Képviselőházi napló, 1935. XIX. kötet • 1938. május 18. - 1938. június 17.

Ülésnapok - 1935-329

Az országgyűlés képviselőházának 329. ülése 1938 június 13-án, hétfőn. 685 gazdasági kisembernek nincs haszna belőle, csak a nagybirtoknak!) A cukoradóról és a sóadóról már annyi szó volt itt ebben a Házban, (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) hogy én nem akarom a vonatkozó számokat a mélyen t. Ház emlékezetébe idézni. Kétségtelen, hogy ma már úgy a katonai, mint a civil hatóságok megegyeznek abban, hogy a cukoradó a mai formájában fenn nem tartható, mert ez a jövő generációnak válik kárára. Egy agrárország, ahol nagyszerű cukorgyárak vannak, ahol egész Európában a legédesebb cukorrépa terem, tízezerszámra nőnek fel gyermekek, akik csak akikor íkapnak cukrot, ha a zöldkeireszt pötyögtet nekik valamit a szájukba. Engedelmet kérek, hogyan lehet az, hogy 1'28 pengőt kell fizetni egy kiló cukorért, ugyanakkor, amikor a denaturált, a marhahízlalás céljaira szolgáló cukor kilóját 20 fillérért mérik ? Ha 'halkabb is a paraszt, ha a földmunkás össze is szorítja a fogát, de feltétlenül elkönyveli magában azt, hogy amikor a nagybirtokos ökrét kellett felhizlalni, akkor 20 fillérért adtak cukrot, amikor pedig neki kellene nyomorúságos gyermeke számára minden héten csak 10 deka cukor, akkor nem telik ennyire, olyan magas annak a cukornak az ára. Ezt elkönyveli magában az az ember és eljön az idő, amikor az úriosztálytól majd számon fogja kérni, hogy miért drágították meg ennyire a cukrot. Itt van azután a szénadó és a textilfázisadó. Annakidején, amikor a mezőgazdaság felsegítésére bevezették a szénadót, a pénzügyminiszter úr itt a Ház színe előtt mondhatnám ünnepélyes esküvel fogadta meg, hogy ezt a bányáknak kell megfizetnie és ő nem engedi ezt a fogyasztóra áthárítani. Az igen t. gyorsíró urak olyan gyorsan le sem írták azt a mondatot, mint amilyen gyorsan már kikalkulálták maguknak a bányavállalatok, hogyan hárítsák át ezt a terhet a fogyasztóra. Áthárítják és azért a nyomorult 4C00 kalóriás szénért, amelynek a fele hamu és 10 százaléka víz, nekünk Magyarországon többet kell fizetnünk, mint a legfinomabb porosz szénért vagy lengyelsziléziai szénért, azért, mert a mezőgazdaság megsegítésének címén' a szénadót kissé megduplázva, vastag krétával ráhárították a fogyasztóra. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Ugyanígy vagyunk a textilfázisadóval is. Annakidején a t. agrárius urak mind azt mondták, hogy mi az, ha Goldbergerék a textilárukból egy méternél ennyit vagy annyit le fognak adni; az semmi, de a mezőgazdaságnak óriási dolog, stb. Ma meg ideállnak és sírnak, hogy a mezőgazdasági lakosság félmeztelen, nem tud magának ruhát venni, még a kócokból, meg a rongyokból készített, mindenféle szövetekből összetákolt ruhát sem tudja magának megvenni. Hát hogy tudná megvenni, ha ráhárították a fogyasztóra a szénadót, a textilfázisadót. (Csoór Lajos: Mindent ráhárítottak!) ráhárították mindazokat az adónemeket (Farkas István: A lisztforgalmi adót!), amelyeket^ a mezőgazdaság állítólagos megsegítésére állítottak fel? (Ügy van! Úgy van! a szélsőbaloldalon.) Mélyen t. Ház! Ha én nagybirtokos lennék, én tiltakoznám a legjobban a mezőgazdaság ilyetén megsegítése ellen. Itt a Házban mindig azt^ mondják, hogy Magyarország a mezőgazdasággal áll vagy bukik, a mezőgazdasági népesség a nemzet gerince. Hát öt-hat támasztékkal kell ezt a nemzetgerincet megtámasztani, hogy össze ne ömöljék'? Nem gondolják az urak, hogy mindenki mosolyog az ilyen beszédeken? A lisztforgalmi adóváltság, a. szénadó, a textilfázisadó, azután a fűszervámok felemelése és még egy csomó más dorong kell, amellyel a nemzet gerincét alátámasztják? Engedelmet kérek, egyszer már csak elérkezett az ideje annak, hogy a mezőgazdaság a saját lábán járjon, a saját erejéből teremtsen magának olyan intézményeket, amelyek az állampolgárok külön megterhelése nélkül is biztosítják a mezőgazdaság jövedelmezőségét. (Ugy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon,) Végére hagytam az alkalmazotti különadót, amely 1036-ban — amint már bátor voltam említeni — 26,412.000 pengőt eredményezett. (Buchmger Manó: Többet, mint amennyi elő volt irányozva!) Itt figyelmeztetnem kell a t. képviselő urakat egy dologra, nevezetesen arra, hogy a jövedelmi adónál megvan a kibúvás lehetősége. Már említettem is, hogy a t nagybirtok levizsgázott arról, Ihogyan lehet a terhek alól kibújni. Nagyszerűen érti. Mindegyiknek van egy-két fiskálisa, aki úgy vezeti keresztül a paragrafusokon, mint ahogy a macedón határon a kecskepásztorok vezetik át a csempészeket az albán földre, mondom ugyanúgy vezetik át az ügyvédek az adóparagrafu sok között a t. nagybirtokos urakat; a szegény munkás azonban nem tudja letagadni a kereseti adóalapját, mert hivatalból vonják le tőle az adót, a magántisztviselő sem tagadhat le egy fillért sem az adóalapjából, mert ott vannak a könyvek, ott minden fel van írva. (Meskó Rudolf: És a kis tisztviselő?) Ezt az adónemet nem lehet sokáig fenntartani. A miniszter úr hivatali elődje már ígéretet tett ennek az adónak némi enyhítésére, történt is valami enyhítés, ez az enyhítés azonban kevés, úgyhogy ha nem akarjuk azt, hogy népünk elsorvadjon, ha nem akarjuk, hogy népünk fizikai, testi sorvadása a mainál is nagyobb legyen, akor a kormányt fel kell kérnünk arra, hogy törekedjék az elsősorban a dolgozó néprétegeket sújtó adónemek erőteljes lefaragására. (Meskó Rudolf: Progresszív adót!) Mée? egy körülményre akarom felhívni az igen t. kormány figyelmét és ez. a beruházással kapcsolatos építkezések dolga. (Halljuk! a szélsőbaloldalon.) Az építkezés úgyszólván teljesen megállt Magyarországon, noha a másfélmillió magyar lakóház fele

} 712.451 ház — sárból van. (Farkas István: Építsenek kis munkásházakat!) A lakóházak 80%-a tehát Magyarországon sárból van és náddal fedik, a házak nincsenek alápincézve, 626.637 házhoz nincs kút, a házak vert földiből vannak, elérkezett tehát az ideje annak, hogy .necsak a hadsereg fejlesztése, necsak a bekötő utak építése, hanem az építkezések terén is tegyen valamit a kormány. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Minthogy a kormány iránt gazdasági és politikai okokból bizalmatlansággal viseltetem, a költségvetést nem fogadom el. (Helyeslés á szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Huszár Mihály jegyző: Drobni Lajos! (Buchinger Manó: Mi az, csak a győriek?) Drobni Lajos: T. Ház! Bármelyik részén üljünk is ennek a teremnek, világnézeti szem

: leletünk különbözősége bármennyire kimélyíti is a távolságot az egyes padsorok közt. mégis a mai vitában azt tapasztaljuk, hogy különösen a szociális szempontok érvényesítésének egyhangú és . egységes követelésében^ a Ház teljesen egy és itt nincs különbség a jobb- és baloldal között. (Ugy van!) 97*