Képviselőházi napló, 1935. XIX. kötet • 1938. május 18. - 1938. június 17.
Ülésnapok - 1935-328
640 Az országgyűlés képviselőházának 32 kézrendszert, ugyanúgy nem tudom elismerni a képzőművészetben. Ma azonban azt látom, hogy, sajnos, a minisztériumon keresztül egy egykézrendszer válogatja össze a kiállításra kerülő anyagot, ami — előre kell bocsátanom — bizonyos szempontból érthető is, mert minden kiállításnál, amikor a beküldést megállapítják, egyidejűleg azt is megállapítják, nogy körülbelül milyen karakterű munkákat szeretnének. Ha azt látnám, hogy az irányzatokra vigyáznak és v itt tartják be az egykézrendszert, ezt a legnagyobb mértékben helyeselném. Miután azonban azt látom, hogy ez az egykézrendszer bizonyos protekcionizmust vált ki az összeállításnál, nem tudom helyeselni. Beszédidőm lejárt. Némely kérdéshez r leszek bátor majd a részleteknél hozzászólni. Mégegyszer mondom, hogy a miniszter úr személye iránt érzett bizalmamnál fogva a tárca költségvetését elfogadom. (Helyeslés a baloldalon.) Elnök: A vallás- és közoktatásügyi miniszter úr kíván szólni. Gr. Teleki Pál vallás- és közoktatásügyi miniszter: T. Ház! (Halljuk! Halljuk!) Méltóztassanak megbocsátani, hogy a vita közepén emelkedem szólásra. Ez nem tiszteletlenség azok iránt a képviselő urak iránt, akilT ezután következnek, inkább udvariasság a többi képviselő urak iránt, tekintettel a szombati napra. Készséggel rendelkezésre állok abban a tekintetben, hogy a később szóló képviselő uraknak egy második felszólalásban válaszoljak. Amikor 17 vagy 18 esztendei távollét után ennek a Háznak küszöbét ismét átléptem, találtam régi arcokat és találtam újakat. Méltóztassanak a régiek megbocsátani, ha az újakra és azok I cl cl képviselő urakra való tekintettel, akik még nem ismernek, de azért is, mert régi működésem óta — amely nem is ezen a helyen folyó működés volt — hosszú idő telt el, kissé hosszasabban fogok beszélni. (Halljuk! Halljuk!) Tisztelt és az egész Ház által is szeretettel és tisztelettel körülvett barátom, a földmívelésügyi miniszter úr azt mondotta, hogy ő a magyar föld szerelmese. Az a mesterség, amelyet magam is politikai intermezzókkal meg-megszakítva életem állandó foglalkozásaként folytatok, szintén a földdel függ össze; a földrajz. A geográfus részére, aki mindig jobban és jobban foglalkozik a föld rajzával, illetőleg életével, a föld megtelik emberekkel, megtelik az emberek életével, kis munkás hangyákkal, akik azt benépesítik és lassankint — nemcsak magamon láttam, hanem sok kollégámon is Európában és Amerikában — a geográfus 50. életéve körül, ha nem előbb, társadalomkutatóvá válik és az ember felé fordul. A geográfus azonkívül megtanulja azt, — és ezt hozza magával az egyénnel való foglalkozásba is, az emberekkel való foglalkozásba is — hogy a világon minden egyéni. Ha általánosítani is tudja azt, hogy minden kis részekből tevődik össze: hogy van emberiség, de ezt az egyes emberek alkotják. Nem lehet az emberiséggel foglalkozni, hanem emberekkel kell foglalkozni. (Ügy van! Ügy van!) Ez a felfogásom az iskolára nézve is és a kultuszminiszteri működésemre nézve is. Amióta utoljára voltam ezen a helyen, t. Ház, azóta nevelésen mentem keresztül. (Halljuk! Halljuk!) Ezt a nevelést a magyar gyermekek végezték el rajtam, mint cserkész?. ülése 1938 június 11-én, szombaton. | tiszten. A magyar gyermekek, minden rendű, ! rangú és korú magyar gyermek. Ezzel a neveléssel — legalább bensőleg úgy érzem — gazdagodva jövök ide vissza 17 esztendő után. Ezekután méltóztassanak megengedni, hogy témámként^ 'elővegyem azt a {költségvetést, amelyet képviselek, amelyet elődöm állított össze, amellyel egyetértek, amelyet továbbépíteni, kifejleszteni kötelességem és amely nagyon sok munkának az eredménye. Ezt a munkát közvetlen elődöm, de nemkülönben többi elődöimi is,, — és itt elsősorban nem feledkezhetik meg a kultuszminiszter, aki ezen a helyen ül, az újabbkori Magyarország nagy kultuszminiszteréről, gr. Klebelsberg Kunóról (Ügy van! Ügy van!) — valamint annak a minisztériumnak kiváló tisztviselői kaira végezte, amely '' minisztérium élére szerencsés voltam meghívatni. Sajnos, közoktatásügyi miniszteri címmel állok itt és nem azzal a címmel, amely e helyet jobban jellemezné és megilletné: nevelésügyi miniszter címmel. (Úgy van! Ügn van!) De a címek gyakran nem azt mondják, ami a tartalom (Igás! Ügy van!) és ezt az életnek más területein is elégszer megszoktuk, tehát én is el fogom ezt viselni. (Derültség.) Az iskolát én nem tanító, hanem nevelő iskolának tartom. (Élénk helyeslés. — Reibel Mihály: Az az igazi!) , Méltóztassék mindj árt megengedni, bogy itt.in mledlias .res belek apcsol óid jam Aindaháizi-Kasinya képviselő ú-r előbbi beszédéibe, 'aki a nevelés akadályairól és a túlterhelésről beszélt. Ez kényes 1 kérdés és tudom, hogy sokan és általánosan a trúirterhelést hangoztatiák. (Ügy van! Túlterhelés aibban az értelemben, amelyben a közfelfogás azt tárgyalni szokta, nincs. Nincs a tataikon y vekben és nincs ia tananyag méreteiben. Bátoor vagyok tisztelettel leitenni a Ház asztalára három magyar 1 tankönyvet: alsó, és felsőfokú fizikát és növénytanit. Méltóztass amak a méreteiket megnézni és ezeknek a parallelláit német és olasz nyelven. Csak a magasságot méltóztassanak meginéznl. Itit van továbbá ugyanez francia és finn nyelven. De szolgálhatnék még sok ilyen példával. Nem itt van a túlterhelés, — sőt a tananyag aránylag kevesebb, mint nagyon sok külföldfiJ iskolában — hainem a túlterhelés másutt van. A túlterhelés a nagy osztályokban van, albban, hogy 50—60—70 gyermek van egy osztályban. A tavalyi — vagy talán tavalyelőtti — maxiimáliis létszám egy giimnázium 'együk osztályában 82 fő volt! Méltóztassék eh képzelni, miit jelent ez! En, mint a Közoktatási Tanács elnöke, iszáiznál több osztályt néztem végiig. Láttáim! tanításit Óbudán, ahol 72 gyermeket tanítottak angol nyelvre, akik közül egy sem tudott egy kukkot sem 1 angolul és soha életében nem hallott angol szót, mielőtt az iskola padjaiba került. Hetvenkét gyerekeit tanított itt egy különben amgolul kiválóan tudó, Angliát is megjárt tanár. De hogy lehessen itt eredmény 1 ? Hogyan lehessen eredményt elérni abban iá formában, — imlajdmem! azt mondtam, azzal a csekély óraszámmal — melyben kénytelenek vagyunik az iskolában imiindent tanítani! Meg fogjuk kísérelni, —• és erre vam tervem és vannak gondolataim — ihogy a nyelvoktatást^ — ha már ^zt a példát említettem fel — (intenzívebbé tegyük, azzal az alapgondolattal, hogy nem tartom szükségesnek, hogy a középiskolából! évenként kikerülő 6000—7000 gyerek mind tudjon idegen nyelveket, egyet vagy kettőt. De
