Képviselőházi napló, 1935. XIX. kötet • 1938. május 18. - 1938. június 17.

Ülésnapok - 1935-329

710 Az országgyűlés képviselőházának a kincstár részéről az, hogy nem léptette életbe a középfokú közigazgatási bíráskodást, hanem amikor a törvénykezés egyszerűsítése révén csak 2000 pengőnél magasabb perértékű ügyek kerülhetnek a királyi ítélőtábla elé és csak 5000 pengőnél magasabb perértékű ügyek a királyi Kúria elé, akkor a királyi Kúriával egyenrangú legfelsőbb közigazgatási bíróság elé 50 filléres illetékügyek is kerülhetnek. Megismétlem a belügyi tárca tárgyalása rendjén is előterjesztett azt a kérésemet, hogy mind az öt királyi ítélőtábla székhelyén fel kellene állítani a középfokú közigazgatási bí­róságot és legalább is az 1000 pengőnél nem magasabb adó- és illetékügyek e középfokú közigazgatási bíróság elé lennének utalandók. Tudom, hogy ezzel szemben a jogegységre való törekvés emeli azt a kifogást, hogy a jogegy­ség veszélyben lévén, nem lehet a bíróságokat ennyire decentralizálni. A jogegység megóvása érdekében azonban be lehet vezetni azt a rend­szert, hogy minden közigazgatási bíróság a legfőbb közigazgatási bíróság elnökének fel­ügyelete alá legyen rendelve, aki a jogegység megóvása érdekében elvi jelentőségű határoza­tok kimondására bivbatja fel az alsóbbfokú közigazgatási bíróságokat, amelyeket azután a legfőbb közigazgatási bíróság hivatalból felül­bírálván, a maga elhatározását döntvény alak­jában hozhatja nyilvánosságra. Ezek a dönt­vények úgy az összes közigazgatási bíróságok tanácsaira, mint a közigazgatási hatóságokra nézve kötelezővé tétetnének és ezzel a jogegy­ség a legteljesebb mértékben meg lenne óva. A középfokú közigazgatási bíróságnak a felállítását már 50 év óta szorgalmazzák mind az elméleti, mind a gyakorlati jogászok. Legutóbb az 1928. évi országos jogászgyűlés alkalmával is kifejezetten hangoztatták ezt a kívánságot, továbbá ügyvédszövetségi gyűlé­seken is és a memorandumok hosszú sorozata áll rendelkezésre a kormányzatnak. Én tehát arra kénem az igen t. pénzügyi kormányzatot, ne méltóztassék pénzügyi okokból ennek meg­valósítását hátráltatni, mert szerintem a kö zépfokú közigazgatási bíróság felállítása a kincstárnak nem túlköltekezést, hanem meg­takarítást jelent, különösen, ha még be mél­tóztatnak hozni a külön törvénykezési illeté­ket és 'ha a jövedéki bírságpénzek, a pénz­bírságok, sőt — a fegyelmi bíráskodás is ezek hatáskörébe utaltatván — a felfüggesztett tisztviselők visszatartott illetményei is erre a célra lennének felhasználhatók. A középfokú közigazgatási bíróság felállítása mindenesetre szükséges a íegfőbb közigazgatási bíróság el nem odázható tehermentesítése érdekében is. T. Ház! Nagyjából ezek voltak azok a gon­dolatok, amelyeket a pénzügyi tárcával kap­csolatosan bátor voltam előadni. Mivel a pénz­ügyi kormányzat és általában a kormányzat iránt bizalommal viseltetem és mivel azt lá­tom, hogy a boldog emlékezetű Gömbös Gyula ideje óta a szociális törekvések mindinkább előtérbe lépnek és különösen a mezőgazdaság megsegítése tekintetében az utóbbi 2—3 év alatt több történt, mint azelőtt 20—30 éven át, a költségvetést általánosságban, a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. (Élénk helyeslés a jobboldalon. A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Huszár Mihály jegyző: Csoór Lajos! Csoór Lajos: T. Ház! A múlt alkalommal, amikor a kereskedelemügyi tárca költségveté­sét tárgyaltuk, élesen kifogásoltam, hogy a kormány részéről senki sem tisztelte meg a 329. ülése 1938 június 13-án, hétfőn. képviselőházat jelenlétével. Annál nagyobb elismerésemet kell kifejeznem most, amikor a pénzügyminiszter úr eltávozása után gondos­kodott arról, hogy a parlamentáris rendszer­nek megfelelően legyen jelen miniszter a tárca költségvetésének tárgyalásánál. (Helyeslés bal­felől.) Ez alkotmányos kérdés, a parlamentáris rendszer kérdése és amikor annyi oldalról vé­dekeznek az úgynevezett diktatúrák és felfor­gatások ellen és olyan nagyon védik a meglévő alkotmányos rendszert, akkor legalább a dolog­nak ezt a részét illik, hogy betartsa a kormány. És miután betartja, ezért elismerésemet feje­zem ki. A szóbanforgó tárca általános kérdéseire nem kívánok kitérni, mert előttem szólott igen t. képviselőtársaim általában indokolták a nagy keretekben elfoglalható álláspontot. Előt­tem szólott igen t. képviselőtársamhoz hason­lóan inkább apró gyakorlati kérdésekkel jövök elő és kérem a mélyen t. államtitkár urat, hogy ezeket, mint az élet napi kérdéseit, méltóztas­sék ad notam venni és megfontolás tárgyává tenni. Azok a gyakorlati kérdések, amelyeket Benkő igen t. képviselőtársam is nagyon szé­pen és a falu népének kedve szerint fejtett ki, szerintem sokkal fontosabbak, mint nagy álta­lánosságokban hangoztatni irányelveket, ame­lyeket megvalósítani ez a rendszer úgy sem fog, az új rendszer pedig úgy sem születik meg. Előttem szólott mélyen t. képviselőtársam beszélt a Tiszántúllal kapcsolatban a katasz­teri osztályozás aránytalan voltáról. Én kiszé­lesítem ezt a kérdést. A kataszteri osztályozás ma már az egész országban elavult dolog. Ezt évtizedekkel ezelőtt csinálták, amikor még jó­formán vasutak sem voltak és nem voltak mo­dern közlekedési eszközök és utak. Éppen ezért a legnagyobb mértékben hiányolnom kell, hogy a költségvetésben alig pár ezer pengő van felvéve az új földosztálybasorozások költ­ségeire. Mindnyájan tisztában vagyunk azzal, hogy az egész ország kataszteri osztályozását át kell dolgozni. Ez természetesen olyan nagy munka és olyan nagy költséggel jár, amelyet a kormányzat, az állam egyszerre nem vállal­hat. Részletekben azonban hozzá lehetne kez­deni ehhez. A mélyen t. pénzügyi kormányzat feladata volna tehát, — és kérem is, vegye fel­adatává — hogy évről-évre egy-egy országrész­nek, egy-egy járásnak, vagy megyének a ka­taszteri osztályozását méltóztassék felülvizs­gálni. Amióta ezek az osztályozások történtek, azóta új betonutak épültek, autobuszközlekedós lépett életbe, egészen más viszonyok és értéke­sítési lehetőségek álltak elő, ennék folytán • a mai kataszteri osztályozás az egyik országrész szempontjából aránytalanul hátrányos. Az aránytalanság és igazságtalanság fenntartása sohasem volt államrezon. Méltóztassék tehát legalább megkezdeni a lépéseket arra, hogy ezek az aránytalanságok és igazságtalanságok kiküszöböltessenek. Ezenkívül pedig kérném, méltóztassék lehe­tővé tenni- lazt is, hogy 'amikor egyesek új ka­taszteri osztályba való sorozást kérnek, az könnyebb módon történjék.mint ahogyan most folyamatban van. Jól tudjuk, hogy először a kamarákhoz kell menni, majd a kamarák véle­tménye alapján a pénzügy igazgatóságokhoz és ha nem szállítják le az illető terület kataszteri tiszta jövedelmét legalább két osztállyal, akko/r a ikéreknezőnek viselnie kell a költségeket is.

Next

/
Thumbnails
Contents