Képviselőházi napló, 1935. XIX. kötet • 1938. május 18. - 1938. június 17.

Ülésnapok - 1935-330

736 Az országgyűlés képviselőházéinak nem volt példa a nemzet életében (Ügy van! ügy van! a baloldalon.), szentimentális vagy elméleti alapokon meghatározni külpolitikánk irányát. Hogy azonban ezt az utat járhassuk, annak van egy előfeltétele és ez az előfeltétel az, hogy amint mi nem avatkozunk bele más államok belső berendezkedésébe, más államok is tartózkodjanak a magyar határnál — akár a történelmi, akár a trianoni határnál — attól, hoigy^ beleavatkozzanak a magyar belső élet formálásánali: problémájába. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) Ha azt mondják, — azt hi­szem, Tildy t. képviselőtársam is utalt erre — hogy idebent a német belső viszonyokkal szem­ben erős kritika hangzik el, — egy gyűlölködő kritika — ezt a magam részéről, t. képviselő­társam, elítélem, de csak abban a pillanatban, ha ugyanaíkkor nincsenek törekvések, amelyek a magyar belső életet e külső és támadó poli­tika irányzatába akarják átalakítani. Amelyik pillanatban idebent az országban vagy az or­szág határán kívül vannak olyan törekvések, hogy a magyar alkotmányos életet, a magyar belső berendezkedést, a magyar társadalmi éle­tet átalakítsák arra a mintára, amely külső államokban van, akkor nekem, ha ezt mint jö­vendő ideált állatják oda, kötelességem ezzel szembefordulni, akkor nekem kötelességem, miután ilyen átalakulástól nemzetem létét fe- . nyegetettnek látom, megmutatni az érem má­sik oldalát is. (Helyeslés.) Nagyon egyszerű a dolog*: tartózkodjunk külső vonatkozásoknak a magyar belső életre való vetítésétől, foglalkoz­zunk izoláltan a mi belső politikai problé­máinkkal, abkoir sem jogosulatlan támadás, sem jogosulatlan adorálás és dicsőítés nem fog bekövetkezni. (Úgy van! Ügy van! a balolda­lon.) T. Ház! őszintén megvallva, bizonyos le­hangoltsággal nézem, hogy a magyar társada­lom életében bizonyos csüggedettség kezd be­állani, a nagy politikai, nemzeti öncélúság kérdésétől való nagy elhajlás. Halljuk társa­ságban, sőt olvassuk lapokban, mint politikai programmnyilatkozatokat, hogy ez a magyar nemzet honit! tudott szerezni, de nem tudott hont alapítani, hont fenntartani, hanem rá volt szo­rulva mindig külső segítségre (Tildy Zoltán: Nem tudott nemzet lenni!), nem tudott nemzet lenni. Ezzel a beállítással nekünk szembe kell szállnunk, mert ez a beállítás ennek a nemzet­nek a sírját fogja megásni. (Rupert Rezső: És ezek szabadon járnak!) Ez a nemzet nem azért maradt fenn évszázadokon keresztül, mert külső kapcsolatai voltak (Ügy van! Úgy van!), hanem azért maradt fent. ezen külső kapcso­latok ellenére, mert a maga nemzeti létét kö­römszakadtáig védte. (Úgy van! Úgy van! — Taps a jobb- és baloldalon. — Erődi-Harrach Tihamér: Egy nemzetben sem volt oly erős a ! nemzet államfenntartó ereje, mint a magyar nemzetben! — Rupert Rezső: Egy nemzetnek sem volt annyi ellensége, mint a magyarnak és mégis megmaradt!) Én csak arra figyelmeztetem azokat, akik ebben az irányban akarják befolyásolni a ma­gyar közéletet, hogy nézzenek egy kicsikét tovább is, mint 1933., nézzék meg a háború előtti nagynémet agitációt, amely ugyanazon elvi elgondolás alapján, hogy ennek a kis ma­gyar nemzetnek nincs létjogosultsága, Ma­gyarországot markgrófsággá akarta átalakí­tani. Elfelejtik, hogy a háború előtt is volt egy igen nagy propaganda a hivatalos Német­országban (Horváth Zoltán: Mitteleuropa!), a régi Németországban, amely már számolt a 330. ülése 1938 június lA-én, kedden. történelmi Magyarország felbontásával. Ne­künk egy kötelességünk van, az, hogy a nem­zeti öntudatot fenntartsuk. (Rajniss Ferenc közbeszól. — Horváth Zoltán: A háború alatt: Berlin—Bagdad!) A háború előtt nem volt agi­táció, Rajniss képviselőtársam'? Akkor is volt és éppen ez mutatja azt, hogy ez nem politi­kai és világnézeti elvi kérdéseknek a problé­mája, hanem egy az adottságból jövő imperia­lista mozgalom, amellyel szemben mindnyá­junknak össze kell fognunk, hogy a magunk pozícióját megmentsük. (Helyeslés. Taps bal­felŐl) • T. Ház! Néhány évvel ezelőtt a nemzeti ön­célúság volt a jelszó, ettől zengett az egész ország. Hát igenis, a nemzeti öncélúság kell, hogy áthassa a nemzetet, nem pártpolitikai és taktikai jelszó gyanánt, hanem lényegében és értelmében annak a tudata, hogy nekünk itt történelmi hivatásunk van. Lehet,_ hogy most az elbizakodottság miatt azt mondják, — nem­csak reánk, hanem más kis nemzetékre is — hogy micsoda jogosultsága van egy fr—7 mil­liós nemzetnek az önálló nemzeti létre. Erre én csak azt válaszolom, hogy az emberiséget a kultúra és a civilizáció fejlődése során min­dig azok a 6—7 milliós kis nemzetek vitték előre. (Ugy van! Ugy van! balfelől. — Hor­váth Zoltán: Itt élnünk, halnunk kell, akár tetszik másoknak, akár nem!) T. Ház! Igyekeztem objektíve megállapí­tani azokat az okokat, amelyek itt a belső megnyugvást előidézték. Ha azonban mi a nagy elvi fundamentális 1 kérdésekben, a nem­zeti lét nagy problémáiban, a kormányzás nagy irányelveiben egyet is értünk, ebből nem következik az, hogy most már dezertáljunk, elhagyjuk ezeket az ellenzéki padokat és igye­kezzünk az önök soraiba beállani. Vannak önök úgyis elegen, túlsokan vannak. (Bródy Ernő: Megtelt!) A mi kötelességünk az, hogy elvi álláspontunkon állva teljesítsük ellenzéki kötelességünket és azt a kötelességünket, ame­lyet választópolgárainkkal szemben vállal­tunk. Sokszor volt szó arról, sokat beszéltek az elmúlt idő-ben, hogy az, egypártrendszer egyet jelent a parlament, halálával. De az egy­pártrendszer kialakulása nemcsak akkor je­lenti a parlament halálát, hogyha azt erő­szakkal felülről csinálják meg, hanem az egy­pártrendszer akkor is a parlament halálát je­lenti, ha azt alulról gyávaságból, megalku­vásból, kényelemszeretetből hozzuk létre. (Ugy van! a szélsőbaloldalon. — vitéz Shvoy Kálmán: Ebben igaza van!) A miniszterelnök úr beszélt ifjú emberek­ről, akik... (Rajniss Ferenc: Ki kell nevezni az ellenzéket!) Mi magunkat kineveztük és ezt a kinevezést tartjuk. — Az igen t. miniszter­elnök úr rámutatott a mi életünknek egy na­gyon megdöbbentő tünetére, a kényelmes életre törekvő ifjúságra és rámutatott arra, hogy ez a kényelmes életre törekvés s a harcnak és a küzdelemnek megvetése a nemzeti karakter el­nyomorodását jelenti. Én azt hiszem, hogy ez a megállapítás, amelyet a miniszterelnök úr tett, nemcsak az életben elhelyezkedni akaró ifjú­ságra, hanem a politikai if jakra is vonatkozik. Be kell látnunk, t. Ház, hogy egy olyan tünet, hogy a tegnap ellenzéki programmal megvá­lasztott egyén ima bevonul a kormány párt­Jel OH, cX parlamentarizmus lejáratását jelenti, (Úgy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon. — Farkas István: Tessék lemondani!) korrumpá­lását jelenti a parlamenti gondolatnak és a

Next

/
Thumbnails
Contents