Képviselőházi napló, 1935. XIX. kötet • 1938. május 18. - 1938. június 17.

Ülésnapok - 1935-331

iniWIW Az országgyűlés képviselőházának i nemzeti szocialista párt, amikor is szabályos engedéllyel, szabályos rendőri felügyelettel, áhítattal várták a zsúfolásig megtelt színházban a nemzeti szocialista testvérek a gyűlés megkezdését. A rendőrtiszt ekkor legnagyobb megdöbbenésemre közölte velem, hogy bevezetésül csak a nemzeti Hiszekegyet szabad elimádkozni, illetve elénekelni. Akárhogyan is kértem, nem tudtam semmiféle eredményt elérni, mert megmutatta a parancsot, hogy az Ő felettes hatósága adta ki, hogy minden más el van tiltva. Mondom: hát a Szózat és a Himnusz? Ö azonban semmiképpen sem volt rábeszélhető és így mint alkotmány tisztelő párt, kénytelenek voltunk alkalmazkodni ehhez a kegyetlen parancshoz. Megismétlődött ez az eset a Királyi Pálutcában is, ugyancsak egy nemzeti szocialista gyűlésen. Kérdezem: amikor a soproni szoeiálde mokrata dalosünnepólyt csak azzal a feltétellel engedélyezik, hogy kötelesek a Himnuszt elénekelni, (Malasits Géza: Nem volt az kikötve!) tehát a szociáldemokratákat egyenesen kötelezik erre, (Malasits Géza: Dehogy, nem kötelezték rá!) a nemzeti szocialistákat miért tiltják el tőle? (Br. Berg Miksa: Ez a rugalmas politika!) Szeretném, ha a miniszter úr, akinek a pápaszeme ott van az asztalon, személyesen is jelen volna (DerüHség.) és komolyan válaszolva megmondaná, mi az a jobboldal és mi az a baloldal, hogyan tudja ő a kettő közül az egyiket presszionálni valamire, a. másikat pedig ugyanakkor eltiltani attól? (Malasits Géza: Nem presszionáltak senkit, önként énekelték el!) Komoly pártemberek voltak azok, akik éppen efeletti aggodalmukban és fájdalmukban kifejtették azt, hogy azon a helyen, abban a bizonyos első Lenin-városban, — amit pesterzsébeti vonatkozásban szoktak mondani — (Esztergályos János: Vigyázzon, mert a szemüveg figyeli önt! — Derültség. — Egy hang a baloldalon: Mindjárt megszólal! — Derültség!) a nemzeti szocialista pártba lépett szocialista munkástestvérek imost a Himnuszt akarnák énekelni. Lehet, hogy voltak ezeik között olyanok is, akik annak idején feltartott ököllel nem akarták elénekelni a Himnuszt. Mélyen t. Ház és t. miniszter úr...(Br. Berg Miksa: Tisztelt szemüveg! — Derültség.) Elnök: Kérem a képviselő urakat, méltóztassanak a tárgyalás komolyságát szem előtt tartani! Ifj. Balogh István: Nem tudunk''egy kézzelfogható alkotmányos fix pontot találni, amely ilyen parancsot jobbra, illetve balra kiad. Ha komolyságot követelnek a komoly mozgalmaktól, akkor sajátmaguk is tartsák kötelességüknek, hogy komoly intézkedéseket adjanak ki. Amikor a magyar társadalom áhitatteljesen, komolyan^ magyarán akar érezni és megnyilatkozni, akkor vegyék azt olyan igazán és olyan komolyan és beesüljék meg azt olyan mélységes magyar lélekkel, mint amilyennel az a közönség van eltöltve. (Helyeslés bal felől és a balközépen.) Elnök: Ifj. Balogh István képviselő úrnak a Himnusz éneklésére tiltó intézkedés tárgyában előterjesztett interpellációja kiadatik a belügyminiszter úrnak. Következik Dulin Jenő képviselő úr interpellációja a belügyminiszter úrhoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék azt felolvasni. Vásárhelyi Sándor jegyző (olvassa): »Interpelláció a magyar királyi belügyminiszter KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XIX. 1. ülése 1938 június 15-én, szerdán. 827 úrhoz Szekszárd megyei város tisztviselői ellen folyó fegyelmi ügy tárgyában. 1. Van-e tudomása a belügyminiszter úrnak arról, hogy Szekszárd város tisztviselői karának túlnyomó többsége ellen a magyar királyi belügyminisztérium előzetes vizsgálata és vádirata alapján fegyelmi eljárás van folyamatban? 2. Van-e tudomása a belügyminiszter úrnak arról, hogy a feljelentés megtétele óta már esztendők multak el és a fegyelmi eljárás még ma sincs befejezve, holott ez nemcsak a város közönségét tartja állandó izgalmi állapotban, hanem a fegyelmi eljárás alatt álló tisztviselőkre is felette hátrányos? 3. Van-e tudomása belügyminisztecr urnák arról, hogy a város polgármestere bellen már meghozott, a jelenleg folyó fegyelmi eljárástól független ügyre vonatkozó elsőfokú ítélet •uilár évek óta nem nyert másodfokú elintézést? 4. Hajlandó-e a belügymindiszteir úr intézkedni, hogy a fegyelmi ügyek soron kívül és most már késedelem, nélkül befejeztessenek? — Dulin Jenő is- k.« Elnök: Az' interpelláló képviselő urat illeti a szóDulin Jenő: T. Képviselőház! (Rajniss Ferenc: Ne bántsd a polgármestert, mert közel van a választás!) Az igazságügyi tárca tárgyalása alkalmával az igazságügyndniiszter úr igen helyesen mutatott rá arra, hogy az igazságszolgáltatás jósága nemcsak azon fordul meg, hogy a bírák munkája lelkiismeretesen, a törvényeknek és az igazság szellemének [megfelelően történjék, mert a jó igazságszolgáltatásnak mindezen felül van még &gy feltétele: a gyorsaság. Az igazságszolgáltatásnak lépést kell tartania az élet ütemével. Hiába a legbölcsebb jogeseteldöntés is, dia köz'bent a felek meghaltak, s az egész jogeset elavult. Ez a princípium feltétlenül áll, sőt különös fontossággal áll az úgynevezett fegyelmi ügyekre. A fegyelmi ügyeknél ugyanis az a gyanú, hogy egy közalkalmazott nem hívem teljesítette, hogy 'megsértette azokat a szabályokat, amelyek kötelességeit előírjak. Köziérdek teihát, hogy minél előbb tisztáztassék a kérdés : ' megsértette-e ez a közalkalmazott a kötelességét, igen-e vagy nem; ha pedig nem, akkor a közalkalmazott érdeke, hogy minél hamarabb kikerüljön a vád gyanúja alól, amely vele szemben kétségkívül hátrányokkal jár. Ennek az igazságnak felismerése késztet arra, hogy az interpellációt elmondjam. Sajnos, a belügyminiszter úr ugyan nincs jelen, úgyhogy nem tudom, nem azi lenne-e helyes» ha a szóbeli interpellációkat végleg beszüntetnénk és az írásbeli interpellációk rendszerére térnénk át. Szekszárd város polgárságának egy nagy része esztendők óta nagy aggodalommal látta, hogy a város; gazdasági helyzete mindig roszszabb és- rosszabb helyzetibe Ikerül. A túlméretezett adminisztráció nemcsak, hogy rendet nem tudott teremteni, hanem ellenkezőleg, valósággal kitenyésztett egy olyan rendetienséséget, amely 'rendetlenségben a végén maga az alispán sem tudott eligazodni, aminek kétségtelen jele, hogy éveken keresztül nem tudott megállapítani olyan visszaéléseket, és rendetlenségeket, amelyeket utóbb egy miniszteri vizsgálat mégis csak megállapított. A vármegye alispánja többször igyekezett rendet 117