Képviselőházi napló, 1935. XIX. kötet • 1938. május 18. - 1938. június 17.

Ülésnapok - 1935-329

Az országgyűlés képviselőházának í Ziest, hogy Ilyen esetekben, ha a jószág .tulajdonosa igazolja járlatlevéllel, hogy a jószág az Övé, azt adóba lefoglalni ne lehessen* A mai állapot fenntartása ugyanis teljes, képtelenség és lehetetlenség', és nem hinném, hogy egy nciás országban ez így legyen. Szóvá »kívánok tenni még egy másik kérdést is, a-mely szintén az adóval kapcsolatos. Más mondanivalóim nem is lesz, mecrt előttem szólott t. képviselőtársaim kitértek mindenre és annyira kimerítettek már mindent. Tudjuk nagyon jól, hogy a kisbirtok sokkal többet fizet,- de jövedelmiét is nagyobbat hoz. Ezért most a közös birtok adójának szétírasát kívánom itt szóvá tenni. Ez hivatalból történjék. A gyakorlatban számtalan sok esetiben előfordult, hogy a birtofctuliajdonosok pénz hiánya tmiatt nem tudják elfcülöníttetni birtokaikat, 'mert ez tetemes összeget venne igénybe, annál is inkább, ment a részeket államilag, kataszteri méréssel kellene kimérni. Minthogy az, ilyen .birtokoknál közös, az adó, a legtöbb esetben egy emberre vetik ki az adót, azzal a -gondolattal, hogy ez az egy pedig hajtsa he a többi biiHoktulaj don oson. Ez azután a legkeservesebb dolog, ö hajtsa be ezeket az öszszegeket a többi birtoktulajdonoson, aimikor általános tapasztalat az, hogy azok közül, akiknek ilyen közös birtokuk van, leginkább olyanra vetik ki az adót, aki a legjobb adófizető- Sok esetben azonban a. leggyengébbre vetik ki. Ez megint olyan vissza;tetsző dolog, amelyet emiberileg el sem tudok képzelni. Tény az, hogy a közös adóknál kiválasztanak -olyan személyt, akin az adót behajtják, az pedig majd fogadjon ügyvédet és hajtsa be az adót a többi ekén. Ilyenbe nem szívesen megy bele nz a kisebb birtokos, aki minden esetben tartózkodik a pertől, ami tanácsos is. Igen kívánatos volna, ha a pénzügyminiszter úr ebben a tekintetben olyan rendelkezést adna ki, amely szerint az adóhivatalnál lévő egyéneknek kötelesiégük legyen az, hogy az adót hivatalból írják szét, — ez nem sokiba kerülne — ós bujtsák he az adót úgy az egyiken, mint a másikon, ne pedig azt a lovat üssék, amelyik úgyis húz. T. Ház! A közös adózásnál vannak ilyen kellemetlen esetek. Ez inkáibib jogi kérdés, de kénytelen vagyok ezt is szóvátenni. Aibiban az esetiben, ha a közös birtok nines szié.iielílrva, vázrajzilag, külön írják, ha egy nagyobb adóhátralék vami rajta, vegyünk egy 30 holdas birtokot öt tulajdonosnak. Mondjuk, hogy valamelyiknek több adóssága van, de rossz fizető, — nines benne fizetési készség — s végrehajtást kérnek ellene. Nem mernek ellene végrehajtást eszközölni, mert hogyha el is árvereznék az ő néhány holdját, a közösi adóba lefoglalnák az egész vételárat. Es a hitelező sem meri végrehajtatni a követelését, még akkor sem, ha jogászember vagy ügyvédeimlber. — az is tartózkodik ,tőle^ — mert végeredményben, hta le is foglalják és el is árverezik a birtokot, neki nem jut a birtokból semmi, mert adóiba foglalják le a vételárat, tehát a hitelezőknek nem juttatnak semmit. Az adóval kapcsolatban

r még a jövedeleméig vagyonadó kivetéséről kívánok néhány szót szólani. Éppen előttem szóló t. képviselőtársam is kifogásokat emelt ehhen a kérdésben. Igen jól esik a baloldalon. '119, cL túlsó oldfailról is észre vesznek és kifogásolnak olyan sérelmeket, amelyben orvoslásra volna szükség. Vagyonos jövedelemadót tulajdonképpen nagyobb íbirKÉPVISELŐI-IÁZI NAPLÓ XIX. Ï9. ülése 1938 június 13-én, hétfőn, 723 tokosok fizetneki — 20 holdon felül — és lehetőleg olyanok, akiknek adósságuk nincsen. Mi történt az utóbbi időben a birtokosok szempontjából? Habár igen jól tudják megállapítani hivatalból a jövedelem- és vagyonadót, hiszen az adókivető közegek lehetőség szerint a községi elöljárósággal karöltve járnak el a vagyon- és a jövedelemadó be vallásánál, a vagyon- és jövedelemadóíívek kitöltésénél, de az adóhivataloknál ezt nem veszik figyelembe, mert bizalmatlanok és ezért az r adóhivatalok a. nagyoSblb adófizetőket behívatják, újabb megegyezés végett, amikor is újaíbb megegyezési történik, de mindenesetre nem az adófizetők javára, mert szó sem lehet arról, hogy ez úgy legyen. Felszámították a vagyon értékét, ami rendben is van, annak jövedelmét, hiszen azt be is adtuk, úgy, hogy az ellen kifogást mem is tettek. Az adóbeszedő közegeknek csak az volt a kifogásuk, hogy a 6 százalékos gazdasági felszerelésit is vagyonnak ' számították fel, holott 100.000 pengős ingatlannál a 6 ^százalékos gazdasági szerszám 6000 pengőt jelent, pedig szó se lehet arról, hogy annyit érne, hiszen nem ér többiét 2—3000 pengőméi, különöseim az utóiblbli időkben, — nem is szólva arról, hogy iá gazdasági gépeket ebibe a (bizonyos 6 százalékiba beszámítani nem ils lehet — amikor csak 100—100 pengőket énnek meg a gazdasági szerszámok darabjai. Ezzel szemben ők szigorúan ragaszkodtak ahhoz, hogy ez törvénybe van lefektetve, ez eliől nem térhetnek ki, a 6000 pengőt tehát mindenképpan fel kell venni. Hasonló a helyzet a nagy jószágok árának megállapításánál is. Darab önkin t 400 pengővel vették fel ezeket. Hol van ma már az a 400 pengős ár, amikor még akkor sem volt meg, amikor megállapították, mert akkor is tiltakozásunk ellenére állították ezt be. Teljesen egyoldalúlag van megállapítva az életben a jövedelemadó és^ a vagyonadó is. Természetes, hogy nem szívesen fizetik ezeket, amikor ezek igazságtalanul vannak kivetve az adófizető polgárokra. Szóvá kívánóin tenni azt az esetet is, amely éppen velem történt meg a jövedelemadókivetéssei kapcsolatban. A kivetésnél leszámították azt, amit le kellett számítani a jövedelemből, tehát leszámították például a termelési költséget, de az előírt évi adót már nem számították le, holott előzőleg megállapodtunk . abban, hogy ezt le kell számítani, mert nem jövedelem az, amit az ember adó címén kiad. Amikor a jegyzőkönyvet alá kellett volna írni, láttam, hogy ez nem történt meg, amire azt mondtam, hogy: ezt a jegyzőkönyvet nem írhatom alá, teljesen felborul a megállapodás, nem csinálhatunk semmit, mert amit adóban kifizet az ember, az nem jövedelem, s az után jövedelemadóit nemi fiz-'thelt. Akkor nagy nehezen másképpen állapodtunk meg. Holdankint 35 pengőt kívántak a jövedelemadó alapjául venni. Az is abszurdum, hogy holdankint 35 pengőt vegyenek . alapul, i Nagy keservesen, alkudozással 25 pengőre tudtuk lehozni az alapot. Amikor úgyis a 20—500 holdas középbirtokoso'k viselik a legnagyobb terhet, még a vagyon- és jövedelemadónál is ilyen szigorúan kívánják őket megszorítani? Hiszen, ha velem, mint képviselővel megtörténhetett, másra még inkább reáhúzzák az elviselhetetlen jövedelemadót. Az ilyen anomáliákat tehát szüntessék meg. Felszólalásomnak tulajdonképpen nem is volt más lényege, mint az, hogy a figyelmet erre irányítsam. 102