Képviselőházi napló, 1935. XIX. kötet • 1938. május 18. - 1938. június 17.

Ülésnapok - 1935-331

Az országgyűlés képviselőházának 31 nalainak keretébe szerintem kevésbbé illenek bele. Azonkívül iazí egyes szakminiszterek ezekre a kérdésekre imár töibbé-kevésibbé vála­szoltak, vagy pedig megfelelő módon és' idő­iben meg fogják adni a választ. En ama osak arra törekedtem, hogy újból és újból — amint már tettem és tenni fogom ezután ds — lefek­tessem azokat az irányokat és határokat, ame­lyekben és amelyek között a mi politikánk mozogj hogy, mint Ibevezetőleg mondottam^ hozzájáruljak, az' eszméknek és a helyzetnek tisztázásához. T. Ház! Ennek a nemzetnek politikáját mi keresztény, nemzeti: és; jobhol dali irányban akarjuk vezetni, mándén tétovázás nélkül­(Taps.) De a mellett, hogy ezt tesszük, még módszierbelileg is határozott irányt kívánunk követni. Ne méltóztassék azt hinni, hogy a ke­imén y ember egyenlő a komisz emberrel és hoigy a szeretet a puhaságot jelenti- Nekünk m sok­szor fojtogatják a könnyek a torkunkat, de eze­ket belül kell az emlbemek elintéznie- Énnek a nemzetnek ma keményisiégre' van szüksége és 'akik ma kormányon vannak, azoknak köteles­ségük, hogy saját politikájukban érvényesít­sék ezt a keménységet és vigyék át azt a nem­zet lelkébe. (Elénk éljenzés és tups a jobb- és a baloldalon.) Ügy érzem, hogy ebben a nagy magyar épületben az ősök galériája m féltő gonddal néz erre a nemzedékre és a jövendő is ránk tekint, mert nem hiszem, hogy volt még nemzedék, amelyre olyan sú­lyos feladat hárult volna, mint a mienkre. (Ügy van! Ügy van! a jobb- és a baloldalon.) Ennek a feladatnak máskép, mint nagy ke­ménységgel, nagy önmegtagadással, nem lehet eleget tenni. (Ügy van! Ügy van! a jobb- és a baloldalon.) Azt kérem az' igen t. Háztól, hogy ebben á munkában legyen pártkülönbség nél­kül a mi segítségünkre. (Hosszan tartó élénk éljenzés és taps a jobb- és a baloldalon. — A szánokot tömegesen üdvözlik ) Elnök: Az ülést öt percre felfüggesztem. (Szünet után.) \_ Elnök: Az ülést új'ból megnyitom. A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. Felteszem a kérdést: méltóztatnak-e a tör­vényjavaslatot általánosságban, a részletes tár­gyalás alapjául elfogadni s a javaslathoz mel­lékelt kimutatásban felsorolt ingatlanelidegení­téseket jóváhagyólag tudomásul venni? (Igen.) A Ház a törvényjavaslatot általánosság­ban, a részletes tárgyalás alapjául elfogadta és az ingatlanelidegenítéseket jóváhagyólag tudomásul vette. Következik a részletes tárgyalás. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék a törvényjavaslat címét felolvasni. - Vásárhelyi Sándor jegyző (felolvassa a tör­vényjavaslat címét és az 1—7. §-okat. amelye­ket a Ház hozzászólás nélkül elfoadd). Elnök: Ezzel a Ház a törvényjavaslatot részleteiben is letárgyalta. Egyéb napirendi tárgyunk nem lévén, ja­vaslatot teszek arranézve, hogy legközelebbi ülésünket holnapután, pénteken délelőtt 10 óra­kor tartsuk s ennek egyetlen tárgya a felha­talmazási javaslat harmadszori olvasása le­gyen. Méltóztatnak dihez hozzájárulni? (Igen.'/ A Ház az elnök napirendi javaslatát magáévá teszi. KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XIX. t. ülése 1938 június 15-én, szerdán. 819 Az interpellációkat megelőzőleg a pénz ügyminiszter úrnak ifj. Balogh István kép­viselő úr részére adott írásbeli válaszát fogom felolvastatni. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék azt fel­olvasni. (Zaj a Ház minden oldalán.) Csendet kérek, képviselő urak! Vásárhelyi Sándor jegyző (olvassa): »Vá­lasz ifj. Balogh István országgyűlési képviselő úrnak a nyugdíjasok lakáspénze ügyében be­nyújtott interpellációjára. Az állalmi, valamint az állaímvasúti nyug­díjasok az 1923. évi május hó l-e előtt arra való tekintet nélkül élvezték lakáspénzüket, hogy utoljára melyik lakáspénzosztályba tar­tozó helyen teljesítettek szolgálatot, illetőleg, hogy hol laktak. Az 1923. évi május hó l-e előtti időben ugyanis a lakbérnyugdíj (lakás­pénz) kizárólag a törzsnyugdíj összegéhez igazodott s annak bizonyos százalékában volt megállapítva. Ezen a helyzeten az 1923. évi 3100. M. E. számú rendelet gyökeresen változtatott. Ez a rendelet ugyanis kimondotta, hogy az 1923. évi május hó 1-től kezdve úgy az állami, mint az állam vasúti nyugdíjasok annak a lakáspénz­osztálynak megfelelően kapják lakáspénzüket, mint amelyik lakáspénzosztályba tartozik az a hely, ahol utoljára teljesítettek tényleges szol­gálatot. Ez a rendelkezés azonban önként ért­hetőleg csak azokra a nyugdíjasokra vonatko­zott, akik az 1923. évi május hó l-e után he­lyeztettek nyugalomba. Egyrészt ugyanis szinte f lehetetlen lett volna a sokezer régi nyugdíjas utolsó szolgálati helyét megállapí­tani, másrészt pedig a kérdés ilyértelmü ren­dezése igen nagy méltánytalanságot jelentett volna azokra a nyugdíjasokra nézve, akik a világháborút követő zavaros időkben, illetőleg az ország határainak a trianoni békeszerző­déssel történt megváltoztatása következtében kénytelenek voltak régi lakóhelyüket elhagyni és magasabb lakáspénzosztályba tartozó hely­ségbe költözni. A régi nyugdíjasok lakáspénzkérdése tehát az adott helyzetnek megfelelően és megnyug­tató módon csak akként volt rendezhető, hogy a lakáspénzt részükre a szerint a lakáspénz­osztály szerint állapították meg, amely lakás­pénzosztályba tartozott az a hely, ahol a nyug­díjas 1923. évi május hó 1-én lakott. A dolog természetéből következik, hogy t a lakáspén­zeknek ilyen módon való rendezése a nyugdí­jasok egy részére előnyt, másik részére nézve pedig hátrányt jelentett. De ugyanez lett volna az eredmény akkor is, ha a régi nyug­díjasokra vonatkozólag is kiterjesztették volna azt a rendelkezést, hogy a lakáspénz az utolsó szolgálati helynek megfelelően jár. Azok a nyugdíjasok ugyanis, akik nyugdíjaztatásuk után magasabb lakáspénzosztályba tartozó he­lyen telepedtek le, előnyben részesültek volna ugyan, azok a nyugdíjasok azonban, akik nyugdíjaztatásuk után az utolsó állomás­helyüknél alacsonyabb lakáspénzosztályba tar­tozó helységbe költöztek, hátrányosabb hely­zetbe kerültek volna, A régi nyugdíjasok lakáspénzkérdését az 1924 :IV. törvénycikk alapján kiadott 1924. évi 5600. M. E. számú rendelet szintén a már is­mertetett elvnek megfelelően rendezte, s ezen a helyzeten az 1934 : 1. törvénycikk sem vál­toztatott. Ami az interpellációnak a régi államvasúti nyugdíjasok lakáspénzére vonatkozó részét il­leti, erre vonatkozólag megjegyzem a követke­116

Next

/
Thumbnails
Contents