Képviselőházi napló, 1935. XIX. kötet • 1938. május 18. - 1938. június 17.

Ülésnapok - 1935-327

606 Az országgyűlés képviselőházának 327, a multat lezárja a lelkek megbékítésével, egy éles határvonal meghúzásával és a múlt bizonytalan hangulatában elkövetett politikai bűncselekményeket, — ideértve a falukutatókat is — amnesztia kezdeményezésével zárja le és fehér lappal nyitja meg az új korszakot, amely új korszaknak a kiindulása a rendtörvémiyel védett rend és biztonság. T. Ház! A renddel függ össze a rendőrség, illetőleg csendőrség kérdése is. A költségvetésből úgy látom, hogy a csendőrségről való gondoskodás úgyszólván teljes és tökéletes, nem mondható azonban ugyanez a rendőrségről. Márpedig, amint imás alkalommal kifejtettem, ha a kormányzat a tisztviselőktől azt követeli, hogy ne politizáljanak, semmiféle szélsőséges mozgalomban ne vegyenek részt, abban az esetben gondoskodjék egyszersmind arról is, hogy a tisztviselői osztály anyagilag olyan helyzetbe jusson, hogy napi megélhetési gondjaitól szabaduljon. Ezért legelső lépésként azt kellett volna tennie, hogy a kisfizetésű kategóriáknál már most, ebben a költségvetési évben megszűnjenek azok a korlátozások, amelyek a szanálással kapcsolatban életbe léptek és a IX. fizetési osztályig bezárólag a korábbi, a szanálás előtti fizetések lépjenek ismét hatályba. Ha helyes az a felfogás, hogy minden rendellenességnek és minden szélsőségnek legbiztosabb ellenszere az anyagilag alátámasztott, nyugodt lelki atmoszféra, még fokozottabban áll ez a karhatalmi szervezetekre. A karhatalmi szervezetek szempontjából pedig, mélyen i Ház, a rendőrségnél kétségtelen hiányokat és fogyatékosságokat látunk. Meg kell állapítanom azt, hogy a rendőrlegénység fizetése általábanvéve kielégítő, azonban még itt is történt a múltban olyan kicsinyes hiba, amely érzékenyen érintette a rendőrlegénységet. A három éven át szüneteltetett automatikus előléptetés az érdekelt rendőrökre átlag 5—800 pengős vagyoni hátrányt jelentett, ami a kisembereknél óriási összeg. Elénk tárulnak azonban a költségvetésből olyan bajok, amelyeket részben csekély, részben minden anyagi áldozat nélkül is megnyugvást keltőén lehet orvosolni- Ilyen például a rendőrlegénység előléptetési kérdése. A költségvetés szerint a rendőrlegénység létszáma 8294 fő, a csendőrségé 11.412 és amíg a csendőrségen 11.412 főnyi legénységre 247 alhadnagy esik, addig 8294 rendőrre csak 10 alhadnagy. Egyenesen ijesztő ez az aránytalanság. Rögtön befejezem. (Csoór Lajos: Csak negyedóra volt! Valami tévedés van a csengőben!) Elnök: Tessék még folytatni képviselő úr és azután befejezni. Drobni Lajos: Mélyen t. Ház! Ezen az áHapoton egyszerűen lehet segíteni. Ugyanolyan aranyban kell alhadnagyi állásokat szervezni a rendőrségnél is, ahogy a csendőrlegénységi létszámhoz aránylik a rendőrlegénység létszáma. A másik anomália, amelynek megoldása egyáltalán semmiféle anyagi megterhelést nem jelentene, a tiszthelyettesi cím megadása. A 123.400/1936. B. M. számú rendelet megengedi, hogy a tényleges rendőrtiszthelyettesek létszámának 5%-a erejéig címzetes tiszthelyettesekét lehet kinevezni. Ez kevés, mert hiszen még ma is vannak sokan olyan rendőraltiszti vizsgát tett, már legalább 10 esztendeje rendőraltiszti szolgálatot kifogástalanul ellátó rendőrfőtörzsőrmesterek, akik nem tudnak még címhez sem jutni: már pedig ez a fegyelem szempontjából is fontos és kívánatos. ülése 1938 június 10-én, pénteken. Mélyen t. Ház! Nagyon sajnálom, hogy az idő előrehaladottsága miatt nem tudok végigmenni a rendőrség problémáinak, a rendőrség jogos kívánságainak egészén, amelyek kiterjednek a fogalmazói karra, a felügyelői és a detektívtestületre, a • kezelőszemélyzetre is. Meg kell ugyan állapítanom, hogy az, amit a költségvetés segít a rendőrtiszti karon, nem elégséges, mégis mivel a költségvetésben tiszteletreméltó jóindulatot látok a rendőrséggel szemben a meglévő bajok orvoslására és ezzel a rend fenntartására irányuló tárgyi készséget látom biztosítva, a nélkül, hogy a kormányzat a rend folytonos hisztérikus hangoztatásának hibájába esnék, a költségvetést általánosságban elfogadom. Elnök: Szólásra következik Eajniss Ferenc képviselő úr. Nincs jelen. Szólásra következik Soltész János képviselő úr. Nincs jelen. Szólásra következik Csoór Lajos képviselő úr. Csoór Lajos: T. Ház! A belügyminiszter úrnak imént elhangzott költségvetési beszédében nagy mértékben kell hiányolnom azt, hogy a választójogi rendelet tekintetében nem nyilatkozott. Mellékes az, hogy a múlt napokban e tárgybian interpelláltam és arra sem kaptam választ, de más igen tiszteletreméltó képviselőtársaim is felhozták ezt a kérdést. Nem akarok ismétlésekbe bocsátkozni. A belügyminiszter úr és a mélyen t. Ház figyelmét felhívom arra, hogy ennek a rendeletnek szigorú végrehajtása folytán a választói jogra jogosultak^ igen níagy számban ki fognak maradni a névjegyzékből. Kérném tehát, méltóztassék, belügyminiszter úr, egy olyan pótútmutatást, pótutasítást adni a rendelethez, hogy annak alkalmazása méltányosan és a körülményekhez mérten helyesen történjék. #

Ha ez nem következik be, meg kell mondanom azt, hogy a falu népe, ha ki fog maradni a választójogból, a jegyzőt és a többi urat fogja okolni azért, mert elvesztette azt a jogot, amelyért évtizedes harcot vívott. Ezt az úrgyűlöletet meg kell (akadályozni és meg kell előzni az ország érdekében. Olyan utasítást kérnék tehát kiadni, hogy e rendelet végrehajtása legyen méltányos és ne arra irányuljon, hogy kirekesszünk embereket a választójogból, hanem éppen ellenkezőleg, lehetőleg mindenki vétessék fel abba, különösen falun, ahol most a legnagyobb» munka- és dologidő van s az emberek nem tudnak a Joguk után járni. A belügyminiszter úr költségvetési beszédében említette, hogy különösen a községi igazgatás terén van reformokra szükség és hogy ez pénzt is fog igényelni. Nagyon kívánjuk és ezért nagy örömmel üdvözölnénk, ha a községi közigazgatás minél előbb és minél nagyobb mértékben simulna a községi gyakorlati élet követelményeihez. E tekintetben bátor vagyok felhívni a t. Ház és a belügyminiszter úr figyelmét arra a körülményre, hogy ha a községi képviselőtestületek már összeállították a maguk költségvetését és felvettek abba hasznosnak, célszerűnek és szükségesnek tartott kiadásokat, a miniszterközi bizottság^ és a Telsőbb hatóságok ne kékceruzázzák végig a költségvetéseket azon a címen, hogy: te község ennyi, meg ennyi államsegélyt kapsz. Ellenkezőleg, örüljenek annak, ha MZ cl paraszti nép haladni és fejlődni akar. Azok úgyis nagyon megnézik a garast, hogy hova juttatnak tíz és száz pengőket. Azok csak a legméltányosabb szükségleteket veszik