Képviselőházi napló, 1935. XIX. kötet • 1938. május 18. - 1938. június 17.

Ülésnapok - 1935-323

Az országgyűlés képviselőházának 323 sam fél órán keresztül a legexponáltabb időben, ugyanakkor, amikor ebben a városban más, igen komoly ítéletek hangzanak el a törvényszéken, amelyekre azonban, érthető okokból, nem adnak közlési engedélyt. Lehetetlenség, hogy az ilyen ítéleteket a rádióban felolvassák, hiszen tudjuk, hogy a legtöbbnek alapja a feledékenység és nem egyszer hallottuk már igen kitűnő prominens emberek és úrinők nevét felolvasni, akik elfelejtették bejelenteni vagy esetleg késtek a bejelentéssel. Kérdem, mi szükség van arra, hogy 290-000 ember előtt megbélyegezzük ezeket az embereket azzal, hogy közhírré tesszük, hogy megbüntették őket 3 pengőre vagy egynapi elzárásra

1

? Én ezt nem tartom megengedhetőnek. Ilyen alapon megtörténhetnék, hogy a posta telefonon fog hasonló dolgokat bejelenteni. Nem mondom, hogy ez be fog következni, mert ez abuzus volna, de ezen az alapon a posta épúgy tudathatná azt, hogy valakit postai kihágás miatt megbüntettek. Nem tartom megengedhetőnek, hogy koncesszionalt vállalat, amely a postával bizonyos fokig szerződéses viszonyban van, ilyet megtehessen. Ez neon engedhető meg; kérem a miniszter urat, hogy ezt a gyakorlatot méltóztassék beszüntetni. Egy másik dolgot is fel akarok említeni, amelyet már a bizottságban is szóvátettem, de amely úgy látom, továbbmegy, s amelyben változás nem történt annak ellenérc, hogy ígéretet is kaptam ebben a tekintetben. Meg kell állapítanom, hogy a magyar rádiónak eddig a legszebb oldala talán az volt, hogy ment volt az üzleti szellemtől, semmiféle reklámbirdetést nem fogadott el, hanem ezeket visszautasította. Ez nagyon nobilis eljárás volt és ezt én nagyon úri dolognak tartottam. Most azonban látom, hogy egy bizonyos idő óta ebben a tekintetben is változás állott be. Van ugyanis a rádiónak egy kis vállalkozása, az úgynevezett Rádió Élet, vagy Rádió Újság, szóval egy lap. Azt természetesnek tartom, hogy a lap hirdeti a rádiót, mert hiszen abból él, de azt megengedhetetlennek tartom, hogy ugyanakkor a rádió hirdesse ezt a lapot, mint saját vállalkozását. Tiltakozom az ellen, hogy amikor a rádió nem foglalkozik üzleti reklámhirdetésekkel, ugyanakkor naponkint hirdessen egy lapot és annak reklámot csináljon azzal, hogy^ keresztrejtvényeinek megfejtésével ilyen és olyan nyereményeket lehet kapni. De van itt egy másik dolog is. Van nálunk egy csomó utazási iroda, amelyek igen komoly adót fizetnek. Azt kérdezem, hogy amikor egyegy ilyen vállalat nem rendelkezik azzal a reklámlehetőséggel, mint a rádió, megengedhetőnek tartja-e a kormány, hogy a rádió, amely iélig mégis csak állami üzem, a rádió utazási irodájára hívja fel a figyelmet s ezzel a vasútnak és magának az Ibusz.-nak is, ennek a 80%-ban megint csak államilag érdekelt vállalatnak csináljon konkurrenciát. Nem szeretek jóslásokba bocsátkozni, de nem tudhatom, hogy holnap esetleg mi jut eszébe a társaságnak ós mit fog csinálni; nem tudom, mit fognak ki; találni, esetleg majd árucikkeket fog ajánlani a rádió és majd különböző hullámhosszon fogják bemondani, hogy ezt vagy azt használjon vagy vegyen az ember. Ezt megengedhetetlennek tartom s különösen nem egyezik ez a magyar rádió komolyságával és tradícióival, kérem tehát a miniszter urat, hogy ezt tiltsa meg. A fejezetet természetesen elfogadom. Elnök: A fejezet meg nem tárna dtatván, azt elfogadottnak jelentem ki. KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XIX, * ' ülése 1938 június 3-án, pénteken. 365 Következik a költségvetés XX. fejezete. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék azt felolvasni. Esztergályos János jegyző (felolvassa a XX. fejezetet). Elnök: Szólásra következik AndaháziKasnya Béla képviselő úr. Andaházi-Kasnya Béla: T. Ház! Rendkívül sajnálom és szégyellem, hogy ennyire igénybe veszem a t. Ház figyelmét, de ígérem, hogy ennél a tárcánál most utoljára teszem. Előre kell bocsátanom, hogy mi, akik figyeljük az Államvasutak fejlődését, a legnagyobb elismeréssel kell hogy adózzunk az Államvasutak vezetőségének és magának az Államvasutaknak. (Tauf

fer Gábor: Drága a tarifa!) Hogy mégis felszólalok, ezt azért teszem, mert úgy vettem észre, hogy tegnapi felszólalásomnak egy mellókzöngéje volt, amelyet talán nem mindenki tartott helyesnek és amelyet talán félre is magyaráztak; így feltétlenül szükségesnek tartom, hogy azt tisztázzam. Többek között azt mondottam, hogy nem tartom. helyesnek, hogy egyes vezetők a vasúttól átmenjenek az Ibusz.-hoz. Nagyon jól tudom, hogy a legtöbb esetben a magyar Államvasutak vezető emberei, úgy az elnökigazgató, mint az igazgatók szívesebben mennének nyugdíjba olyan fizetéssel, amely mellett a jól megérdemelt pihenésnek adhatnák át magukat. Magam is látom azonban, hogy itt valami anomália van és igazságtalan helyzet adódik, mert nem való, hogy^ olyan országos nagy üzemnek, mint az Államvasutak, igazgatója vagy vezetője, aki nem tudom, hány esztendeig állt élén egy ilyen komoly üzemnek, olyan nyugdíjjal menjen nyugdíjba, amely teljességgel nem elegendő, vagy mondjuk, amely nem illik az illető által betöltött munkakörhöz» Én nem vagyok hajlandó demagógiát csinálni és mindenáron való leszorítást követelni. Ez lehet divatos szólam, de nem tisztességes dolog. Tessék az illetőt rendesen megfizetni, tessék neki rendes nyugdíjat adni. Amikor egy jelentéktelen kis üzemnél vagy akármilyen vállalatnál megfelelő végkielégítéssel mennek el vagy megfelelő nyugdíjjal vonulnak vissza azok, akik ott dolgoztak, amikor azt látjuk, hogy egy sajtgyár igazgatójával nem tud lépést tartani a magyar Államvasutak elnökigazgatója: akkor számoljunk le végre a demagóg hangokkal és mindenféle csökkentési ambícióval. Akitől becsületes és tisztességes munkát akarunk, azt fizessük is meg rendesen és tisztességesen. Fel vagyunk háborodva mindig, amikor azt látjuk, hogy valaki egy alárendelt üzembe lép át. Ez természetes és logikus. Azt hiszem, kevésbbé kifogásolható az, ha valakit rendesen megfizetnek és^ rendesen nyugdíjaznak.mint ha átmegy egy alárendelt hivatalba vezető embernek és ott fogja eltengetni azt az időt, amelyet még munkában akar eltölteni. Szerintem lehetetlenség az, hogy ha valakit nyugdíjazni kell, mert már nem alkalmas elnökigazgatónak, — amivel az állam valószínűleg azt akarja mondani, hogy munkaképtelen, mert hiszen abban a kitűnő pozícióban már nem lehet .megtartani — akkor azt átteszik^ egy másik üzembe, és ott már munkaképes. Kérdem, hol itt a logika? Még egyet, és ha szabad, egy parlagi hasonlatot használok. Itt van a magyar államvasút. Ez hasonlítható szerintem egy síneken járó kitűnő üzemhez, mondjuk egy verklihez, amelyet nagy művészettel kell kezelni. .Ez verkli, de az Ibusz. zongora, ott játszani kell tudni. Ez egészen más hangszer, ez jó üzleti áttekintést, gyorsaságot, egészen más velleitást, egészen 54