Képviselőházi napló, 1935. XIX. kötet • 1938. május 18. - 1938. június 17.
Ülésnapok - 1935-331
Az országgyűlés képviselőházának 3, is. Ugyanakkor megindult a költségvetésben a a folyamat, hogy az adóterheket a lehetőségig emelni kell. Nem volt elég, hogy az addig felszaporodott mintegy háromszáz milliónyi adótartozást tűzzel-vassal igyekeztek a szegény népen behajtani, hanem még a folyó adókat is lehetőleg 5—10—15%-kal emelték, hogy még több legyen fizetendő az 5—7—10 pengős gabonából akkor, amikor ezek a tartozások 30 pengős áraiknál keletkeztek. Egy másik kérdés volt ugyanabban az időben, a gazdaadósságok kérdése. Nagyon jól méltóztatnak tudni, hogy a gazdaadósságok ügye az 1929 után következett gazdasági válság idejében keletkezett az országban és évről-évre nehezedett ennek súlyaAz árverések tömegei húzták ki a földet nemcsak a magyar parasztember lába ától, hanem a középbirtokososztály alól is. Évente, sőt havonta ezer és ezer ingatlanárverést tartottak és mi hiába rimánkodtunk, hiába könyörögtünk, hogy nem bírjuk megfizetni a 30—40 pengős búzaárak idejében keletkezelt adósságainkat, nem tudjuk megfizetni a 14—18%-os kamatterhet az 5 pengős rozs és a 8 pengős búzaárral, meg a 3 pengős bclettáva'l. , Hiába jártak a küldöttségek és lettek ön- i gyilkossá és földönfutókká ezrek és ezrek, a i] t. pénzügyminiszter úr akkor azt mondotta Ij hogy gondolkodunk a gazdaadósságok rende-1 zéséu, azonban ne feledjük el azt, hogy ha valakinek valamit engedünk, azt másvalaki- I nek meg kell fizetnie. Tehát mereven arra a ' bankkapitalista álláspontra helyezkedett, j amely nem bírta megérteni azt, hogy én. aki j effektív értéket — egy métermázsa búzát — kaptam kölcsönbe, bármilyen értéket is jelentett az, én csak effektív értéket, egy métermázsa búzát tudok visszafizetni, nem tudott e méltányos és a mai korban, azt hiszem, senki által nem tagadott pénzpolitikai éíl gazdaságpolitikai elv magaslatára emelkedni, Hosszú két esztendő telt el és igen nehéz ; körülmények között tízezrek lettek földön í futókká és elárverezettekké, amikor egy másik' pénzügyminiszternek, Fabinyi Tihamérnak kellett jönnie, aki hozta a védettséget, bár megoldásnak éz sem volt megfelelő, mert akkor is érvényesült annak az előzői pénzügyminiszternek 'befolyása, aki akkor már a Nemzeti Bank pénzpolitikáját irányította. De továbbmegyek. Mint pénzügyminiszter 1933-ban, amikor a Nemzeti Bánik E..-T. valutakészletének és aranykészletének túlnyomórészét kiárusította hibás pénzpolitikája folytán, hozott egy olyan rendelkezést, amely szerint az akkor már kötelező 28% aranyfedezet 'helyett megelégedett az állam, az alapszabályok ellenére 24% aranyfedezettel. Ez azt jelentette, hogy a suiperplus-ban'kjegy után fizetendő bankjegyadót, amely minimálisan 5%, a Nemzeti Banknak nem kellett fizetnie és ezzel egy igen tekintélyes nemzeti ajándékot juttatott annak a Nemzeti Banknak, amely _ az elmúlt évtizedek alatt tiszteletteljes véleményem szerint nem a magyar nemzetgazdaság érdekét szolgálta, hanem magának a banknak érdekét. S még egyre akarok rámutatni, az 1933-as évre, amikor a rozs ára, mint említettem, 5 pengő volt és 7—8 pengő a búza ára. Amikor Eckhardt igen t. képviselőtársam a független kisgazdapárt nevében már csak azért esedezett, hogy legalább 10 pengőre emeljék fel a gabona árát, akkor a pénzügyminiszter úr azon az állásponton volt, hogy nem tudunk semmit sem csinálni, a bolettánál jobb megoldást nem tudunk, maradjon az 5 pengős rozs1. ülése 1938 június 15-én, szerdán. 805 és a 8 pengős búzaár és rá a 3 pengős bolettapapír, amit elvittek adóba. És hogy ezt betetőzzék, következetesen az ő pénzpolitikai álláspontjához, 1933 nyarán teljes mértékben érvényesítette a deflációs pénzpolitikát, megszorította a bank jegymennyiséget, úgyhogy az 300 millió pengő alá szállott le abban az időben. Amikor a magyar mezőgazdaság terményeit kellett volna értékesíteni, nem volt pénz az országban és az amúgyis kimélyült gazdasági válságot ez a belső deflációs pénzpolitika még jobban kimélyítette. Akkor indítványozta Eckhardt igen t. képviselőtársam, hogy 50%-kai le kell szállítani a pénz értékét Ehhez, a kétségbeesett eszközhöz akart már menekülni a magyar mezőgazdaság, hogy a fojtogató helyzeten segítsen. Természetesen ebből sem lett semmi, de a deflációs pénzpolitikán isem történt semmi változtatás. Mélyen t. Képviselőház! Ez a pénzügyi rendszer, amelyet a múltban a mélyen^ t. kormányelnök úr mint pénzügyminiszter és mint bankelnök képviselt, üti rá a bélyegét az ő egész kormányprogrammjára. Én nem tudok elvotniaitkozni attól, 'hogy az egész ország gazdasági életének alapja a pénz és a, föld. Ha a föld olyan kézben van, amely azt megmunkálja és amely azzal jól gazdálkodik, az helyes, de szükséges hozzá a pénz, mert pénz, tőke, forgótőke nélkül gazdálkodni sohasem lehetett és nem is lesz lehetséges sohasem. Ez a két tétel, a pénz és a föld egymást kiegészíti és ennek a kettőnek kell egymást támogatva a gazdasági élet alapjait helyesen leraknia. A múltban a gazdasági életnek ezt az egyik pillérét a jelenlegi kormányelnök úr ilyen mértékben szabályozta a magyar gazdasági életben. Most azonban át lehet ugrani a jelenbe is. Elismerem, hogy a mélyen t. miniszterelnök úr / következetes, bátor és elvi alapokon álló szakember, de sajnos, ennek a következetességnek, ennek az ő elvi szaktudásának levét a magyar gazdasági élet fogja meginni. Ma olvashattuk a hivatalos közlést a Nemzeti Bank Részvény• társaság alapszabályainak módosításairól. Tessék megfigyelni azt, amit elmondottam a múltról, azt, hogy hogyan szolgálta a mélyen t. ; pénzügyminiszter úr a mobiltőke. a merkantiltőke érdekeit azzal, hogy pénzszűkét alkalmazott, hogy dósrófot nagymértékben alkalmazta, hogy a végrehajtásokat foganatosította és hogy a gazdaadósságokat nem rendezte megfelelően. Mindig a mobil- és a merkantiltőke érdekét szolgálta ezzel. Most következik a Nemzeti Bank Részvénytársaság alapszabályainak új módosítása. Én nem akarok arra hivatkozni, hogy a politikai erkölcs szempontjából előttem megfoghatatlan dolose az, hogy egy miniszterelnök, aki a Nemzeti Bank Részvénytársaság elnöki székéből került a miniszterelnöki ssékbe, első' poizàtiv cselekedetével azt mutassa, hogy annak a részvénytársaságnak, annak a banknak adja a legna- , gyobb nemzeti ajándékot, amelynek elnöki székéből a miniszterelnöki székbe került. Én nem vádolom őt. távol áll tőlem és egyáltalán nem üolitikai feilfogásom az, hogy valakit személyében sértsek és valakiről rosszat tételezzek fel. ezt az egymás után kn^etkezőséeret azonban nem íbirom 'megérteni. Merít mii történik itt, mélyen t. Képviselőház 1 ? A jiavaslat szerint a Nemzeti Bank szabadalmát további húsz eszr tendőre meg kívánják hosszabbítani. A Nemzeti Bank szabadalma 1943 december vécéig tart A törvény értelmében három évvel, illetve két 114*
