Képviselőházi napló, 1935. XIX. kötet • 1938. május 18. - 1938. június 17.

Ülésnapok - 1935-330

766 Az országgyűlés képviselőházának rálátására következtetnek abhól, asmii 20 évvel ezelőtt a háborúban, vagy a háború után, vagy a foirradaloimíban történt. {Farkas István: Mégis kénytelenek utánuk kullogni!) A magyar munkásság 20 éves politikai és sízociiálits degradál ássa! fizetett már ezért, ami állítólag történt. Jó volna eigysaeir már hallgatni erről és nein mioidiíg a fejéhez vágni ezt a magyar szervezett munkásságnak. Szükséges volna, hogy a kormány ne tekintse a magyar szervezett munkásosztályt mellőzhető mennyiséginek. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) A magyar munkások építik a házaikat, doltgoanaík az irodáikban, készítik a ruházatot, adniak villanyvilágítást, termelik az élelmiét, biztosíitják a (közlekedésit, dolgoznak — (hogy osafk a fővárost eimlítselm — a soroksári úti, ia csepeli gyárakban, mindenütt értékeket és kincseket teoranelmeik. Ezt a magyar szervezeti munkásságot politikai felfogásával együtt becsülni kell és tiszteletben kell tartaníi. {Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon. — Farkas István: Becsülik a gyárost és a nagy agrárt!) Egyebet úgy sem kapnak a munkások, csak rossz aniunkaibéreket. Ha arra a luxusra vágynak, hogy a rossz munkabér megkeresésén kívül politiikai véleményt is nyilváníthassanak, ez olvan valami, amihez joguk van. Tessék teli ájt őket meghallgatni és megbecsülni úgy, mint ahogy ezt imiegérdeimli az az osztály, amely ennek a nemzetnek fenntartásáhoiz hozzájárul izzadságával, vérével és munkájával. A javaslatot nem fogadom el. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra kövefckeziik? Vásárhelyi Sándor jegyző: Csiik József! Elnök: Gsik József (képviselő urat illeti a szó. Csik József: T. Ház! Előttem szólott képviselőtársam osztályparlamentnek nevezte ezt a parlamentet, (Farkas István: Az is bizony! Egymillió választót kilöktek!) amelyben olyanok ülnek, akik a tőkésosztályhoz tartoznak és így szerinte ez a parlament nem alkalmas arra, hogy megoldja a komoly szociális problémákat, (Farkas István: Bizony nem!) már csak azért sem, mert minden szentnek maga felé hajolván a keze, nem képes erőt venni magán olyan értelemben, hogy önmaga ellen hozzon szociális törvényeket. (Farkas István: Egészen jól fogja fel a dolgot a képviselő úr!) T. Ház! A mai parlamentről nem lehet ilyen értelemben nyilatkozni, mert ez a parlament erőt tudott venni akkor is magán, amikor meghozta a titkos választóijogot, (Farkas István: Egymillió választónak elkobozták a választójogát!) amely lehet, hogy ennek a parlamentnek képét a jövőben nagy mértékben megváltoztatja. Nézzük csak a külföldi parlamentek példáját. Angliában, ahol a szociális élet kimélyült s amelyet altalajban a szociális reformok hazájának szoktak nevezni, a szociális reformokat általában olyan képviselőházak hozták, amelyeknek többsége a tőkés társadalmi osztályhoz és nem a munkásosztályhoz tartozott. Nálunk is mindig lesznek a közéletben olyan emberek, akik önmagukon erőt véve, saját érdekeik ellenére is hajlandók a munkásságnak és a dolgozó osztálynak érdekeit védelmezni. (Farkas István: Ilyen is akad!) Ne általánosítrunk tehát ebből a szempontból, mert akkor igazságtalan utakra tévedünk. Azt is hangsúlyozta előtteím szólott képvi330. ülése 1938 június lA-én, kedden. . selőtársam, hogy a kormánynak nagy megér I téssel kell lennie azok iránt a szociális törekvések iránt, amelyet ők képviselnek és szinte neheztelve hangsúlyozta, hogy a kormány jóformán éppen azokat az elveket iparkodik megvalósítani, amelyeket ők ímár húsz éve követelnek. Azt hiszem, ennek a szociáldemokratapárt csak örülhet. A kormányt igenis át kell hatnia annak a meggyőződésnek, hogy a munkáskérdés ma már nem a szakszervezetek és nem az osztálypolitika kérdése, hanem a nemzet legégetőbb kérdése. (Farkas István: Mindig is annak tartottuk! — Hertelendy Miklós; Ez a helyes irány! Ezt kell követni! — Mózes Sándor: Véget kell vetni az osztálypolitikának! — Hertelendy Miklós: Ez nem politika, ez nemzeti ügy!) Ez nemcsak politikai kérdés, hanem Magyarország jövendő nagyságának kérdése (Farkas István: Ügy van! Ezt mondottuk mindig!) s ezért "a kormánynak elsősorban saját jószántából kell megoldania azokat a szociális problémákat, amelyekkel a magyar dolgozó osztályt elősegíteni tudja s amelyekkel jobb életlehetőségeket biztosíthat számára. Az a szolidarizmus, amely minden modern állam alaptétele kell hogy legyen, megköveteli, hogy ne egyes kiváltságos társadalmi osztályokat karoljanak fel az állam vezető tényezői, hanem minden egyes osztályt egyformán kezeljenek s azt az osztályt, amelyre vonatkozólag mindenki elismeri, hogy a múltban mostohább elbánásban részesült, mint a többi társadalmi osztály, — jelen esetben a munkásosztályt — az államnak különösen keblére kell emelnie, mert csak így teheti a nemzeti társadalom hasznos tagjává. Ha ez a belátás uralja a mostani miniszterelnök urat és a kormányt, akkor ennek ebben az országban minden tényező, aki a haza üdvét és javát szolgálja, csak igaz szívből örülhet. (Farkas István: Hol van a munkanélküliség esetére szóló biztosítás? Minden államban megvan, csak itt nincs, pedig ez az alapja minden szociálpolitikának!) T. Ház! Elfogadom a napirenden lévő törvényjavaslatot és pedig azért, mert bizalommal viseltetem a kormány politikája iránt. Bizalmam abból a meggyőződésből táplálkozik, hogy a kormánynak úgy külpolitikai, mint belpolitikai vonalvezetése helyes, az ország érdekét szolgálja, következőleg a támogatást megérdemli. A kormány külpolitikájában az olasz és német barátságra támaszkodik, mint amelyek lehetőséget adtak nekünk arra, hogy az európai politikában szóhoz tudtunk jutni. Nem. feledkezhetünk meg soha arról, hogy nagy nemzeti elesettségünkben elsősorban ez a két nép nyújtotta felénk jobbját és ez a két nép tette lehetővé, hogy nemzetközi viszonylatban szóbaállottak velünk. Hangsúlyozom tehát, hogy a korma; i yak ez a külpolitikai orientációja az én szeréuy véleményem szerint helyes. De ugyanakkor azt is hangsúlyozom, hogy minden szövetség és barátság ellenére a mi külpolitikánknak két tényező körül kell kikristályosodnia. Az egyik tényező ' az ország függetlenségének minden körülmények között való megvédése, a másik tényező pedig a magyar nép revíziós törekvésének minél előbbi megvalóísulása. Ismétlem, ez a két tényező, amely körül a kormány külpolitikájának összpontosulnia kell. Első tehát f az ország függetlenségének minden körülmények között való megvédése.