Képviselőházi napló, 1935. XIX. kötet • 1938. május 18. - 1938. június 17.
Ülésnapok - 1935-329
702 Az országgyűlés képviselőházának adózók adózási problémáit ne sablonszerűén .jj intézzék és az adókivetést ne kezdő fiatal pénz- ! ügyi gyakornokokkal, hanem az életet a maga j! megnyilvánulásaiban minden oldalról jól is- | merő, idősebb adókivetők által gyakoroltassák, l mert méltóztassék ; elhinni, hogy néha ezeknek j a fiatal óriásoknak a feltűnési viszketegsége | adja ki azokat á rettenetes számokat, amelyek- jj nek a leszállítása azután a felszólandó hatósá- i gokra tartozik és azok hilancát annyira rontja, ; j hogy mi végül nem tudjuk, hogy most mit esi- ' náíjunk, hogyan állítsuk vissza azt a pénzügyi \ egyensúlyt, amelyet végre is hivatalunknál | fogva képviselnünk kell. Meg szerettem Volna még emlékezni — de jj az idő nagyon előre haladt és különben sem \ annyira fontos itt — : az elévülési jognak a ; | Kktíö 91. §-a alapján történő egééáerii helytelen értelmezésétől, de mondom, ettől jj egészen eltekintek, mert még ennél is nàgyohb jj '.problémák vannak. Ezek közül a köz-alkalma- | ;zottak adójának és a házadónak problémájaval szeretnék néhány rövid pillanatig foglal- ] kőzni és itt legyen «zabád a jelenlevő állam- jj titkár úrtól egy-két dolgot kérnem. (Halljuk! ! Halljuk!) Nagyon helytelennek tartom és mások is :j helytelennek tartják azt az állapotot és mivel j megint nagyon aktuális ez a kérdés, intézkedest is kérek ari-a nézve, hogy ne méltóztassék I az adófelszólamlási bizottságba nyugalmazott J; 'pénzügyigazgatókat kinevezni. A pénzügy- ; igazgató, egész életében adót vetett ki, az adó- íí felszólamlási bizottság kreálásával jj pedig a j; .törvényhozás intenciója egészen más : volt. Az !: adófelszólamlási bizottság olyan, mint • egy í laikus bíróság, mint például az esküdtbíróság,; ahol a polgári lelkiismeret szólal fel. Arra, \ hogy túlkapások ne legyenek, ott yaimak aí pénzügyi hatóság által, a kincstár áltál kine- ; vezett tagok, ott van maga az elnök a maga ; erélyével és tutdiásával és legfőképpen az elő-: adó, aki minden esetben meg tudja védeni aj kincstár érdekeit, ha a kamarák érdekeltségi i tagjai valamilyen indokolatlan akciót csinálnának. Nincs semmi értelme az ilyen nyugat- ; mázott pénzügyigazgatók alkalmazásának és j annyi mindenféle megjegyzésre adhat ez okot, kivált ha öregek, ha érzékszerveik talán gyen1 gén müködmek, talán nem is hallanak, vagy | gyöngébben látnak. Méltóztassék meggyőződni róla, igen sok olyan megbízható polgár van, j aki ezt a tisztséget nagyon szépen, tisztessége- í sen. ^becsületesen el tudja látni, nem kell az; illetőnek feltétlenül nyugalmazott pénzügyÎ, igazgatónak, vagy adófelügyelőnek lennie. T. Képviselőház! Az is nagyon helytelen —j nem tudom, hogy a jelenlevő képviselő urak praxisában előfordult-e —, hogy a referens;' urak minduntalan egyességi ámulatot tesznek, f: egyesséigne hívják fel a.z adózó és bevalló íéíz-'u .kot. Ilyent a törvény nem is ismer és mégis! egyességire hívják fel a feleiket., ami azért is 1 hiba. mert ha hazamegy az a naiv adózó, vagy \ az ő ügyvédje, az adíózó sem tudja. Vagy azj ügyvéd sem'jelentheti, hogy sikerrel tárgyalt, és a sikeres tárgyalás után négy hétre kap j: egy naa'yohb összegről szóló fizetési mégha- j gyást. Mit szólhat akkor az ügyvéd annak a !. megbízó félnek, mit jelenthet neki 1 ? Ezek; olyan kis dolgok, kis adminisztratív intézke-' dések. de annyi keserűség szól az emberekbőt ezek miatt, hogy nekem, aki ezt nagyon sok-ji szór, százszor és százszor láttam, kötelességemi; volt itt a t. Ház előtt szóvá tenni. 329. ülése 1938 június 13-án, Két fön. ; T. Ház! Legyen szaJbad itt e helyen a közalkalmazottak helyzetéről is néhány szót szólnom. Itt megint a (következő visszás helyzetbe került a mi többségi pártunk: az általános nagy vitában a pénzügyminiszter úr néhány igazán meleg szóval adózott a közalkalmazottak sanyarú helyzetének és ez mindenütt megtette a maga jó hatását, ámde. utána, — nem tudóim, melyik tárcánál — felszólalt a t. túloldal egyik tagja és egész szérieszét nyújtotta be a közalkalmazottak helyzetének javítására vonatkozó javaslatoknak, melyeket a mi pártunk éppen felelőssége tudatában és az állam teljesítőképességének ismer etében kénytelen volt leszavazni. Ékkor jelent meg a miniszteri rendelet, amely megtiltotta a közalkalmazottak politizálását s kint a kerületekben összekapcsolták ezt a kettőt, — pártunknak ezt az állítólag teljesen antiszociális magatartását a tisztviselőknek a politikától való eltiltásával — összekompromittálták ezt a kettőt és olyan hangulat jött ki belőle, amelynek mi teljesen ártatlan szenvedői vagyunk, mert bennem is, mint volt közalkalmazottban, mind pedig — meg vagyok róla győződve — valamennyi társamban megvan ugyanaz a meleg érzés, amely megvolt a javaslatokat benyújtó képviselő úrban. (Úgy van! Ügy van! a jobboldalon.) Sajnálom, hogy a miniszter úrnak ma Bajára kellett mennie, a Szent Jobbot fogadni, — amiről Matolcsy Mátyás képviselő úr nem tudott, — mert ha tudott volna — nem mondta volna a miniszter úrira, hogy elmenekült, mert amint, mondottam, el kellett mennie. Az a kifejezés tehát egy kissé erős volt. Mondom, magam is sajnálom, hogy nincs itt a miniszter úr, mert szerettem volna tőle ismét egypár megnyugtató szót hallani. Meg vagyok győződve, hogy épúgy, mint Fabinyi miniszter úr, — aki nem beszélt semmit a fizetésredukció első, részbeni megszüntetéséről, hanem mint a költségvetés elaszticitása, a bevételek emelkedése az első lehetőséget megadta, rögtön jött ezzel — a mostani pénzügyminiszter úr is elsősorban a közalkalmazottak helyzetén kíván segíteni és nem fog belemenni abba, amiről ma hallottam, hogy ezek a szerencsétlen, 30 éves, kopaszodó, őszülő fejű Adob.-isták belekényszeríttcssenek a rendes standardjukkal, diplomájukkal szemben lényegesen kisebb képesítésű állásba, hanem ez talán csak az eső lépés lesz — hiszen senki sem kezdte a püspökségen, mindenki káplán lesz először — és azzal a szeretettel fog ő is foglalkozni ezeknek ügyével, amilyen szeretetet ezek a fiatalemberek meg ds érdemelnek. T. Képviselőház! Minthogy tisztában vagyok azzal, hogy falrahányt borsó volna, ha én tételesen és számszerűen hánmit is kérnék a pénzügyminiszter úrtól, mert hiszen a költségvetés stabil, deficitmentes és úgylátszik, e pillanatban 'meg nem támadható, szeretnék egykét olyan javaslattal előállni, amely egyáltalán nem érinti a költségvetés pénzügyi egyensúlyát, vagy hogy magyarul mondjam, a jelen számára pénz nélkül és pro futurö szintén pénz nélkül megcsinálható, csak bizonyos jó elgondolás kell hozzá. Ilyen az, hogy méltóztassék revízió alá venni a lakbérosztályok'nagyon régen elavult és a valóságot egyáltalán nem fedő beosztását. Nem kerülne pénzbe a Pénzintézeti Kczpont kölcsöneinek felemelése és a törlesztési időtartam meghosszabbítása, amely azoknak, akik kis családi házakat építettek, továbbá a* házasság, betegség, vagy egyéb okok miatt eladósodott tisztviselői társadalomnak
