Képviselőházi napló, 1935. XIX. kötet • 1938. május 18. - 1938. június 17.

Ülésnapok - 1935-327

Az országgyűlés képviselőházának 327. zatokban, kiismeri magát a rendeletekben, ellenben a községi életet mégsem ismeri ilyen alaposan. Ezért nem volna szabad ezeknek olyan hatáskört biztosítani, hogy kényük-kedvük szerint törölhessenek ki, vagy húzhassanak keresztül olyan tételeket, amelyeket a község elöljárósága beállított. Gyakran előfordul az is, hogy a költségvetésből töröltek olyan tételeket, mint például építkezéseket, amelyek de facto már meg is valósultak. Kerületem egyik községében az elöljáróság orgonát vásárolt a templom részére s az árát természetesen beállították a költségvetésbe. A miniszterközi bizottság egyszerűen törölte a tételt azzal az indokolással, hogy nincs rá fedezet, (vitéz Kcresztes-Fischcr Ferenc belügyminiszter: Nem az állam pénzéből akarták az, orgonát megvásárolni?) A község a kérdést úgy oldotta meg, hogy egyes jobbmódú gazdák váltókat írtak alá az, orgona beszerzésére, hogy később a község azokat ki fogja fizetni. A miniszterközi bizottság egyszerűen azzal érvelt, hogy aki aláírta a váltót, az fizesse is ki. Az mégsem helyénvaló, hogy egyes gazdák vásároljanak' a templom részére orgonát, s hogy azt ők fizessék ki, mert az mégis csak a községnek a dolga. Felszólalásom lényege az, hogy amit a község elöljárósága ilyen kérdésekben alapos meggondolás után határoz, azt ikagyják is jóvá, mert a község tudja legjobban, hogy mire van szüksége. Ma ötéves tervet kívánnak előre a községektől, (hogy határozza meg a község előre, milyen beruházásokat akar tenni a területén. Ha az ember meggondolja, ez helyes, de öt év alatt adódhatnak olyan szükségletek, amelyeket nem lehet előre látni. Egy községi épület például teljesen jókarban van, de jön egy nagy vihar vagy másféle elemi csapás, elhordja a. tetőt, s miután nem vettek fel erre fedezetet az ötéves tervben, nem engedik mega kijavítását. Sokszor olyan bonyolult esetek állnak elő, hogy a legnagyobb utánjárással, a legnagyobb fáradozással is csak alig-alig lehet segíteni. Ezért ilyen vonatkozásokban sokkal nagyobb hatáskört kell biztosítani a községnek, ami azonban csak\ f akkor lehetséges, ha az autonómiát bővítik és nem szűkítik. Vannak viszont dolgok, amelyeket a miniszterközi bízottság vagy a vármegye nemcsak hogy engedélyez, hanem! egyenesen ráparancsol a községekre, hogy ezekre meg ezekre a tételekre kell, hogy pénz legyen. Vannak különféle egyesületek, különféle szervezetek, különféle folyóiratok és lapok, amelyeknek tagdíjához és előfizetéséhez a községnek kell a fedezetet előteremtenie, tekintet nélkül arra, hogy a lapokat a községben olvassa-e valaki vagy sem. De ugyanez a helyzet a község vagyonával is. A község képviselőtestülete hoz egy határozatot, hogy ezt vagy amazt a befektetést, beruházást vagy építkezést akarja csinálni, ez azonban megint nem a községtől függ, hanem a vármegye kis gyűlésétől, amely már nem ismeri annyira a község életét, ami igen sok esetben káros hatásúnak mutatkozik. Aki ismeri a vármegye életét, az tapasztalta, hogy sokszor egészen felesleges es csekély dolgok futnak fel a vármegyéhez, kéthárom pengős kis ügyek, és ha a vármegyei kisgyűlósek tárgysorozatát végignézzük, annak a fele dobolási díjak, a kisbíró költségei, kerítések és hasonló jelentéktelen tatarozások és csekély ügyek feletti határozathozatalból áll. Ha ezeknek az ügyeknek elintézését nem tudjuk vagy nem akarjuk rábízni a községi ülése 1938 június 10-én, pént'eken. 6ÍS elöljáróságokra, akkor mirevalók azok, hiszen abszolúte semmi hatáskörük nincs? Ha már a kisbírónak vagy az éjjeliőrnek a felfogadása is a vármegyétől függ, akkor, a községi elöljáróságnak legfeljebb már a pásztor vagy a mezőőr felfogadása marad. De különösen, ha az illető község államsegélyes vagy magasabb községi pótadót fizet, akkor már a legcsekélyebb 4 pengős ügy is felmegy a belügyminisztériumba. Elismerem, hogy ott a legnagyobb jóakarattal viseltetnek, de nagyon sok akta kerül fel és az elintézés néha hat-hét hónapot is igénybe vesz. Sokszor előfordultak esetek, amikor segéderőket, segédtanítókat, vagy írnokokat kellett beállítani a különféle munkák elvégzésére, de ezek fizetését nem lehetett kiutalni, mert a belügyminisztérium, ahová az akták felkerültek, nem hagyta jóvá és csak gyakori utánjárásra sikerült olyan munkákat kifizettetni, amelyeket már négy-öt hónappal ezelőtt kellett volna kifizetni. Ezért tényleg, mint a belügyminiszter úr mondta, egyszerűsíteni kell a közigazgatást, a községeknek nagyobb hatáskört kell adni. Szerény véleményem szerint nekünk ezt nemcsak követelnünk kell, hiszen követeli is mindenki még a túlsó oldalról is, hanern végre-valahára lássuk is ennek megvalósítását. Mélyen t. Ház! Az egyedül megmaradt joga a községi képviselőtestületnek a jegyzői, az orvosi és az elől járó választások, de látjuk, hogy ma már ezen a téren sincs meg az autonómia, az önrendelkezési jog, mert például a jegyzőválasztásoknál a főbíró jelöl három* személyt, a pályázók közül, természetesen leginkább olyanokat, akik az ő véleménye szerint alkalmasak a község vezetésére. Amint az az életben előfordult, a főszolgabíró urak is tévedhetnek és akkor, habár a község jegyzője nem jó jegyző, mégsem lehet őt semmilyen módon sem elmozdítani. A magam részéről ezért helyeselném egy olyan törvény meghozatalát, amely a községi jegyzők áthelyezését lehetővé tenné, mert ha a jegyző nem tud a község életébe beleilleszkedni, ha nem Tud együttműködni a község lakosságával, akkor tényleg módot kell találni arra, hogy azt a jegyzőt el is lehessen onnan helyezni. El kell határolni a jegyző munkakörét. Elismerem, hogy ma, amint sok kormánypárti szónok fel is említette, a jegyző túl van terhelve munkával, adóbehajtásokkal, statisztikák elkészítésével és hasonló dolgokkal s így nem tudja teljesíteni azt a munkát, ami tulajdonképpen a feladata lenne, a község közigazgatást. Sajnos, sok olyan jegyző van, aki nem ezt a munkát végzi, hanem azt a feladatkört, amely tulajdonképpen a községi elöljáróság munkája lenne, a fásítást, más gazdasági dolgok irányítását, a legelőj a vitást és hasonló dolgokat. Ezért nagyon szigorúan el kellene határolni azt a munkakört, amely a jegyzőé és a másikat, amely a községi elöljáróságé, a bíró, stb. munkája. Ezzel kapcsolatban meg kell említenem, amiről az előbb is szó volt, hogy amilyen bőkezű a miniszterközi bizottság és a vármegye, amikor tisztviselők, vagy más személyek hivatalos kiszállásainak díjait, vagy hasonló más dotálásait kell megállapítani, ugyanolyan szűkkeblű, ha a községi elöljáróságok, a választott községi elöljárók, bírók és más elől járósági tagok elvégzett munkájának díjazásáról van szó; ezek a legcsekélyebb díjazást sem