Képviselőházi napló, 1935. XIX. kötet • 1938. május 18. - 1938. június 17.

Ülésnapok - 1935-327

582 Az országgyűlés képviselőházának 327, már sikerült egyszer Magyarországon tagdí- , jakból országos mozgalmat, autókkal és agitátorokkal együtt megszervezni. Nem tudom elképzelni, hogy most egyszerre megnyilatkoztak volna az emberi lelkek és ezzel kapcsola* tosan egyszerre megnyíltak volna a pénztárcák is olyan mértékben, hogy ezek a derék tisztviselő urak, akik Magyarországon egyszerre felefedezték a maguk nagyságát és pártvezéri mivoltát, a rendelkezésre álló tőkékkel vagy a rendelkezésükre bocsátott belépési dijakból tudnának politikai pártokat szervezni, párthelyiségeket fenntartani. Ha csak a magam kerületét mézem, nem tudom, hány szélsőjobboldali párt van már, mert mindennap eggyel több van. Azt azonban tapasztalom, Ihogy valahányszor, amikor megindul egy ilyen párt, rögtön van párthelyiségük, a párthelyiségükben örökké folyik a dinom-dánom, titkárok vannak és telefon. Ez komoly pénzeket igényel. Igen t. képviselőtársaim tudják, hogy a kerületekben meginduló mozgalmak is mennyi pénzt kívánnak, mennyi pénzt követelnek meg, s most hivatkozom az én igen t. Balogh képviselőtársamra., aki azt kérdi, hogy politikai testvéreinek honnan van pénzük agitációra? Én mint jogforrásra reá hivatkozva magam is ezt kérdezem. T. belügyminiszter úr! Elvégre egy országra nézve nem lehet érdektelen az, hogy amikor az ország rendjét akarják felborítani .agitátorokkal, nyomtatványokkal, a köztisztviselők fellazításával, hogy akikor ezekre^ az agitációkra s ezekre az ágensekre, iröpcédulákra honnan van pénz. (Müller Antal: Tal án a negyvenezer hold urától?) Nem íbiszem, hogy Festetics Sándor t. képviselő úr pénzt adna, mondjuk, a Szálasiféle mozgalom céljaira. (Meizler Károly: Ellenőrizzük minden párt anyagi helyzetét! Beterjesztettem errevonatkozólag egy javaslatot, nem szavazták meg!) Téved, én megszavaztam, egész politikai pártunk felállt a képviselő úr indítványa mellett szavazni. (Drobni Lajos: Óriási győzelem!) T. Ház! Méltóztassék megengedni, hogy a miniszter úr figyelmét felhívjam egy olyan kérdésre, amely az utóbbi időben sajnos, különösen a vidéki városokban jelentkezett nagyobb mértékben, a névtelen leveleik kérdésére. A vidéki városokban lassanként nem maradt vezető ember, akinek családi életét és egész hivatali működését névtelen levelek tömegével ne kritizálnák. Szegeden kezdődött és folytatódott Kalocsán. Nem akarom azokat a városokat felsorolni, ahol a polgármestertől kezdve az összes városi vezető tisztviselőknek, a kir. ügyésznek, a kir. bíróságok tagjainak, mindenkinek, aki abban a városban jelenleg még mint tisztességes ember szerepel, egész életét ;és hivatali működésót, egész előző közigazgatási működését olyan kritikával illetik névtelen levelekben, hogy az teljesen tűrhetetlen. Az egész városban mindenki beszéli, honnan származnak a névtelen levelek, mint például legutóbb Kalocsán is, de végeredményben íróikkal szemben mégsem történik semmi. (Müller Antal: Fel kell jelenteni, ha tudják, honnan származik!) T. képviselőtársam, fel kell jelenteni, de nagyon komplikáltnak mutatkozik az az eljárás, amelyet velük szemben le kellene folytatni. (Egy hang a középen: Miért?) Nem tudom, hogy miért. Nem én vagyok hivatva arra, Ihogy a névtélen levelek íróit kinyomozzam, nem én vagyok hivatva arra, hogy feljelentést tegyek. Mint egy szörnyű erkölcsi ragályt említem meg ezt a dolgot itt a képviselőházban

1 a belügyi tárcával kapcsolatban. ülése 1938 június 10-én, pénteken. Nem tudok annál aljasabb dolgot elképzelni, mint hogy névtelen levelekkel teszik tönkre tisztességes emberek családi é'letét, hogy a vidéki városokban minden hivatali vezető embert, mint korrupt banditát tüntetnek fel. Megint felhívom a t. miniszter úr figyelmét arra, ami Kalocsán történt. Méltóztassék bekérni az adatokat Kalocsáról s akkor majd méltóztatik látni, miként lehet névtelen levelekkel politikai célból egy egész város életét felforgatni. Ez felfogásom szerint teljes mértékben tűrhetetlen. En is azon az állásponton vagyok, amelyen Müller igen t. képviselőtársam: én sem ismerek t. miniszter úr kinyomozhatatlan bűntetteket. Meggyőződésem szerint, ha egy bűncselekményt — még ha névtelen levelekről van is szó — ki alkarnak nylomozni, akkor azt ki is lehet nyomozni, különösen akkor, ha azok a névtelen leveleik százával készülnek, (vitéz CsicseryRónay István: Tűzrevalófe!) Ezt nem fogadom éh t. képviselőtársam és nem tudok túlmenni ezen a kérdésen egyszerűen azzal, hogy a névtelen levelek tűzrevalók. Ha ugyanis egy kis vidéki városban névtelen leveleket küldözgetnek, amelyekben az van, hogy az illető vármegyei vagy városi tisztviselő, az a rendőrtiszt vagy ügyész vagyonát a törvénynek meg nem felelő módon szerezte, azon nem lehet túlmenni, t. képviselőtársam. (Meizler Károly: Mi is kapuk naponta 50 levelet, tehát nyilvánvaló, hogy nem nyilasok csinálják!) T. képviselőtársaim, tekintettel arra, hogy én a belügyi tárcánál jelenleg at. miniszter úr véleményét akarom erről a kérdésről megkérdezni és nem a t. képviselő úrét, méltóztassék megengedni, hogy ezt a témát továbbfolytassam. Fölhívom a t. miniszter úr figyelmét arra, példának okáért a kormányhoz nagyon közelálló vidéki sajtóorgánumok, amelyeik a kormányzattól szubvencióban részesülneík, már nyíltan és nem titokban folytattak bizonyos akciókat, amelyek annál súlyosabb megítélés alá esnek, mert bizonyos mértékben hivatalos köpenyegben jelentkeznek. Neim óhajtok a pestkörnyéki városokban történtekkel bőveblben foglalkozni, csak megemlítem, hogy lassanként nem lesz egyetlen polgár és egyetlen köztisztviselő sem. a pestkörnyéki városokban, akit legtöbbször a kormányhoz közelálló orgánumokban nem támadnának meg. Csak egy esetet említek meg: Kispest város polgármestere, Molnár József dr. ellen megindult egy hajsza a kormány kispesti lapjában, amelynek felfelé való összeköttetései közismertek. Nem lehet tovább fenntartani a kétértelműségek rendszerét, nem. lehetséges az, hogy a kormánypártiság köpenyegébe «s a kormányzat háta mögé hújva, hadjáratok induljanak meg rendes, becsületes, városaik érdekét tiszt esseg; gel képviselő polgármesterek és magasrangá tiztviselőik ellen, akiknek eljárásait, nemcsakhogy súlyos kritika tárgyáivá teszik, hanem példának okáért a kispesti polgármesterrel kapcsolatiban megírták, hogy az ínségesek pénzéből 15%;ot vett el a maga részére. Hová fog az vezetni, ha közigazgatási tisztviselőknek és a közigazgatás fejeinek tekintélyét sárbatapossólk? Az én felfogásom, t. miniszter úr, az, hogy a közigazgatási hivatalokban olyan embereknek kell lenniök, akik erkölcsileg a legkisebb mértékben seon esnek kifogás alá. (Meizler Károly: Ez a sajtószabadság! Tessék sajtóreformot csinálni!) Én a legsúlyosabb kritikát gyakoroltam mindig és fogom a jövőben is a tisztviselőkkel szemben, viszont azt kívánom, híogy 1 ne induljanak meg ellenük olyan politikai haj-