Képviselőházi napló, 1935. XIX. kötet • 1938. május 18. - 1938. június 17.

Ülésnapok - 1935-326

566 Az országgyűlés képviselőházának 326. ülése 1938 június 9-én, csütörtökön. van a rendeletben! — Bárczay János: Egy kis melléfogás!) Igen, én csak a 9. § 2. bekezdését olvasom, amely szórói-szóra azt mondja, hogy a (helyszíni eljárást nem szabad délelőtt 8 óránál korábban megkezdeni és este 8 órán túl iolytatni. Nem értem ezt a tiltó rendelkezést. Ha ez a tiltó rendelkezés nem volna, akkor is éppen olyan helyes és éppen olyan helytálló volna az egész eljárás. (Bárczay János: De reggel 4 órakor mégsem rázhatnak ki valakit az ágyból összeírás végett! Akkor meg az volna a baj!) Engedelmet kérek, azt hiszem, ebbe a túlzásba senki sem fog beleesni, legkevésbbé az összeíró közeg, akinek magának is kellemetlen lenne, hogy valakit reggel 4-kor kelljen keresnie, (vitéz Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter: Akkor miért méltóztatik kifogásolni a rendelkezést!) Igénytelen nézetem szerint ennek a rendeletnek a mondottaktól eltekintve igenis az a fő hibája, t. miniszter úr, hogy olyan időpontra teszi azt az összeírási munkálatot, amikor éppen a foglalkozásból folyó elfoglaltság következtében többen kimaradhatnak a névjegyzékből. Ami az állampolgárság okirati igazolását illeti, talán egyszerűbb volna, ha e tekintetben úgy méltóztatnék rendelkezni, hogy azoknál a választóknál, akik már érvényesen fel vannak véve a választók névjegyzékébe, — mivel a régi törvény értelmében is csak r magyar állampolgárt lehetett a választók névjegyzékébe •felvenni — vé

1 címeztessék az állampolgárrá*?. El tudtam képzelni, hogy így megtörténik, hogy esetleg egy-két olyan ember is becsúszik majd, akiket nem lenne szabad a névjegyzékbe felvenni, ez azonban annyira elenyésző csekély szám lesz, hogy elenyésző csekély tévedési lehetőség nem ér fel azzal az előnynyel, amelyet akkor nyerünk, ha ezt a vélelmezést a régi választói névjegyzékben levőkkel kapcsolatban elfogadjuk. Azt hiszem, ;Logy ezt minden nehézség nélkül meg lehetne tenni, annyival is inkább, mert hiszen az ellenkező mesroldás sok zaklatásra adhat alkalmat. Nem kell más, mint hogy az összeíró közeg egy kis animozitással viseltessék valakivel szemben és pusztán azon az alapon, hogy az állampolgárságot okirattal kell igazolni, — ámbár az illető állampolgársága esetleg köztudomású is — megkívánhat és megkövetelhet tőle egy egész sor olyan okiratot, amiket az illető bizony a legtöbbször nem tud előadni. Ez a rendelkezés tehát visszaélésekre vezethet. De menjünk tovább. Ha a választó nem tudja igazolni azokat a kellékeket, amelyek a választójogosultsághoz szükségesek, például az életkort, ebben az esetben ötnapos határidőt tűzhet ki az összeíró közeg az igazolásra^ Ez az öt nap lehetetlen rövid idő, ha az illetőnek magának kell megszereznie az igazolást. Ezt talán olykép is lehetett volna rendezni, hogy maga a hatóság szerezze be az igazolást. Ha az igazolás 5 nap alatt megszerezhető, akkor a hatóságnak egy hivatalos átiratába kerül csak, hogy hivatalos használatra megküldjék neki az adatait. (Vitéz KeresztesFischer Ferenc belügyminiszter: Ez is benne van!) Különösen áll ez az iskolára, amelyek csoportosam, tudnak ilyen kimutatást készíteni és az egy-egy községben vagy városiban végzett tanulók és tanfolyamok névsorát átirattal közölni tudják. Ezzel rengeteg munkától és utándárástóP szabadítjuk meg az illető választót. Es ha már éppen a legnagyobb munkaidőiben történik ez az eljárás, méltóztassék elképzelni, milyen nehéz annak a polgárembernek megszerezni az iskolai bizonyítványt,, — amikor különösen az aratás gondja lis ott van a nyakán — nem is beszélve arról, hogy ha esetleg a negyedik, vagy ötödik községben végezte az elemi iskola utolsó osztályát, mennyi idejébe kerül, ha oda kell mennie a bizonyítványért, holott az egészen kényelmesen megszerezhető volna a hatóság részéről is. Ezzel a rendelettel kapcsolatban azt is szükségesnek találnám, hogy az igen t. belügyminiszter úr a legszigorúbb formában méltóztatnék intézkedni aziránt, hogy az összeírásnál ne csak az okiratok helyesséigét, jóságát vizsgálják meg pontosan es- lelkismeretesen, hanem az összeírást is a legnagyobb gondossággal folytassák le. Ez a kéréseim tudniillik a múltban történt sérelmekkel kapcsolatos, amikor százával maradtak ki olyasn választók, akiknek választójoga kétségtelen igazolást nyerhetett volna. Nem szabad ezt a kérdést teljesen rábízni arra a választópolgárra, aki kiimarad a névjegyzékből, mert hiszen a legtöbbstzör módjában sem lesz megnézni, hoigy kimaradt-e. Egy kör jegy zőséigbcn például esetleg 20^-30 kilométerre kellene elmennie annak a választónak, hogy megnézze, hogy ä közséigháaán kifüggsiztett névjegyzékben tényleg ott szerepel-e az ő neve a választók között. T. Képvsielőház! Pár ilyen- hasonló úgynevezett r megnyugtató kívánságot leszek bátor még felsorolni. Ilyen például a választások körüli eljárás ügye. Azt hiszem, nem lenne^ helytelen,, ha a helügymániszter úr törvényjavaslatot nyújtana be, — hiszen másképpen nemi lehet ezt a dolgot orvosolni, miivel törvényben van a haj alapja — hogy az úgynevezett közfelkiáltással történő választásokat szüntessük meg. Én már nagyon sok ilyen közfelkiáltással történt választást láttam a törvényhatóságokban és. a községekben. Nem tudom, hoigy a magas minisztériumban láttak-e közvetlenül ilyen közfelkiáltással történő választásokat. Nagyon sok helyen megtörtént, hogy közfelkiáltással megválasztottnak jelentették ki valakit, aki bizony abban a vármegyében vaigy abban a városban csak abszolút törpe minoritáslban volt. (Ügy van! Ügy wan! balfelől.) Éppen a napokban olvastuk a pestszenterzsébeti választást. Itt ínég csak azt a kifogást sem lehetett felhozni a tisztviselők ellem, hogy esetleg valamilyen szélsőséges ellenzékiek, mert hiszen, mint régi tisztviselők, természetesen a kormánypárt hűséges tagjai voltak. Mivel azonban egy új rezsimnek, egy új áramlatnak nem tetszettek ezek az emberek, akik, mondom, a régi kormánypártnak voltak a^ hűséges tagjai, ezeket kisöpörni valóknak vélték és a közigyűlésen a legnagyobb megbotránykozás mellett olyanokat jelentettek ki közfelkiáltással megválasztottaknak, akik szavazás esetén egéstzen kis szavazótábort találtak volna maguk mögött. Éppen ezért kérem az igen t. belügyminiszter urat, méltóztassék; konszideráció tárgyává tenni, hogy a visszaélésekre ezt az állandóan lehet őségét adó választási módot szüntessük meg. Ahol válasz^tás van, ott mindenki rászánja azt a kis időt, amennyibe a szavazás kerül, mert így legalább az eredmény megnyugtató. Másik eset- Ha pályázatot hirdetnék bizonyos állásokra és már a kandidáló bizottság