Képviselőházi napló, 1935. XIX. kötet • 1938. május 18. - 1938. június 17.

Ülésnapok - 1935-326

Az országgyűlés képviselőházának 326. nak. Ha erre vonatkozólag konkrét panasszal méltóztatik a képviselő úr hozzám fordulni, nagyon szívesen ki fogjuk vizsgálni a kérdést és az igazságnak megfelelően fogjuk megol­dani. (Helyeslés a baloldalon.) Szakszerűségi szempontból azonlban megjegyezni kívánom, hogy a legelők nagyon sűrű fásítása a legelő­ket beárnyékolja. Aztán egy másik dolog, amit itt tekintetbe kell vennünk az, hogy előfordul­hat, hogy esetleg egy-két évig nem lehet a legelőn legeltetni, nehogy a jószág a csemeté­ket kitörje vagy egyéb károkat okozzon. Meg lehet tehát a kérdést úgy is oldani, hogy bizo­nyos szakaszokban fásítsák be a legelőket. Mindenesetre a konkrét panaszokat ki fogom vizsgálni. Farkas István képviselőtársam felhívta a kormány figyelmét arra, hogy a fakérdésekben bizonyos rendszertelenség van, hogy a fo­gyasztók drágáin jutnak hozzá a fához és hogy az a bizonyos konstrukció nem felel meg a célnak. Ez a konstrukció mindenesetre lehetővé tette, hogy a termelőik a múlt évben megfelelő árat kaptak a kivágott fáért, ugyanakkor azonban a fogyasztókra sem rótt túlzott ter­heket. Most a kérdés a kormánybiztosság ke­zelése alatt áll és a kormány módot fog találni arra, hogy úgy a termelők, mint a fogyasztók érdekeit megfelelően megvédje. Visszatérni kívánok még Csoór képviselő­társam beszédére, aki kifogásolta, hogy az állami erdőkben nem engedik meg a galyfa gyűjtését. Ezzel kapcsolatban rámutatni kívá­nok arra, hogy az állami fakitermelések min­dig részért hajtattak végre, tehát az ottani lakosság megfelelő famennyiséget feltétlenül kap a kivágott részből. Ezek előrebocsátása után kérem a cím vál­tozatlan elfogadását. (Élénk helyeslés és taps jobbfelől és a középen.) Elnök: A tanácskozást befejezettnek nyil­vánítom. Következik a határozathozatal. Kérdem a t. Házat, méltóiztatnak-e a 2. cí­met elfogadni? (Igen!) A Ház a 2. címet elfogadta. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék a 3. címet felolvasni. Csikvándi Ernő jegyző (felolvassa a 3. címet): Nirnsee Pál! (Felkiáltások: Nincs itt!) Elnök: A képviselő úr nincs jelen, felirat­kozása töröltetik. Következük 1 ? Csikvándi Ernő jegyző: Szeder János! (Felkiáltások: Nincs itt!) Elnök: A képviselő úr nincs itt. Feliratko­zása töröltetik. Szólásra következik? Csikvándi Ernő jegyző: Takács Ferenc! Elnök: Takács Ferenc képviselő urat illeti a szó. Takács Ferenc: T. Képviselőház! A 3. cím­nél, a gazdasági felügyelőkkel kapcsolatosan a miniszter úr kijelentései bizonyos mértékben megnyugtatóak, azért, mert a miniszter úrnak is az a felfogása, ami a legjobban megfelel a célnak, tudniillik, hogy a gazdasági felügyelők ne adminisztráljanak, hanem menjenek ki a gazdák közé^ és praktikus tanácsokkal igyekez­zenek a segítségükre lenni. Eddig ennek az ellenkezőjét tapasztaltuk. Nálunk Hódmezővásárhelyen amikor volt gaz­dasági felügyelő, — sajnos, azóta meg is szün­tették ezt a hivatalt — három hatalmas szo­bát ól álló hivatala volt a gazdasági felügyelőnek és a szobák olyan szépen voltak bebútorozva, hogy a szegény parasztemberek nem is mer- ! ülése 1938 június 9-én, csütörtökön. 533 tek oda belépni, annyira szentélynek tartották. Most viszont a másik végletbe esett a kor­mány: megszüntette a gazdasági felügyelősé­get és most azon a hatalmas, 132.000 katasztrá­lis holdnyi területen, amely csupa kisgazdasá­gokból áll és ahol rendkívül nagy szükség yolna egy képzett gazdasági felügyelőre, egy ideiglenes alkalmazott látja el a teendőket, nem egészen megfelelően. Én nem az ellen h eszélek, hogy fiatal embereket állítanak be, de a fiatal emberek is mindenesetre már meg­felelő élőgyakorlattal rendelkezzenek. A miniszter úr felfogása a mezőgazdasági bizottságokkal és a kamarák működésével kap­csolatosan is megfelel a gyakorlati követelmé­nyeknek. Tényleg arra van szükség, hogy a mezőgazdasági bizottságok élő, eleven organiz­musoík legyenek. De akkor viszont nem sza­bad a kérdésbe a választásoknál politikai szem­pontokat belevinni. (Úgy van! a szélsőbalolda­lon.) Sajnos, előfordul, hogy azért, mert talán nem a kormányzati rendszerhez és nem a kor­mánypárthoz tartozik az illető mezőgazdasági bizottság túlnyomó többsége, vagy mondjuk, éppen az elnöke, egy ellenáramlat keletkezik és a használható rendes embereket kibuktatják a mezőgazdasági bizottságból. Megint egy hódmezővásárhelyi példára hi­vatkozhatom. Nálunk az • ellenzékhez tartozó, de nem mindenáron ellenzékieskedni akaró em­ber volt a mezőgazdasági bizottság elnöke. Ösz­szefogott ellene az egész város kormánypárti rétege, megbuktatták és ezzel sikerült Hód­mezővásárhelyen az elmúlt ciklusban a mező­gazdasági bizottságot jelentéktelen szervvé tenni. Most már megint ez az ember került a mezőgazdasági bizottság élére, — az államtit­kár úr jól ismeri, tudja, kiről van szó, — és így remény van arra, hogy megint élő, eleven organizmus lesz a mezőgazdasági bizottság. A vármegyéknél is és általában a mezőgaz­dasági bizottságoknál az a helyzet, hogy a po­litikán keresztül és a választásoknál a politi­kai szempontoknak mindenáron való figyelem­bevételével jelentéktelenné teszik ezt az egész ügyet, noha éppen arra volna szükség, hogy minél szélesebb és minél nagyobb rétegek ér­deklődjenek ezek iránt a választások iránt. Nem volna szabad azt csinálni a választáso­kon, amit a múltban is tettek, hogy a legtöbb helyen hétköznapra írták ki a választásokat, amikor aztán természetesen a mezőgazdaság­gal foglalkozók, különösen tavasszal, minden­nel inkább törődtek, csak éppen a mezőgazda­sági bizottság választásával nem. A mezőgaz­dasági munkások, a törpebirtokosok és kisbir­tokosok, akik hétköznap dolgoznak és el van­nak foglalva, természetesen nem maradtak ott­hon a mezőgazdasági bizottság választásakor, hanem kint voltak a földeken. A gazdasági felügyelőséggel kapcsolatosan még egy konkrét panaszt is megemlítenék. Hernádnémeti községben éppen a közlegelővel kapcsolatosan volt valami panasz, melyet a Tisza jobbparti Mezőgazdasági Kamarán, a miskolci kamarán keresztül juttattak el a gaz­dasági felügyelőhöz. Körülbelül nyolc hónapja, hogy a panasz odaérkezett a szerencsi gazda­sági felügyelőhöz, de információim szerint még nincs semmiféle intézkedés ebben az ügyben. Az ilyen esetek azután alkalmasak arra, hogy megrendítsék a szegény emberek hitét a hiva­talvezetőkben­T. Képviselőház! A címnél még az állatne­veléssel kapcsolatosan is szóvá akarok tenni egy kérdést. Az állattenyésztésben éppen a kis mezőgazdasági üzemek a baromfi- és sertés ­76*

Next

/
Thumbnails
Contents