Képviselőházi napló, 1935. XIX. kötet • 1938. május 18. - 1938. június 17.

Ülésnapok - 1935-328

652 Az országgyűlés képviselőházának $28. ülése 19S8 június 11-én, szombaton. mószetesen együtt viseljük mindemben. (Meiz­ler Károly: Azért óvatos a miniszter úr!) Most még egy-két általános dolgot szeret­nék mondani, mielőtt beszédemet befejezem, hi »zen az idő már annyira előrehaladt, hogy rész­letekről nem beszélnetek. A művészetnél azon­ban niégiis meg kell egyet említenem, tudniillik a^ vidéki kultúrgócpontok fejlődését minden­féle vonatkozásban, tehát festészeti, építészeti, színházi vonatkozásban, a szabadtéri előadá­sok vonatkozásában is, mert ez már általánosan kulturális jelentőségű. Aki látja, hogy vidéki kultúrgócpontjaink már eddig is mennyit fej­lődtek, azt hiszem, látja is, hogy érdemes to­vábbhaladnunk ezen az úton. Ez nemcsak kö­telességünk, hanem valóban el iis lelhet vele ér­nünk valamit- Ha az' ember végiigmegy egy­egy vidéki városon, igazán gyönyörűséggel látja» hogy anivé tudtalk fejlődni ezek: és ezért többi városainkat is .segítenünk kell abban, hogy ugyanezen az úton haladjanak. Ez fel­adata színházainknak, múzeumainknak, stb. is. Fejleszteni kell a vidéki városok uiűgyüjte­ményeit is, különösen az általános ízlés fej­lesztése szempontjából- Különben &, városok külső képe is csak az emberek ízlését fejleszti, amire szintén magy szükségünk van­Megemlíthettem volna még azt is, hogy például Operaházunk nagyon szép sikereket ért el a külföldön, de erre és a hasonló részletekre már nem merek kitérni, hiszen közel két órája beszélek. T. Ház! Szó volt arról is, hogy a gyerme­kek az ünnepélyeken ne álljanak sorfalat. (Andaházi-Kasnya Béla: Politikusoknak!) Ál­talában is. En nem vagyok barátja a vasár­napi munkaszünet megszegésének akkor sem, ha az szép célok érdekében történik- Nem mon­dom, hogy soha, de minél kevesebbszer kell ; a gyerekeket kirukkoltatni és velük sorfalat ál­latni. (Élénk helyeslés balfelöl és a középen.) Ha pedig ez mégis előfordul, meg kell^adni a lehetőséget időközben, vagy a készülődés alatt a leülésre, de semmiesetre sem szabad ezzel a kérdéssel úgy bánni, mint ahogyan az eddig történt, amikor nem volt vasárnap, hogy az ember ne látott volna gyermek sorfalat. Nem volt város, ahol ez' meg nemi történt volna a legkisebb ünnepélytől kezdve a legnagyobbig minden alkalommal. Vannak nagy események, amikor nemcsak helyes, hanem kell is, hogy azokat a gyermek lássa és rajtuk fellelkesedjék. Itt volt most az eucharisztikus kongresszus, a Szent István emlékére tartott körmenet, amikor imiegvolt az értelme annak, hogy az a gyermek is együtt érezzen a nemzet egészével és beleélje magát az ünnep hangulatába. De annak nem vagyok barátja, hogy .minden vasárnap, mindenféle alkalomból, kirukkoljanak a gyermekekés hogy egyik vagy másik hatóság kirendelje Őket. (Elénk helyeslés jobbfelöl. — Rassay Károly: Például egy ötödramgú államtikár fogadására!) Nemcsak munka-, hanem valóban ünnepély­sziüinetet is szeretnék bevezetni. (Elénk helyes­lés.) Matolcsy képviselő úr említette az ifjúság­nak az utódállaimokba való ntaztatását. Erre már közibeszólásban is válaszoltam, hogy ezt fontosnak tartom. A leventeintéamény ügyét a honvédelmi miniszter úrral együtt fogjuk vizsgálat és tár­gyalás alá venni. Most csak annyit szeretnék mondani, hogy ebbe is több erkölcsi és szellemi tartalmat szeretnék vinni, ne,m azért, .mintha nem tartanám, eléggé erkölcsösnek, de hogy szellemi és erkölcsi vonatkozásban tartalma­sabbá tegyük ezt az intézményt, aminek min­denféle módja van: a játékokat, a dalárdákat. különféle sportokat, különösen olyan sporto­kat, amelyek léleknemesítő hatással vannak, támogassuk, bizonyos .mértékig levente-önkép­zőkörszerű módon, amivel persze nem akarom azt mondani, hogy ebbe fullasszuk bele a le­venteintézményt. A kötelező^ munka mellett jó volna nézetem szerint — még nem tudom, ho­gyan és hol — a leventeintézménybe is valami önkéntességi jelleget is belevinni, hogy ott az önkéntes vállalkozás is érvényesüljön; én, aki mint méltóztatik tudni, a cserkészetben töltöt­tem el most imár immáron 17 esztendőt; az ön­kéntesség óriási jelentőségét^ ott láttam, ott is­mertem meg. A cserkészet lényege az önzetlen, jutalmát önmagában és saját lelkében kereső és mondjuk, a hasonlóan nemesién gondolkozó, ezt szerető és kereső ember. Ilyen önkéntes vállalkozással, amely az élet minden részére, iminden megnyilvánulására kiterjed, lehet erős akaratra és szeretetre ; nevelni az embereket. Szeretetre és vallásosságra kell nevelni az em­bereket. Az eucharisztikus kongresszus, amely itt a közelmúltban lezajlott, megmutatta, hogy a magyar népben a vallásosság mélyen gyöke­rezik. A katolikusok mutatták ímeg, de neim kétlem, hogy ha hasonló alkalom, kínálkozott volna, más keresztény felekezetek is ugyanezt mutatták volna. (Ügy van! Ügy van!) Ez a látvány felemelő volt, azt hiszem, nemcsak mi­reánk, katolikusokra, hanem mindenki másra is, mert egy részt mutatott be a magyarságból, amely rész azonban a .magyarság egészének lelkületét és lelkületének mélyén gyökerező alapjait mutatta meg. (Ügy van! Ügy van!) Ápolni kívánom a felekezeti békét. Mint mondottam, a különböző felekezetekhez való tartozás nemi lehet ellentét csirája, hanem ellenkezőleg, a megértésé, ha mindkettő egy­mást megérti és egymás felfogását tiszteli. Erről különb'en a felekezeti iskolákkal kapcso­latban már szólottam is. T- Ház! Legyen^ szabad azzal befejeznem beszédemet, — bocsánatot kérek, hogy teljes óráig tartott —. (Halljuk! Halljuk!) — hogy a magyar iskolai nevelés, a magyar közoktatás, vagy köznevelés az egész* nemzet nevelésének része, együtt történik, nem szakítható ki be­lőle egységes egész, az az alap, amelyre az egészet építjük- Ha körülnézünk a társadalom­ban és nézzük a társadalom forrongását, ta­nácstalanságát, kapkodását, ha nézzük, amint ez, az ifjúságra is kihat, nem tehetünk mást, mint föltesszük magunkban: ostorozni, bün­tetni és irtani a gyűlöletet, mert ez vezet a társadalom romlására; (Ügy van! Ügy van! jobbfelöl.) jutalmazni a szeretetet még akkor is, ha ez önmagában is lelné jutalmát. ! (Ügy van! Ügy van! — Helyeslés és taps a jobb- és a baloldalon. — A szónokot Számosan , üdvözlik. — Felkiáltások balfelől: Szünetet ké­rünk!) -• , ­Elnök: Farkas István képviselő iir követ­kezik szólásra« i Farkas István: T. Képviselőház! A minisz­ter úr hosszú és érdekes fejtegetései kétségte­lenül jó hatással lehettek itt a Ház minden tagjára, hiszen az elmúlt időkben a kultusz­tárcáról alig kaptunk ilyen széleskörű infor-

Next

/
Thumbnails
Contents