely elsősorban a magyar föld terményeit tudja feldolgozni, Szükségünk van továbbá erre a talajerő fenntartása szempontjából is. Amint mondottam, valutaszempontból nem mindegy, hogy nekünk külföldről kell-e behozni a műtrágyát, vagy mi azt a visszamaradó moslék révén vissza tudjuk juttatni a talajnak. Nem mindegy, hogy milyen drágán hizlalunk. A hízlalási koefficiens differenciája körülbelül 8 százalék a szeszgyári gazdaságok javára, s ezért ezt a kis lehetőséget is meg kell ragadni, hogy a mezőgazdaságnak, amely úgyis csak minimális haszonnal dolgozik, megadjuk a prosperitási lehetőségét. (Ügy van! Ügy van! jobb felöl.) A mezőgazdasági szeszgyárakkal összefüggésben még azt akarom megemlíteni, hogy a szeszmoslék lehetővé teszi olyan takarmányok felhasználását is, amelyek* különben kárbavesznek. Vannak gazdaságok, amelyek szalmafelesleggel rendelkeznek, vannak gazdaságok, amelyek nem tudják apró burgonyájukat értékesíteni és vannak gazdaságok, amelyeknek tömegesen van rossz szénájuk. Ezek mind oly$m közgazdasági értékek, amelyek ma többé-kevésbbé elvesznek és amelyeket mi a jövőben a szeszgyártásnak mezőgazdasági szempontból való kiterjesztése által értékesíteni fogunk tudni. T. Ház! Én azt hiszem, hogy ezek azok az érvek, amelyek a kormányt vezették, midőn ezt a _ törvényjavaslatot benyújtotta. (Úgy van! Úgy van!) Én nem hiszem, hogy a kormányt animozitás vezette volna, nem hiszem, hogy a kormányt az vezette volna, hogy azt a bizonyos 100 ezer hektolitert eltüntesse, mert hiszen problematikus, hogy az el fog-e tűnni és talán azt sem mondhatják, hogy a kormányt okvetlenül a takarékoskodás elve vezette volna, mert különben nem nyúlt volna bele ilyen gavallérosan a dolgokba és nem ajánlott volna fel ilyen aránylag gavalléros kártalanítási módszert. (Úgy van! Úgy van! jobbfelől.) S talán az idők jele, hogy ott abban a székben ma a pénzügyminiszter úr ül, holott mi egy kimondottan agrártörvényiavaslatot tárgyalunk. (Ügy van! Úgy van! jobbfelől.) De ez mutatja, hogy ebben a kormányban nemcsak a földmívelésügyi miniszter agrárius, hanem itt agrárius maga a kormány is (Ügy van! Ügy van! Taps jobbfelől.) és ez az, amit én ebben a törvényjavaslatban mint nóvumot, különös szeretettel üdvözlök. (Haám Artúr: Ez a fontos!) De nekem ki kell térnem itt egyes észrevételekre, amelyeket a bizottsági tárgyalás során hallottam. Őszintén meglepett engem Knob Sándor t. képviselőtársamnak az az észrevétele, amelyet ezzel a kérdéssel összefüggésben tett. Tegnap nekem egy adatra volt szükségem, lementem a könyvtárba és felhoztam Areboe könyvét, amely a legjobb mezőgazdasági üzem tani könyv. Ez a könyv 1917-ben jelent meg. Aki ehhez a kérdéshez hozzá akar szólni, mondjuk úgy, mint Knob Sándor t. képviselőtársunk, — aki ugyebár nem gazda s így némi speciális tájékozottságra is rászorulhat — annak szüksége van ilyen segédforrásokra, de meglepődéssel kellett megállapítanom, és^ ez bizonyos fájdalommal töltött el, hogy 1917 óta. azaz 21 év után én ezt a könyvet szüzén kaptam kézhez, azaz ezalatt a 21 év alatt ezt a könyvet a könyvtárból senki sem vette ki. De mégis csak feltételezem, hogy ha a Gyáriparosok Országos Szövetsége valakit kiküld és a bizottságban és a parlamentben az ő érdekeit képviselteti vele, abban van annyi szaktudás és szakértelem, hogy a törvényjavaslatot nem azért helyesli, sőt a törvényjavaslat ellen nem azért intéz meglehetősen erős támadást, mert nem szakértő ebben a kérdésben, hanem azért, mert az egész kérdéssel szemben animozitással viseltetik. Az ember önkéntelenül meditál. Mi mint gazdák már régóta éreztük azt a bizonyos láthatatlan kartelfrontot, éreztük az egész vonalon mindenütt, mert végre az ember sok mindenben hisz, hisz a levegőben is, pedig azt nem tudja megfogni, de mégis érzi, hogy van. így voltunk mi a kartelekkel is. (Egy hang jobbfelől: Mi köze a Gyosz.-nak a magyar élethez?) Mondhatnám, hogy itt a bizottsági tárgyalás alkalmával nyíltak csak ki a szemeim^ és úgy sajnáltam a pénzügyminiszter urat és az elődeit is, hogy Uramisten, micsoda hatalommal kellett nekik megküzdeniük, (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) ha a nemzeti egység; pártjának képviselője a kormány törvényjavaslatát a bizottságban ilyen módon, ilyen értelemben támadja. (Kölesey István: Ki volt az?) Knob Sándor. (Kölcsey István: Ki a pártból egész egyszerűen! — Zaj.) T. Ház! Knob Sándor t. képviselőtársunk ott a bizottságban többek között azt is felvetette, hogy ez a törvényjavaslat ellentétben van a miniszterelnök úr többtermelési kívánságaival és általános elveivel is. Én azt hiszem, hogy éppen mostani beszédemmel bebizonyítottam, hogy ha egy törvény szolgálja a többtermelést, akkor éppen ez a törvényjavaslat lesz az. (Úgy van! ügy van! jobbfelől.) De nem egy üvegházi többtermelést fog szolgálni, hanem egy magyar nemzeti többtermelést és egy magyar mezőgazdasági többtermelést. (Haám Artúr: Nem magán-, hanem közérdeket jelent! — Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Ami pedig ugyancsak a t. képviselőtársam által felvetett azt az érvet illeti, amely a kisajátításra vonatkozik, ez vitathatatlanul kényes pont. Én csodálom a pénzügyminiszter úr ügyességét, hogy ezt a témát hogyan tudta ilyen ügyesen megoldani. Tudniillik mi egyszerű gazdák el szoktuk készíteni február 28-ig a mi jövedelem- és vagyonadóbevallásunkat, oda be szoktuk írni pontosan, hogy a mi vagyonunk mit ér és csak attól óvakodunk, hogy kiszámítsuk, hogy az a vagyon mennyit kamatozik, mert különben, azt hiszem, fájdalmasan csalódnánk. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) De azután van ott egy pont, amelyben az van, hogy én lelkiismeretemre fogadom tudva azt, hogy ez és ez a törvényes következmény, stb. Ezt mi alá szoktuk írni. Feltételezem, hogy ugyanígy van ez az iparban is mindenütt a társulati adó bevallásánál (Derültség a jobboldalon.) ők valószínűleg ugyanígy kitöltik a tényleges vagyonértéket. (Fellner Pál: Sokkal pontosabban!) És nem értem, miért igazságtalan egy megváltás, amely a ténylegesen bevallott vagyon alapján alapszik? (Meizler Károly: Ezután óvatosabbak lesznek! — Derültség.) A törvényjavaslat kulcsa a győri ipari szeszgyár .adóvallomásaiból indul ki, s e szerint számi toti ták ki a többiekre a kulcsot. Tehát legmoder-