Képviselőházi napló, 1935. XIX. kötet • 1938. május 18. - 1938. június 17.
Ülésnapok - 1935-331
Az ,orszag•gyűlés képviselőházának 331. ülése 1938 június 15-én, szerdán. 809 tétel, hogy a világnézeti harc eldőlt Magyarországon és hogy semmiféle ilyen harcról Magyarországon szó nem lehet. Nekünk az a kötelességünk, igen t. Ház, hogy igenis feltárjuk, hogy mi ez a korszellem, ez az új világnézet, ez a — ahogyan a miniszterelnök úr kifejezte magát — világnézeti alap. Nekünk ezt fel kell tárnunk, nekünk ismernünk kell ennek a világnézetnek, ennek a korszellemnek lényegét* okait és okozatait egyaránt. Általában ma Magyarországon ezt az új világnézetet mint jobboldaliságot szokás elkönyvelni, mégpedig a jobboldaliságot ma már talán bizonyos mértékig mint szélsőjobbot emlegetik és ismerik el hatóerejét a közéletiben. Nekünk tehát őszintén, nyilt sisakkaJ való kiállás mellett — ahogy szintén a miniszterelnök úr kívánta ezt tőlünk — becsületes szókimondással foglalkoznunk kell azzal, hogy mit jelent ez a szélsőjobboldal a valóságban. Nem úgy, ahogy azt a liberális lapok, a liberális közvélemény beállítani igyekszik, nem is úgy, ahogy á konzervatív centrum, a feudális tábor beállítani igyekszik, hanem úgy, ahogy ez az úgynevezett szélsőjobboldaliság jelentkezik az egész világon, tárgyilagosan, elismerve hiányait és hibáit, de elismerve és megadva neki azt a kétségtelen történelmi jelentőségét is, amellyel ma rendelkezik. Imrédy miniszterelnök úr parlamenti bemutatkozó beszédében azt mondta, hogy a jobboldali politikát különösen három kritérium jellemzi, mégpedig a generációk egysége, azután az, hogy a társadalmat, mint szerves egészet fogja fel, és végül az, hogy a nemzet nemcsak testből, hanem lélekből is áll és hogy ez a lelkiség igenis rányomja bélyegét a nemzet fizikai életére is. Ezek minid igazságok, amelyékkel kár vdlinia perbeszállni, ezek azonban egyúttal általános igazságok is, amelyek épúgy helyet foglalhattak volna, mondjuk, egy lilberáldsiaiblb miiniszteirelnölk íbeimitatkiOiZÓ beszédében ík, és miután mii a jobboldalnak, vagy pontosabban szólva az úgynevezett szélsőjobboldalnak lényegéhez, akarunk közelférközni, — mert hiszen ez okozza ma a problémát a magyar közéletben — ezért olyan ismérveket kell keresnünk, amelyek közelebbről meghatározzák ezt a jobb oldaliságot, mint az ilyen általánosságban tartott szólamok. Én ezzel a kérdéssel már foglalkoztam egy folyóirat felkérésére s többízben kifejtettem ezt cikkekben és egyéb helyeken is, elnézést kérek tehát, ha ismételni fogom önmagamat; végeredményben azonban, ha valaki éveken keresztül ragaszkodik egy elvi állásponthoz,, természetszerűleg ismétli önmagát. Szerintem és az úgynevezett szélsőjobboldalnak tekintélyes tábora szerint a jobboldaliságnak négy vagy öt olyan ismérve lehet, amely a jobboldaliságot különösképpen jellemzi és meghatározza. Nem kétséges, hogy az egyik az antiszemitizmus. Az antiszemitizmusnak különböző megjelenési formái és különböző intenzitási fokai vannak. Kár volna ezzel a kérdéssel nem szembenézni és nem bevallani az antiszemitizmus tényét egyrészt azért is, mert hiszen erre a 'becsületes őszinteség kötelez bennünket, másrészről pedig azért, mert nem szabad elmenni olyan kérdések és olyan jelenségek mellett, amelyek tényleg hatnak, amelyeket letagadni s amelyeknek jelentkezését elvitatni nem lehet és nem is szabad. A között az antiszemitizmus között azonban, amely a jobboldaliságot 1920-ban és 1921-ben jellemezte, és a között az antiszemitizmus között, amelyet ma vall a jobboldal, igen-igen nagy különbség van. Eégebben az antiszemitizmus fizikai inzultusokban jelentkezett: ez egy hecc-antiszemitizmus volt, amelynek semmiféle határozott célkitűzése, semmiféle szociális vagy gazdasági programmja nem volt, csupán egy emberi indulatból, egy szubjekUv érzésből táplálkozott; ezt az antiszemitizmust — talán helyesebb, ha ezt a kifejezést használom — a zsidógyűlölet táplálta. Ez a felfogás ma már teljes mértékben megváltozott. A jobboldal egy pillanatig sem gondolj hecc-antiszemitizmusra. ezt elutasítja magától és tiltakozik az ellen, hogy fizikai inzultusokkal kompromittálják az eszmét, akármilyen irányban. A mai antiszemitizmus, amely a jobboldal különböző árnyalatait jellemzi, komoly szociális és közgazdasági tartalommá vált és így ma már talán nem is helyes az a kifejezés, 'hogy antiszemitizmus, mert hiszen kétségtelen, hogy ebben a kifejezésben bizonyos mértékben benne van a szubjektív gyűlöilet érzése is s ezért sokkal helyesebb,, — s ezt a kifejezést már gyakran használják is, — ha pozitív keresztény védelemnek, magyarvédelemnek nevezzük és komoly közgazdasági és szociális programmal telítjük meg ezt az idáig, ismétlem, tisztán fizikailag jelentkező és magát fizikailag kiélő antiszemitizmust. Nem lehet azonban eltagadni, bogy akárhogyan is értelmezzük az antiszemitizmust, ez a jobb oldaliság egyik alapvető kritériuma, mert bármilyen jobboldali pártnál, árnyalatnál, felfogásnál, jobboldali gondolkodású vagy érzületű egyénnél is több-kevesebb intenzitással jelentkezik. A másik ismérve az intranzigens jobbolda liságnak az, hogy szentben áll a liberalizmus gaadaságbölioseletével, szem'ben átll a szociál demokrácia gazdaságbölcseletével és bizonyos metafizikai jellegű bölcseleti alapot választott magának. Szemben áll — ismétlem — azzal a bölcseleti alappal, amely jellemezte a liberalizmust: szemben áll az anyagéi vűséggel, a materializmussal. Ez a gondolatkör kevésbbé materialista; nem ismeri el az anyag föltétlen uralmát egy nemzeti közösségnek vagy társadalmi közösségnek életében. Erre a miniszterelnök úr is igen helyesen és szerintünk is igen pontosan mutatott rá, amikor azt mondotta, hogy a nemzet nemcsak testből, hanem lélekből is áll. Kétségtelen az, hogy ezzel a merev anyagelvüséggel, materializmussal, amely a liberalizmust jellemezte, ma már hasonlóan erősen, intenzíven jelentkező antimaterialista irányzat, a lelki vagy filozófiai irányzat áll szemben, amely nem mai keletű, mert legalább 200 esztendős, hiszen Fichte-nek filozófiájában gyökerezik és onnan kezdve meglehetősen élesen jelentkezik és vonni végig a bölcseleti, szociológiai és közgazdasági irodalmon. Ennek az antimaterialista bölcseleti alap nak termés? ; elesen egy másfajta közgazdaságtan, egy másfajta szociológia felel meg, mini amilyen megfelelt a materialista bölcseleti alapelvnek. Annak megfelelt a liberalizmus, megfelelt a szociáldemokrácia, a, marxizmus. (Esztergályos János: Minden megfelelt, ami jó! — Néinetihy Vilmos: A maga idején!) Igen t. képviselőtársam, én nem tagadtam soha, sőt ennek mindig kifejezést adtam, hogy a liberalizmusnak is igen nagy történelmi érdemeket tulajdonítok, — a maga idején rá éppen olyan