Képviselőházi napló, 1935. XIX. kötet • 1938. május 18. - 1938. június 17.

Ülésnapok - 1935-318

78 Az országgyűlés képviselőházának 318. ülése 1938 május 23-ám, hétfőn. seti adó alól való mentesítését, egyes adópótlékok további csökkentését, az egységes illetékkódex bevezetését, a szesztörvényjavaslat beterjesztését, végül a fogyasztási adókra vonatkozó egységes jogszabályok megalkotását s a forgalmi adóztatás terén a fázisrendszer teljes kiépítését, illetve az ezekre vonatkozó kijelentéseit említem meg. Ha pedig ínég ezeken a jórészt pénzügyi jelentőségű terveken túlmenve, egyrészt az átalakulási folyamat fundamentumának tekinthető győri beszédben foglaltakat, még közelebbről vitéz Inirédy Béla miniszterelnök úrnak a Ház folyó hó 14-iki ülésében elhangzott beszédében adott világos és határozott programmját idézem fel s adom hozzá az elmondottakhoz, amelyek maradéktalanul felölelik Magyarország összes közéleti kérdéseit és a gazdasági és szociális fejlődés vonalában r is pozitív válaszokat adnak mindazokra az óhajokra, amelyek a magyar nemzet lelkében élnek, akkor elmondhatom, hogy mindezekkel az állami és nemzeti egyensúly kialakulása igen határozott formát öltött. A költségvetés teljes hátterének megrajzolásához szükséges volna még az ország gazdasági helyzetéről, ihitelügyeiről és valutapolitikánkról beszélni, mint amelyek az államháztartás lényeges attribútumai. E feladattól azonban teljesen mentesít az, hogy a pénzügyminiszter úr, mint & kérdések leghivatottabb tényezője, expozéjában olyan precíz és számadatokkal is tökéletesen alátámasztott képet nyujtottt e tekintetben (Strausz István: Úgy van!), hogy ezek után csak nagyon halvány ismétlés lehetne részemről ezeknek a dolgoknak ismertetése, amivel semmiképpen nein akarnám a t. Ház idejét és türelmét igénybe venni, pusztán egy < mondatba összefoglalva annyit kívánok megjegyezni, hogy ezekben is az látható, miszerint a kormány minden igyekezete arra irányiul, hogy a Külpolitikai és külkereskedelmi adottságokat, valamint a belső viszonyaink javulásával adódott kedvezőbb helyzetet a kiegyensúlyozódás vonalában felhasználja. A honvédelem és a szociálpolitika Magyarország- azon két problémája, amelyek helyes alakulása 'egzisztenciáját is jelenti és ezzel a politika vonalvezetésének és a beruházási tervnek is e két kérdés képezi tengelyét. A szociálpolitika irányát már érintettem s ennek párhuzamosságában hangsúlyozom azt a részt is, amellyel a kormány részint a beruházási tervben, de magában a költségvetésben is a honvédelemről gondoskodik. Egy kérdés, t. Ház, amelynél sem itt a Házban, sem az országban nincs véleménykülönbség, amely pártkülönbségi nélkül egyesíti abban a gondolatban a haza minden polgárát, hogy jól felszerelt és jól működiő véderő nélkül hiányzik ezen az exponált területen az a biztonságunk, amely nélkül politikánknak nincs támasza, nemzetközi vonatkozásban nem lehet súlya. Bismarknak ismert mondása szerint minden^ állam igazsága annyit ér, amennyi szurony áll mögötte s e szerint, bár itt imperalisztikus^ gondolatról nem lehet szó, Magyarország kétségtelenül igazságos követelései mellett is ott kell állania annak az erőnek, amely az ország élni akarásának és élni tudásának is kifejező bizonysága. (Ügy van! a jobboldalon.) A jó szociális politika, mely erős ós ^Öntudatos polgárokat nevel a hazának, szintén egyben honvédelmi ügy is, mert csak ilyen polgárság adhatja azt az emberanyagot, amelyre a honvédelemnek okvetlenül szüksége van. T. Képviselőház! Nein akarok én meritumok kihangsúlyozásával olyan látszatot kelteni vagy olyan irányban beszélni, mintha a jelentős eredmények után már elértük volna költségvetési végcélunkat és most már minden óvatosságot mellőzhetnénk, sőt mindjárt kijelentem, hogy szerény megítélésem szerint még az alsó lépcsőfokon járunk, de állítom azt, hogy haladunk felfelé és előre a kitűzött államcélok felé. Tények ennek az állításnak a bizonyságai, hiszen nemrég még chimaerának látszott az is, hogy költségvetési egyensúlyt lehessen teremteni. (Úgy van! a jobboldalon.) Jogosult megelégedéssel jelenthette be a pénzügyminiszter úr az expozéjában azt, hogy 1931 óta ez az első deficitmentes költségvetése az országnak, amely közterhek emelése nélkül készült, és ne méltóztassék itt sem megfeledkezni arról, hogy mindössze hét esztendeje,' tehát az államéletben percekre terjedő ideje még annak, hogy egy világkrízis következményeképpen az ország gazdasági élete súlyos válságba jutott, amely magával ragadta az államélet pénzügyi egyensúlyát is, és ilyen rövid idő alatt javult a helyzet ennyire is, a nélküL hogy az állam struktúrájában olyan mélyreható változás állt volna be, amely önmagától hozhatott volna természetszerű javulást. Hozzá kell ehhez még adnom itt is azt, hogy nem pusztán egy költségvetési deficit kiküszöböléséről volt szó és nemcsak ezek a feladatok állottak a kormány előtt, hanem olyan intézkedések és alkotások, amelyekről már említést tettem, például a pauperizmusnak a közterhek csökkentése és közmunkák nyújtása általi enyhítése, a népegészségügyi és szociális biztosítás tekintetében tett intézkedések anyagi fedezetéről való gondoskodás, másrészt pedig a mezőgazdaságunk fejlődését előmozdító beruházások, s az adminisztráció fejlesztése és illetményeinek némi javítása. Egy másik jelentőséget látok a kormány budgetáris politikájánál abban a gondoskodásban, hogy biztosítja az államháztartást előre nem látható események zavaraival szemben is, a nélkül, hogy a viszonyokhoz mérten jelentős haladást biztosító hivatásától elzárta volna. Akár túlzottan optimista, akár ezzel ellenkezőleg pesszimista lett volna a pénzügyminiszter úr, mindkét esetben a realitás jogosult kritikájával kellett volna szembe néznie, így azonban megtalálta a helyes középutat olyképpen, hogy a tőlünk nem. függő külpolitikai relációknak és a halasztást nem tűrő belső követelményeinknek az általános közszolgáltatások mérvét messze túlhaladó szükségleteit a teherbíróbb gazdasági forrásokból táplálkozó ötéves munkatervbe állította be, s ennek bevételeiből alimentálja, s így a költségvetést sem túl nem terhelte, sem viszont a beruházási tervezettel ezt a maga természetes és idetartozó kiadásaitól nem tehermentesítette. T. Ház! Amikor a költségvetés realitásával kapcsolatban annak egyensúlyi helyzetét érintő minden közéleti kérdésre ki kellene térnem, eljutnék olyan kényes természetű politikai kérdésekhez is, amelyek árnyékában érkezett a költségvetés a t. Ház elé. Következetes akarok azonban maradni a beszédem elején tett azon kijelentéshez, hogy a költségvetést el kell vonatkoztatni a napi politika hullámveréseitől, (Ügy van! a jobboldalon), s így azokat a kérdéseket, amelyek ma a közhangulatban vibrálnak, csak általánosságban, csak