Képviselőházi napló, 1935. XIX. kötet • 1938. május 18. - 1938. június 17.

Ülésnapok - 1935-323

Az országgyűlés képviselőházának 323. Azt ajánlom tenelyett, méltóztassék az Amerikában és Angliában követett példát mintául venni és azoknak, akik kölcsönöket vesznek fel építkezés céljaira, tessék a kölcsönhöz kamathozzájárulást adni; nem jár ez semmi olyan óriási áldozattal, ha kiszámítja az ember, amit elviselni ne lehetne. Ha azt számítjuk, hogy egy ilyen akcióra, tegyük fel, évi 30 millió pengőt akarunk preliminálni, ilyen mértékben akarjuk lehetővé tenni és ha abból indulunk ki, hogy annak ütemét egy 50—60%-os kölcsönnel akarjuk elősegíteni, akkor szó van 15—18 millióról, s ha ahhoz évi 3—4%-os kamathozzájárulást vennénk, ez lenne évi 6—700.000 pengő, viszont ha kiszámítjuk, hogy egy ilyen 30 milliós építkezésből, addicionális építkezésből kifolyólag forgalmi adóban, átruházási illetékben, kereseti adóban, kereseti adó többletben stb. mi jár az államnak, egészen bizonyos, hogy öt év alatt ez a befolyó adótöbblet valóban fedezi ezt a kamathozzájárulást. A mai időkben pedig igen fontos dolog, hogy öt évre ezt a kérdést elimináljuk és képesek legyünk egy iparágnak legalább a minimális létezését biztosítani. A másik, amit ebben a vonatkozásban előadok, — tisztán csak gazdasági téren akarok mozogni — az a memorandum, amelyet most a budapesti mészáros- és hentesiparosság kidolgozott, amely bizonyára a mélyen t. miniszter úr birtokában van ós amely feltünteti annak a versenynek gyilkos voltát, teljes elviselhetetlenségét, amelyet a Községi Élelmiszerüzem, a főváros által fenntartott Községi Élelmiszerüzem a budapesti hentes- és mészárosiparossággal szemben folytat. Csak a főbb adatokra akarok hivatkozni, amelyek azt mutatják, nogy 1914-ben a fővárosban 1361 önálfó mészáros és hentes élt, 1938-ban csak 1190. A fogyatkozás, az apadás 12-5%, de ha a népszaporodást is figyelembe vesszük, amely azóta beállott, akkor az apadás aránylag legalább 15%. Ebben az időben keletkezett a Községi Élelmiszerüzemnek 52 »ragyogóan kiállított fiókja, amelyek ellen a főváros iparossága teljesen képtelen versenyt folytatni, mert hiszen az Élelmiszerüzemet ugyanaz a főváros tartja fenn, amely t egyúttal elsőfokú iparügyi hatósága a mészárosoknak és a henteseknek, ugyanaz a főváros, amely őnekik a vásártereken a helyeket adja, tehát a konkurrens az, amely az ő iparügyi hatóságuk. Most hozzájárul ehhez, hogy nem elég ez a verseny, amelyet a főváros részéről el kell viselnie a fővárosi iparosságnak, hanem azután jött a Köztisztviselők Fogyasztási Szövetkezete, amely tisztán állami alakulat, száz százalékig az államé, amely megirigyelve a Községi Élelmiszerüzem babérait, ma már szintén külön mészáros- és hentesüzemekre rendezkedett be és ilyeneket tart fenn. Ennek a fővárosi hentesés mészárosiparnak így el kell pusztulnia egy olyan versenytől, amelyet vele szemben az állam és a főváros folytat. Azt, hogy mik ennek számokban kifejezett következései, a következőkben 'vagjyok bátor felhozni. 1936-tól 1937-ig a Községi Élelmiszerüzem forgalma 148.000 kilogrammról 160.000 kilogrammra emelkedett, a Fővárosi Kenyérgyár üzeméneik forgalma emelkedett a sütésiben 6 millió kilogrammról 7*7 millió kilogrammra, ellenben a fővárosiban kiadott ipar jogosítványok száma 1936-tól 1937-ig 10.600-ról 8500-ra süllyedt^ a fővárosban történt új cégbejegyzések száma 773-ról 691-re ment vissza. Vagyis ülése 1938 június 3-án, pénteken. 379 az történik, hogy a főváros üzeme és az. állam üzeme forgalmukat kiterjesztik és a közben a magániparosság és a magánkereskedelem tönkremegy és ez az, amit kibírni lehetetlen. Azt a gondolatot, hogy az iparosságnak és a kereskedelemnek nemcsak a konjunktúrával kell megküzdenie, nemcsak a gazdasági élet mindenféle nehéz viszonylatával kell harcot folytatnia, hanem hogy egy fővárosban legyen az, hogy maga az állam és maga a főváros folytatnak vele gyilkoiSi versenyt, ezt valóban, lehetetlen lelkileg elviselni. A Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara köriratot intézett Európa minden mértékadó városához és ^kérdést tett fel, ivajjon létezik-e ezekben a vámosokban ilyen élelmiszerüzem vagy hasonló iintéamény. Minden, városból egyhangúlag — még olyan országok fővárosaiból iis, ahol szociáldemokrata kormány van unalmon — aza valiaisizi jött, hogy soha ilyen üzem nem volt és ilyen üzem fenntartására vagy létesítésére sehol nem is gondolnak. Mélyen t. Képviselőház! Nálunk a kisiparosságot így kezeljük; könnyeket hullatunk a fölött, hogy a társadalmi sírtuk túrában való elhelyezkedése nagy nehézséget jelent számára, de a nehézségek ellen — uiély sajnálatunkra — nem tudunk semmiit tenni és e mellett mesterséges gyilkos versenyt folytatunk vele s'zemben. Méltóztassék ezt az emlékiratot megnézni és Összehasonlítani, — fotográfiáik mutatják — ihogy a főváros vásárterein milyenek az élelmiszerüzemek fiókjai, amelyeket a főváros ragyogó pompával berendezett, és milyenek azok a fülkék, amelyeiket a főváros, mint főváros, a magániparosok számára kiutal s akkor majd méltóztatik látni, hogy miért kell a fővárosiban a mészáros- és hentesiparosiságnak tönkremennie. Azt méltózitatik gondolni, hogy íme ha a hentes és mészáros drágább, mint a fővárosi élelmiszerüzem. illetőleg a Köztisztviselők, akkor ő a hibás benne: a fogyasztónak szempontjait is figyelembe kell venni. Ez állna abban az esetben, ha valóban a Községi Élelmiszerüzem csakis a főváros lakosságának fogyasztási igényért elégítené ki, és ha a Köztisztviselőik

1 semmi egyéb forrásból nem táplálkoznának, mint abból az üzletből, amelyet budapesti fiókjai fenntartanaJk. Csakhogy a Községi Élelmiszerüzem ezenkívül kiszolgálja — /verseny nélkül — a főváros kórházait, ezenkívül a Külkereskedelmi Hivatal jóvoltából nagy exporttevékenységet fejt ki, a Köztisztviselők Szövetkezete pedig a Hangya révén jelentékenyen résztvesz azokban a nyereségekben, amelyeket a külkereskedelem tekintélyes részének a Hangya által való lebonyolítása biztosít. Tehát olyan fegyverzettel dolgozik ez az állami, illetőleg fővárosi apoarátus, amely ezeknek az iparosoknak nem áll rendelkezésére és amellyel ezek megküzdeni nem tudnak. Nagy örömmel olvastam ma az újságokban arról, hogy a mélyen t. iparügyi miniszter úr tegnap vagy tegnapelőtt Berlinben találkozott Funkkal, az ottani gazdasági miniszterrel és hosszabb időt töltött vele. Ez nagy örömömre szolgált, mert bizonyára szóbakerült Funknak az a beszéde, amelyet a múlt hónaoban, május 24-én, a »Reiehsgruppe für Handel« elnökének beiktatása alkalmával tartott Funk gazdasági miniszter. Ebben a beszédében, szó szerint idézem, Funk kijelentette (olvassa): »A fogyasztási egyletek kérdését újból kézheveszik azzal