Képviselőházi napló, 1935. XIX. kötet • 1938. május 18. - 1938. június 17.

Ülésnapok - 1935-331

Az országgyűlés képviselőházának , osztályú kávéházak ban napi 3 pengő 30 fillért. (Rassay Károly: Kosztot is?) Az alkalmazottak ezt nem fogadták el, mert teljes lehetetlenség és teljesen képtelen helyzet az, hogy az a pincér, akinek annyi kiadása van, napi 5 pengőből, vagy 4 pengőből, esetleg 3 pengő 30 fillérből fedezni tudja kiadásait. A kávésok egészen jól végezték számításukat, mert ha az alkalmazottaknak hiavi lOOr—150 pengőt fizetnének, akkor a százalékon még elég tekintélyes összeget is keresnének. Amint mondottam, a pincéreknek külön kiadásaik vannak, amelyeknek fedezetét maguknak kell biztosítaniuk és ezt a százalékon keresztül érik el. Mondottam, hogy amikor 6 pengő fizetést kaptak, akkor a kiadások méghaladták ezt az összeget. A pincérek Oti.-járulék és kereseti adó címén hetenként 2-36 pengőt fizetnek, pohármosásért fizetnek naponta 20 fillért, ami egy héten 1-20 pengő, törésért hetenként 50 fillért, kapupénzre egy héten 1-20 pengőt, fehér kabát, vagy kemény ing mosására hetenként 2 pengőt kell fizetniök és ha valamit eltörnek, külön meg kell fizetniök. (Propper Sándor: A főnökök nyaralásának költségeit nem ők fizetik?) De ha csak annyit fizetnek, mint amennyit számszerűleg! feljegyeztünk, akkor is ez egy évben kitesz körülbelül 400 pengőt,- egy hónapban 34 pengőt, egy héten 8 pengőt, amit napi ötpengős keresetből nem lehet fizetni. Már ezek a kiadások is lényegesen megterhelik azt a napi jövedelmet, amelyet kapnak. De a pincéreknek az említett terheken kívül még külön kiadásaik is vannak, amennyiben naponta meg kell borotválkozniuk, tiszta gallért kell venniök, ruhát hetenként kell vasaltatniok, és az üzemek nagyrészében . azt is előírják a pincérnek, hogy hol, mennyiért és milyen munkaruhát vegyen magának. A pincérnek tehát éppen különleges alkalmaztatás! feltételeinél fogva sokkal többet kell keresnie, mint egy másik munkásnak. (Buchinger Manó: A miniszter úr két évvel ezelőtt ünnepélyesen megígérte itt, hogy majd tesz valamit az érdekükben!) Igen t. Képviselőház! A pincérek szerény kívánsága és követelése valóban méltányos, mert míg a többi munkás ötven esztendős kora után is teljes munkaerejében van, addig a pincérmunkás ötven esztendős korában már teljesen megrokkant, meggörbült ia lába, reszketesse vált a keze, elgyengült és öreg pincért sehol sem vesznek fel. Ezért is fontos tehát, hogy a pincérmunkás, amíg fiatal, kereshessen annyit, hogy öreg napjaira, munkanélküliségének idejére eltehessen valamit. Ez olyan mini malis követelés, amelyet minden jóérzésű em bérnek gondolkozás nélkül el kellene fo,gadni. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) De van ebben a szakmában még egy nagyon érdekes eset. A legtöbb kávéházban az a divat, hogy ha a pincérnek megfelelő, jó megjelenése van és a modora is jó, csak abban az esetben veszik fel, ha a kávéház főnökének rendelkezésére álló frakk, vagy egyéb kabát megfelel az ő méreteinek. Tehát a frakkhoz veszik, (Rajniss Ferenc: A pincért!) a frakkhoz mérten alkalmazzák a pincéreket, (vitéz Tóth András: Adjusztálni a katonaságnál is szabad volt békében!) Igen. (Propper Sándor: De az öltönyt szabták a bakára és nem a bakát az öltönyre! — Zaj.) A pincérmunkások tagadásba veszik, hogy a főnök urak ne tudnák teljesíteni azt a szerény kérést, amelyet ők előterjesztenek. Azok is, akik a szakmában élnek, látják, hogy egy 1. ülése 1938 június 15-én, szerdán. 831 kevés jószívűséggel^ belátással teljesíteni lehetne a pincérek kívánságait. A pincérek mondják, hogy az a kávé, amelyért uzsonnakor vagy reggelinél egy pengőt fizetnek a vendegek, a kávésnak (vitéz Tóth Aladár: Öt fillérbe kerül!) 21 fillérjébe kerül. (Propper Sándor: Ebben már benne van a lakbér és az adó is!) Egy fél citromból és 5 kockacukorból álló limonádé ára a Dunaparton 120—1'40 pengő, a kávés tehát ezek szerint az árak szerint sokkal nagyobb jövedelemmel dolgozik, ha elad egy citromos limonádét vagy egy kávét, mintha a vendéglős, az éttermes ötfogásos ebédet szolgál ki. De van ennek a pincérszakmának egy nagyon szomorú és csúnya része is, nevezetesen az, hogy a főnök urak a fiztőpineéreknek járó százalékban osztozkodnak. Amikor ugyanis a százalékrendszert bevezették, a százalék szétosztása akként állapíttatott meg, ho^-y 40%-ot kap a fizetőpincér, a többi 60%-ot pedig a személyzet között osztják szét. Igen ám, de mi a magyarázata annak, hogy a főnök urak olyan nagylelkűek voltak, hogy 40°/o-ot engedélyeztek a fizetőpincéreknek ? (Mozgás a középen. — vitéz Tóth András: Mert lazok 10 000 pengő kauciót adnak!) A válasz egyszerű. A főnök urak ugyanis nagyon sok helyen visszaveszik a 40 százaléknak az 50 százalékát és kényszerítik a fizetőpincért arra, hogy egy segéd-, egy helyettes-fizetőpincért is alkalmazzon a 40 százalék megmaradt részéből. (Rassay Károly: Komplikált üzlet ez!) A pincérek annakidején felállított követeléseikben azt kérték, hogy igazságosan osszák szét a százalékot és adjanak módot arra, hogy minden pincér személyesen is ellenőrizhesse, hogy mennyit tesz ki az a százalék, amely az ő napi munkájuk után az üzletben befolyik, különben teljesen ki vannak szolgáltatva a főnök urak kényének-kedvének, mert azok anynyit adnak nekik, amennyit éppen akarnak. (Rassay Károly: Azért jobb a fixfizetés!) Ez a kávéházi pincérekre vonatkozik. A kávéházi pincérek nagyon szeretnék arra Jkérni a miniszter urat, hogy a bérmegállapító bizottság által megállapított béreket minél előbb hagyja jóvá, hogy végre legalább megközelítőleg emberhez méltó eletet élhessenek. Ugyanehhez a szakmához tartoznak a panziók alkalmazottai. Ami a panziókban ezen a téren feltalálható, az minden elképzelhetőt felülmúl. A panziókban legtöbbször női alkalmazottak vannak. Itt már a százalékrendszer életbeléptetése előtt is felszámították lékot, az alkalmazottaknak azonban csak anynyit adtak abból, amennyit a főnöknek adni jólesett. Ma sem más itt a helyzet. A panziók legnagyobb része nem- vezet könyvet, nem mutatják ki az alkalmazott előtt, hogy hány százalék folyt be, annyit adnak neki, amenynyit akarnak. Hogy ezeket az alkalmazottakat fizetés és más egyéb szempontból hogyan kezelik, erre nézve legyen szabad egy a panziók által kibocsátott bizalmas körlevélből egyetlen részt felolvasnom. (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) Azt mondják ebben a körlevélben; (olvassa): »Kösse ki, hogy amennyiben a kiszolgáló személyzet heti keresete a vendégektől beszedett borravalóból 15—17 pengőt is meghaladna, — az értékhatárt ezen kereten belül ön tetszése szerint fixirozhatja — úgy az illetőknek eme heti keresetét meghaladó jövedelméből — csakis az ezt meghaladó többlet összegből — a neki nyújtott lakás és ellá-