Képviselőházi napló, 1935. XIX. kötet • 1938. május 18. - 1938. június 17.

Ülésnapok - 1935-326

540 Az országgyűlés képviselőházának 326. ülése 1938 június 9-én, csütörtökön. azokat a helyeket, amelyek az ifjúság elől semmi körülmények között nincsenek elzárva, ha az az ifjúság nem urizálásért akar a gazdasági pályákra menni, hanem dolgozni akar, ha az az ifjúság megfogja az eke szarvát a mezőgazdaságban és önmaga kíván megfelelő mesterséget űzni az ipari életben, nem pedig csak főnökösködni és másokkal dolgoztatni. Mindenesetre fontos volna, hogy a kormány szüntesse meg azt a társadalomban is élő tévhitet, amely a nyugalmazott tisztek számára bizonyos állások elfoglalását tilalmazza. A nyugdíjas tiszteknek például nem szabad elvállalniuk egy iparos, vagy egy kereskedő mellett a titkári teendők elvégzését, mert ezt össze férhetlennek tartják a tiszti állással. Ezt a szellemet, ezt a gondolkodást, amely a tisztikarban és a honvédelmi minisztériumban még ma is él, minden körülmények között meg kell szüntetni, mert amíg ez a szellem uralkodik, addig nem lehet megszerettetni ezeket a pályákat azokkal, akiknek pedig az ilyen állások elfoglalására megvolna a képzettségük és hajlamosságuk is. A földmíyelésügyi miniszter úr megígérte, hogy nagy súlyt helyez a szakoktatásra és azt a jövőben is a legnagyobb mértékben ki akarja bővíteni. A miniszter úr — úgy látom — erős kézzel akarja megvalósítani feladatait (Ügy van! Ügy van! a középen.) és nemcsak beszélni, hanem cselekedni is akar a mezőgazdaság ér dekében. A mezőgazdaság tekintetében ma tényleg az erős kéz politikájára van szükség és tekintettel arra, hogy olyan embert látok ma a földmívelésügyi miniszteri székben, aki nemcsak beszélni és ígérni, hanem cselekedni is akar, (Dinnyés Lajos: Az majd elválik! Retorika jeles, az biztos!) az iránta való bizalomból kifolyólag a címet elfogadom. (Elénk helyeslés a középen.) Elnök: Kíván még valaki a címhez hozzászólni? (Nem!) Ha szólni senki nem kíván, a vitát bezárom. Az államtitkár úr kíván szólni. Öt illeti a szó. Gr. Teleki Mihály földmívelésügyi államtitkár: T. képviselőház! Egészen röviden kívánok válaszolni felszólalt képviselőtársaimnak. Elsősorban hálásan köszönöm Beniczky képviselőtársam felszólalását a háztartási tanfolyamokra vonatkozólag. Meg kívánom jegyezni, hogy a kormány programmjában is benne van ennek a kérdésnek a megoldása, hiszen a múlt évben 42 ilyen háztartási tanfolyamot tartott a kormány és ezt az akciót la következő évben is folytatni fogja, Mózes Sándor képviselőtársam szavait há lásaii köszönöm. Látom azokból, hogy ő is arra helyezi a fősúlyt, hogy az alsófokú mezőgazdasági szakoktatás fejlesztessék és különösképpen felhívja a fiatalság figyelmét arra, hogy a gyakorlati pályákon kell elhelyezkedni^ Mint az Önállósítási Tanács egyik tagja — sajnos — gyakorlatból tudom, hogy rengetegen, akik ilyen mezőgazdasági érettségit tettek, a helyett, hogy visszamennének az eke szarvához, mindenféle más pályákon próbálnak elhelyezkedni. Feltétlenül szükséges tehát a fiatalságot arra nevelni, hogy menjen vissza a gyakorlati pályákra, (Úgy van! Ügy van!) a gazdasági iskolát végzett pedig menjen vissza az eke szarvához. Kérném a cím elfogadását. (Helyeslés a középen.) Elnök: A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e a 6. címet elfogadni? (Igen!) A Ház a 6. címet elfogadta. Következik a 7. cím. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék azt felolvasni. vitéz Miskolczy Hugó jegyző (felolvassa a 7. címet): Beniczky Elemér! Elnök: Beniczky Elemér képviselő urat illeti a szó. Beniczky Elemér: T. Ház! A vízügyi szolgálat címénél azt tapasztalom, hogy a tavalyi 4,213.000 pengő helyett az idei költségvetési előirányzatban 2,640.500 pengő van felvéve. TJgylátszik, a nagyobb folyóknál érhető el ilyen tekintélyes megtakarítás, amit egyébként én nem kifogásolok, sőt örömimel üdvözlöm, ha a kormány kisebb összeggel is teljesíteni tudja feladatát. Az egész költségvetés kerete 3,713.490 pen gővel emelkedett, ami az öregségi biztosítás bevezetésének a következménye. Ennél a címnél azonban már nagy megtakarítást látunk. A nagyobb folyóknál bizonyára nem szükségesek olyan tekintélyes munkálatok, mint az előző költségvetési évben és erre vezethető vissza az összeg csökkenése. A kisebb mederrendezési, gátkötési munkálatoknál egyébként körülbelül megmaradt a tavalyi költségvetési előirányzat. Gátkötések az északi felföldön, ahol a talaj laza és így a vízmosások nagyon nagy mértéket öltöttek, a múltban is folytak, de ezeknek a gátkötéseknek vízmosás-kötéseknek a folytatása nagyon kívánatos. Ez olyan müvelet, amely tulajdonképpen soha sem állhat meg, mert a Zagyvának, de különösen a Tárnának a vízgyűjtő medencéje laza homokos, vagy agyagos-homokos hegyekből áll, ahol a vízmosások rendkívül gyorsan nőnek. Ezeknek a megkötése magángazdasági erővel kellő eredménnyel nem történhetik meg, itt tehát állami segítségre van szükség. Az északi Tarna-menti vizitársulat vízgyűjtőmé den eéj ében, de egyéb nógrádi és borsodi területeken is végeztek már a múltban ilyen vízmosás-kötéseket. Végezte pedig az állami erdészet az állami kezelés alatt álló területeken és a kultúrmérnökség az egyéb területeken. Mégis kimaradtak bizonyos területek, amelyek megkötése még szükséges volna. Itt ugyanis az a helyzet, 'hogy ezen a vidéken éppen a talaj lazasága folytán az erdők déli oldalai mind olyan vízmosásos, kopár területek, amelyeken vannak ugyan itt-ott százados csenevész fák, azonban a megkötés feltétlenül szükséges volna. Ez eddig el volt hanyagolva. Az ezek alatti szűk völgyekben kellene vízfogó, illetőleg hordalékfogó gátakat emelni, mert a vízmederrendezések másként sikeresen nem folytathatók. így az északi Tárnánál, amelynek folyása mintegy 30 kilométer hosszú, amely a vizitársulat keretébe tartozik, szünet nélkül tart a heiszapolódás, a behomokolás, úgyhogy az elvéerzett munkálatokat szünet nélkül ismételni kell. Ezt a folyamatot csak úgy fogjuk mérsékelni tudni, ha állami segítséggel a jövőben is folytatódni fognak a. vízkötési, gátkötési és hordalékfogó gátépítési munkálatok. Nem elég évenként egy-két gátat csinálni, hanem rendszeres programmot kellene beállítani ennek a vidéknek, nevezetesen a Tárna vidékének, azuían a Zagyva forrásvidékének és a szomszédos borsodi, nógrádi és hevesi vidékeknek vízszabályozására, hogy ez a kérdés gyökeresen meg legyen oldva s ha ilyen vízkötési programniot állapítanának meg s ezt minden évben tovább folytafnáE. akkor jobb eredményt lehetne elérni.