Képviselőházi napló, 1935. XIX. kötet • 1938. május 18. - 1938. június 17.

Ülésnapok - 1935-330

Az országgyűlés képviselőházának i mert ennek a felismerésnek a követése azt je lentené, hogy megteremtik egy olyan állapot lehetőségeit, amikor végre a dolgozók követelései megvalósulásának is megvan az alapos reménysége. T. Ház! Végre legyünk tisztában azzal, hogy argumentumnak, beszédkiszínezésnek nagyon jó, nagyon szép dolog-, ha arról beszélünk, hogy vannak történelmi példák, amelyek szerint történelmi fordulók idején az egyik osztály hirtelen olyan belátásra jut, amely belátása addig, régebben nem volt mear és akkor megembereli magát s pótol olyan mulasztásokat, amelyeket évtizedek vagy évszázadok halmoztak fel. (Esztergályos János: A viszonyok kényszerítő hatása alatt pótolja!) De azért legyünk tisztában azzal is, hogy ilyen értelemben a filantrópia, a jótékonyság és az, hogy más rétegek, más társadalmi osztályok elvégzik az illető érdekelt társadalmi osztály dolgait, végeredményben politikai és szociológiai ; gólyamese. (Kéthly Anna: Úgy van!) Nem lehet arra várni és nem lehet megkövetelni törvényhozótól, felnőtt emberektől, hogy ilyen politikai gólya- vagy dajkamesékben higy jenek. Ez a helyzet és ezért kell ma újból felpanaszolnom, hogy a dolgozó osztályok érdekei itt megfelelő képviseletet nem találnak és nem. látnak. Ha már ima, az appropriációs vita első napiján, az egyik szónok rámutatott arra a szerinte megnyugtató dologra, hogy ia tömegek ellátottsága — igaz, hogy egy százéves időszak keretében — megjavult és emelkedett, ez valami, amit nem vitatunk, hanem megengedünk, csakhogy nem ez az a kérdés, amelyen vitatkoznunk kell, mert a fontos az, hogy vájjon a inai viszonyoknak megfelelően történik-e igazságos és méltányos gondoskodás (Kéthly Anna: Elosztás!) azokról a rétegekről, amelyeknek erre leginkább van szükségük. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Az illető szónok, az a képviselőtársunk, aki ezen a téren •megelégedettségének adott kifejezést, -maga is reámutatott arra, — ez szinte ellenmondás volt a beszédében — hogy például a közalkalmazottak fizetését emelni kellene. (Esztergályos János: Mi az, hogy kellene? Kell!) En ugyanígy rámutatok azoknak a rétegeknek szociális elmaradottságára, amelyeket a polgári pártokhoz tartozó képviselőtársaiim állandóan mint »bárom .millió koldust« szoktak jellemezni, rámutatok az ipari munkások ki nem elégített követeléseire (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) és így tovább. Azt is lehetne mondani, ennek a Háznak ezirányban való munkálkodására, hogy valóságos ellen-Bismarckok azok, akiknek a gondjaira van bízva a szociálpolitika. En itt beszéltem egy alkalomlmal arról, hogy Bismarck, a németeknek ez a híres, nagynevű politikusa és állaim férfi a egy alkalommal elismerte a német Reichstagban, hogy minden, almi a német Reichstagban szociálpolitikai vonatkozásban történik, a szociáldemokrácia jelenlétére való tekintettel történik és mindaz, amit nem csinálnak meg, szintén ennek a pártnak és ennek az irányzatnak a jelenlétére való tekintettel marad el. (Esztergályos János: Egyszer majd itt is el fogják ismerni!) Mondom, ebben a vonatkozásban azt lehetne mondani, hogy itt ellen-Bismarckokról van szó, mert a mai egészen sajátos európai politikai viszonyok között a magyar kormányzat a szociáldemokráciát gyengének ítéli, nem ítéli elég Ô. ütése 1938 június iU-én, kedden. 763 erősnek, nem becsüli eléggé, tehát nem is tesz semimit abban a vonatkozásban, hogy a munkásosztálynak, a modern szervezett munkásság képviseletének ezen a téren valamilyen engedményeket tegyen. Nem vitatkozik velünk, nem tárgyal, nem hallgat meg bennünket, nem teljesíti a követeléseinket, szóval tökéletesen az ellen^bisinareki álláspont nyilvánul meg eninek a Háznak az összetétele következtében itt ebben az országban és ennek az országnak a kormányzatában. T. Házi Természetes, hogy ebben a vonatkozásban a mi reklamációnk legnagyobb része a kormányzatnak azzal az ágazatával szemtan kell, hogy kifejezésre jusson, amely kormányzati ágmiak tulajdonképpeni speciális hivatása volna — a belügyminiszteri ágazaton, reszorton kívül — ezeknek a kérdéseknek a gondozása és ez az ágazat természetesen az iparügyi minisztérium, élén az iparügyi miniszter úrral. Az ő figyelmét kellene még egyszer, ismételten ós ismételten felhívni arra, hogy például azoknak a rendeleteknek és intézkedés ekinek, amelyeket ő a minimális munkabérek megállapítása dolgában tett, voltaképpen az a lényege, hogy az iparügyi miniszter úr minimális béreket állapít meg, — már ahol ezeket a béreket megállapítja — olyan minimális béreket, amelyeknél sokkal nagyobbakat kivívtak és kiküzdöttek már magúiknak a munkások nagy tömegei a/z egyes szakmákban, a saját erejükből, tehát a társadalmi önsegély, a társadalmi szervezettség erejével. Azonkívül az a helyzet, hogy (amikor az iparügyi miniszter úr megállapítja ezeket a minimális természetű béreket, akikor a mai termelési viszonyok közepette beáll a munkásra nézve tragikusnak nevezhető az a helyzet, hogy ezek a miinimális bérek azonnal maximális bérekké változinak. (Ügy van! Ügy van! a szélsobaloldalon.) ami tehát a munkásság megkárosítását jelenti. Milyen időkben történik ez? Olyan időidben,, t. Ház, amikor itt 30—40 filléres órabérekről vagyunk kénytelenek panaszkodni, amikor 8—10 pengős hetibérekről lehet és kell beszélni, (Esztergályos János: SŐt 18—20 filières; órabérek is vámnak!) amikor egyik képviselőtársunk 23 filléres napszámokról kénytelen panaszkodni ebben a Háziban. (Ügy van! a szélsőbaloldalon. — Esztergályos János: Es, ebiből kell családot eltartani! — Hertelendy Miklós: Hol van az! — Kölcsey István: Aki annyit fizet, fel kell akasztani ! — Mózes Sándor: A esokoládégyárosok használják ki legjobban a műnk ásókat! — Zaj.) Amikor mi itt az iparügyi miniszter úrral szemben ezekneík a követeléseiknek hangot adunk, amikor azt kérjük tőle, találjon módot arra, hogy a szervezett munkásság szervezeteit legalább ezeknek a bérekmek az ellenőrzésébe vonja be, aikkor a miniszter úr nem egészen tárgyilagosan azt vagdosta a fejünkhöz, hogy a szakszervezetek és a munkások nem" eléggé nemzetiek, szociáldemokraták, így, még amúgy. Mi már annyiszor beszéltünk arról, hogy mi a mi nemzeti érzésünk és felfogásunk, hogy nem tartom szükségesnek, (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) hogy most újiból hitet tegyünk, (Hertelendy Miklós: Minél többször hitet kell tenni! — Kéthly Anna: A képviselő úr minden/nap elmondja'? — Kölcsey István: Nemcsak: hangoztatni kell, hamem tenni is! — Esztergályos János: Több oka volna elmondaná, imiint nekünk!) hameau e helyett bátorkodom ia t. miniszter úr ós az egész kormányzat figyelmébe 108*